Ilon Gábor szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 5. (Pápa, 1995)
Város-, művelődés- és ipartörténeti tanulmányok - Győry Endréné: Családi gyűjteményünk
ACTA MUSEI PAPENSIS PÁPAI MÚZEUMI ÉRTES/TŐ 5-1995 GYŐRY ENDRÉNÉ CSALÁDI GYŰJTEMÉNYÜNK* A gyűjtés kezdete középiskolás koromra nyúlik vissza. A Pápai Ipari Leányközépiskolában - népszerű nevén a „cérnaegyetemen" - tanultam. Sok egyéb mellett néprajzzal is foglalkoztunk. Tanultunk népi hímzésekről, a szín- és motívumkincsről. A hímzések technikáit egészen magas szinten tanították és követelték meg. Mintáinkat a Malonyay-kötetekből rajzoltuk, nagyítottuk. Az iskolának gyönyörű hímzésgyűjteménye volt. Tanáraim, akikre azóta is hálás szívvel gondolok - Nagy Lázárné, Kocsisné Pócza Irén, Závori Zoltán megtanítottak meglátni a szépet, és tisztelni az elődök munkáját és művészetét Felnőttként saját pápai otthonomban csak népi kézimunkát használtam. Ezeket magam készítettem. Az ötvenes években az üzletekben megjelentek a népi cserépedények, és ezekből vásárolgattam kezdő háztartásom számára. 1956-ban egy verandával bővítettük régi házunkat A fehér falakra kívánkozott valami színes. Ekkor vásároltam az első tányérokat. A szekszárdi Steigék műhelyéből származtak. A polcokra öblös edények szükségeltettek, de ezeket már „keresgéltem". Kiterjedt falusi rokonságunktól elkértünk minden régi - és réginek vélt - cserépedényt. A régi, ötven-, hatvanéves és még idősebb házak több generációt kiszolgáltak. A padlások, kamarák, pajták, pincék sok mindent rejtettek. Lakodalmas fazéktól a bölcsőig. A nemesgörzsönyi százéves házban még a füstöskonyha is megvolt. A nádfedeles hatalmas padláson lábas-lábost, kályhacsempét, kacsasütőket, korsókat, a régi háztartás szinte valamennyi tartozékát megtaláltam. A„hátsószoba" sublótjában egy nagy cserépfazék tele volt iratokkal. Ezek között a családi ágak-bogak jóvoltából a Győry dédszülők házassági szerződését is megleltem. Az iratot sokan, csupa nemes ember írta alá. A dr. Laczkovits Emőke rendezte veszprémi kiállításunk mottóját innen vettük: „Miként tisztes asszonyhoz ülendő". Az eredeti pontos szöveg: „Én Győrfy Eszter Győry Károly lakába tisztelettel beszállok és azt mint egy tisztes nőt illető hozományokkal felszerelni kötelességemnek ismerem." 1963-ban mint politechnikus kezdtem dolgozni a Petőfi Gimnáziumban. 1973-ban átszervezések miatt megszűnt a gimnáziumi politechnikaoktatás. A Pápai 304. Sz. Ipari Szakmunkásképzőbe kerültem, ahol ruhaipari szakelméletet tanítottam. Ekkor még az elméleti és gyakorlati órák anyagában is volt népművészet, elég magas óraszámban. Gyakran jöttünk hozzánk megnézni, megsimogatni a csak tankönyvből ismert dolgokat. A lányok felpróbáltak egy-egy ruhát, főkötőt Bemutatót is tartottunk a környékbeli falvak viseletéből. Nagy sikere volt A hozzánk látogató tanítványaim hívták fel a figyelmemet a sváb falvakban még szép számmal fellelhető városlődi edényekre. Elkísértek idős rokonaikhoz, ismerőseikhez, akik nélkül nem jutottam volna a küszöbön belülre. Akkoriban a csere volt a beszerzés módja. Tányérért tányért, textilért textilt kellett adni. Lovászpatonán egy idős néni kikötötte, hogy a vásznakért „fekete fődű pargetot" kér, másként nem adja. Még a kaktuszgyűjteményemet is elcserélgettem. Nagy divat volt akkoriban a kaktuszgyűjtés. A '70-es évek elején gyakran kaptam meghívásokat falvakból: „hétfőn bontják öregapámék házát, jön a dózer, ami ott van, azt mind el lehet vinni". Sajnos a mestergerendát nem tudtam elhozni, de azonkívül szinte mindent, ami egy falusi házban megtalálható volt. Ekkor már a családom - férjem és lányaim - is segítettek. Mentünk, mentem sok-sok kilométert, kerékpárral, autóbusszal, lovaskocsival és később barátaink jóvoltából autóval is. Segítettek a gyűjtésben postások, kéményseprők, a szemetesek - az évek során nálunk dolgozó mesteremberek. Közülük sokan máig is eljönnek egy-egy tárggyal. Évszámos téglák, szerszámok, ládák, régi babakocsi került így hozzánk, rendszerint ajándékként. A kávé vagy bor mellett sok-sok történetet hallottam mesterekről, szakmákról, egy-egy konkrét tárgyról. Ismeretlen öregasszony tányért hozott; „tegyem a többi közé, mert látja az ablakon át, hogy itt meg lesz becsülve". A legszebb irredenta tányérom ez. * A felbecsülhetetlen értékű gyűjteményt 1993 végén megvásárolta Pápa Város önkormányzata. A válogatott anyagból rendezett kiállítás helye: Fő u. 23. (A szerkesztő megjegyzése.)
