Ilon Gábor szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 5. (Pápa, 1995)
Város-, művelődés- és ipartörténeti tanulmányok - Koncz Pál: Könyvkötések Pápáról a 18-19. századból
ACTA MUSEIPAPENSIS PÁPAI MÚZEUMI ÉRTESÍTŐ 5-1995 KONCZ PÁL KÖNYVKÖTÉSEK PÁPÁRÓL A 18-19. SZÁZADBÓL Nem hivatásos kézműves-ipartörténet kutatóként mintegy tíz éve kezdtem el Veszprém megye 18-19. századi könyvkötészetével foglalkozni. Ezzel párhuzamosan feldolgoztam a könyvnyomtatással és kötészettel szoros kapcsolatban álló papírkészítés megyebeli emlékeit, így Pápa 18. és 19. századi két papirosmalmát és készítményeiket 1 . A kötéskutatásban a díszítmények, anyagok és technikák vizsgálatára, dokumentálására, valamint az egyes kötésemlékek közötti párhuzamok, analógiás összefüggések megfigyelésére törekszem. E munka előzményeiről, ill. a módszereiről korábban már beszámoltam 2 . Ott közöltem az eddig megismert mintegy harmincfős könyvkötőmester- és legénynévsort Pápáról. Ezúttal csupán egy-egy pápai kötéscsoport példányainak ismertetésével foglalkozom, részben korrigálva korábbi feltevéseimet az azóta szerzett ismeretek alapján. A Magyar Iparegylet 1847-ben készült felmérésében errüítik 3 , hogy a Veszprémben működő könyvkötők az (egyesített) pesti és budai céhhez 4 tartoztak Feltehetőleg Pápa mesterei is ide soroltattak. A gyér és töredékes levéltári forrásokból egyelőre csak a 18. század derekától bizonyítható könyvkötők működése Pápán. Egy 1720 és 1765 között keletkezett kötéscsoport hovatartozása vált kérdésessé számomra. E példányok jó színvonalon kivitelezett, többnyire vaknyomásos díszítésű, görgetőkkel kereteit, a 17. századi német és németalföldi könyvkötések Közép-Európában is elterjedt késő reneszánsz és barokk stílusjegyeit mutató könyvkötések. Pápa város uradalmi, egyházi és céhes intézményei a megrendelők. így pl. az Esterházy uradalom 1735 körül készíttetett térképes birtokkönyveitől kezdve a helybeli plébánia és parókia anyakönyvein, a ferenc-rendiek kéziratkötésein át a helyi céhek és hegyközségek rendszabásáig, jegyzőkönyveiig terjedő sorozat 5 . Korábbi feltételezésemet, hogy ezek bizonyosan mind pápai mester(ek) munkái, vissza kell vonnom. Egyikükben sem szerepel olyan bejegyzés, amely igazolná, hogy Pápán készült Erre következtetni engedő más forrásadatunk sincs. Nem lehet teljes határozottsággal elvetni, hogy akár átmenetileg, pl. uradalmi intézkedésre más városból meghívott mester működhetett itt. A kérdés még nyitott. Mindenesetre e kötések készítéstechnikájukkal, díszítőmotívumaikkal és azok kissé anakronisztikus ízlésű kompozícióival a korabeli ausztriai és nyugat-magyarországi könyvkötészet jeUegzetességeit mutatják. Mithay Sándor volt szíves felhívni figyelmemet a tárnokmester Eszterházy Ferenc egy 1742-ben, Pozsonyban kelt levelére 6 , melyben ő a pápai vár prefektusát utasította, hogy vigyen Pozsonyba legközelebb magával „az Catastrumból egy nagy könyvet, hogy más ezeket is, hozzávalókat csináltathassam." Mithay Sándor úgy véli, hogy itt az öt ismert fólió birtokkönyv egyikéről lehet szó. A kötés egy szoros azonosságokat mutató kötéscsoportba illeszkedik. 1752-ben, mikor az Udvar rendeletére a megyegyűlés megtiltotta a reformátusok vallásgyakorlatát a város területén, a kiküldöttek lefoglalták a parókia jegyzőkönyvét is, majd átadták a reformátusok pápai lelkipásztorának megtett plébánosnak 7 . Feltehetőleg ezután készült a könyv jelenlegi, talán másodlagos kötése, melynek tábláit a kérdéses kötéscsoport mintakincsét mutató fehér timsós bőrkötés díszíti. Kiemelkedően szép, az arctábla-középmezőben korpuszklisével is ellátott példánya volt a sorozatnak egy címlapjavesztett pontosan nem azonosított Pázmány Péter prédikációs köteté, melyet 1982-ben még láthattam az egykor Eszterházy-birtok Szentbékálla plébániáján, s amely (egy kétségtelenül győri, HB-monogramos kapcsú másik kötésemlékkel együtt) a könyvtártöredék 1993. évi Veszprémbe hozatalakor már nem volt meg. így csak gyűjtőkartonom őrzi a kötéstörténeti kutatás számára könyvészeti és készítéstechnikai adataikat, díszítményeikkontakt ceruzalevonatait (1. képtábla: 3., 4., 6., 7., 9., 10., 14., 20. görgető-, illetve egyesbélyegző lenyomatai.) A Szent Ferenc-rend pápai rendházából (templomából) származó, possessor-bejegyzésekkel és a rendi könyvtár jelzeteivel igazolt három jelentősebb könyvkötés a tárgyalt kötéscsoportban a következő: egy címlapjavesztett mártirológia, és egy 16. századi frankfurti BibEa a veszprémi Laczkó Dezső Múzeumban, valamint egy kéziratos antifonárium az Országos Széchenyi Könyvtár Zeneműtárában 8 . Ide kapcsolható továbbá a ferencesek sümegi rendházának 1764-ban kezdett jegyzőkönyve, melyet a Veszprém Megyei Levéltár
