Ilon Gábor szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 5. (Pápa, 1995)

Város-, művelődés- és ipartörténeti tanulmányok - Haris Andrea: Megjegyzések Pápa műemlékvédelméhez

A Winkler-féle rendezési tervnek nagy erényei mellett ki kell emelnem néhány hibáját, melyek a barokk városkép negatív befolyásolóivá váltak. Bontásra jelölt ki néhány, véleménye szerint kevésbé értékes, földszintes barokk épületet, melyek helyett új épületek emelését irányozta elő. A terv alapján kerültek lebontásra a Fő tér 22., Corvin u. 7., Fő u. 11., 13. sz. épületek, és sajnálattal kell megállapítanom, hogy városrendezési szempontok szerint lehet, hogy ezeken a helyeken a új, esetleg többszintes épületek megjelenése indokolt, de az elkészült új beépítések egyátalán nem tekinthetők sikeres építészeti megoldásoknak. Ugyancsak vitatható a rendezési terv alapján elkészült új lakótelep telepítési helye, léptéke és formája aBástya utcában, a víztoronynál. A hibák azonban eltörpülnek a tervnek azon legfőbb értéke mellett, hogy 1981-tôi a belváros műemléki, városképi helyzete megnyugtató. Megtörtént a Fő tér és a Fő utca sortatarozása. Felújítottak, illetve új funkcióba állítottak két igen rossz állapotban lévő épületet; a kastély egykori istállójában a Platán-szálló kapott helyet

13 - bár ennek előkészítő munkái már 1981 előtt megkezdődtek -, valamint a Fő tér meghatározó pontján álló Ruszek-ház és vele együtt a mellette lévő köz nyert új képet és kapcsolódott be a belváros vérkeringésébe. Nekem, aki elsősorban műemléki épületek építészettörténeti feltárásával foglalkozom, kissé fájó pont, hogy ezeknél a felújításoknál, tatarozásoknál nem mindig került sor kutatásra. Teljes feltárásra csak a Corvin u. 9., ún. Corvin-ház

14 és a Fő tér 23., ún. Kenessey—Szondy-ház

15 esetében volt mód, valamint részlegesen a Fő utca Fő tér sarkán álló egykori Griff fogadónál. A többi épületnél csak kivitelezés közbeni megfigyeléseket tehettünk. Lehetséges, hogy az egyes épületkutatások nem jártak volna olyan látványos eredménnyel, mint a KenesseySzondy-ház udvari homlokzatai,

16 de a részmegfigyelések sokban gazdagították volna a város történetéről alkotott képünket, és a sok apró elem végül lehetőséget adott volna a Fő tér és környékének a 18. századnál korábbi elvi megrajzolásához. (Mindezt azért kell múlt időben mondanom, mert a jelenlegi építőipari gyakorlat során szinte mindent kicserélnek a házakon, ezáltal eltűnnek az előző évszázadok azon nyomai, melyek a történeti kép felvázolásához adatokat szolgáltathatnának.) Az 1980-as évek végére a városrehabilitáció központi alapjai elfogytak, így az évtized elején meginduló reményteljes folyamat Pápán megállt. Ez természetesen nem kizárólagosan Pápára jeUemző helyzetkép, országos tendencia. A tulajdonviszonyok változásával a felújítások, rekonstrukciók még bonyolultabbá váltak.

17 Talán folytatódhat ez a várostörténetének kutatására kiható folyamat a Fő utcai bencés rendház kiürítésével. A rend által visszaigényelt és visszakapott kolostorból a városi önkormányzat kiköltözik eredeti épületébe (Fő u. 7.) és a szomszéd házakba (Fő u. 3., 5., 9.), így talán lehetőség lesz a rendház, illetve az említett Fő utcai házak vizsgálatára. Általánosságban és összegzésként elmondható, hogy 1981 óta a történeti belváros megőrzése megoldottnak tekinthető. Az utóbbi években elkészült egy-két olyan új beépítés (1. Kossuth utcai áruház két oldalán lévő egy-egy sarokház), melyeknek a léptéke, formája megfelelő a városképben, vagy ugyancsak jó megoldásnak vélem a Kossuth utcai portálok cseréjét az ún. uradalmi házon. Problémát jelent azonban az, hogy a város évek óta nem tud mit kezdeni két jelentős belvárosi épületével: a ferences kolostorral

18 és a zsinagógával.

19 Ugyancsak nem kielégítő az Esterházy-kastély állapota. Az épületen a '60-as évek első felének tatarozása óta jelentősebb felújítás nem történt, és most már évek óta egyre súlyosabban jelentkeznek azok a műszaki problémák, melyek előbb-utóbb tragikus helyzetbe sodorják a kastélyt. Felújításának tervezését, műszaki, anyagi előkészítését már meg keUett volna kezdeni. Igaz az egykori kastélykápolna freskóit - ma a városi könyvtár olvasóterme - 1989-90-ben gyönyörűen restaurálták,

20 de ez még nem oldotta meg a kastély tetőzetének beázási problémáit Amíg a '80-as években a városi vezetés és a polgárok egészének köztudatában jelen volt a műemlékek iránti megbecsülés, összefogás, ma ez nemigen mondható el. Nem véletlenül rendezték 1985-ben Pápán a Műemléki Albizottságok (MAB) és Városvédő Egyesületek Országos Találkozóját, és kapott a város 1989-ben Hild-érmet a belváros műemléki rekonstrukciójáért. 1991-ben Kós Károly-díjjal jutalmazták a pápai MAB munkáját.

21 1991-ben rangos nemzetközi elismerést Európa Nostra-díjat nyert el, a kastélykápolna felújításáért. Megelégedett a város az eddigi eredményekkel? Pedig a fentiekben felsoroltakon túl is vannak még megoldandó problémák. Igaz, hogy a belváros rekonstrukciója megvalósult, de teljesen megoldatlan a szintén több évszázados múltra visszatekintő történeti külvárosok helyzete. Nem történt meg épületállományuk feltárása, nem készült részletes rendezési terv ezekre a területekre. Ugyanilyen probléma a malmok helyzete. A város ezeknek, a Tapolca vizén állott malmoknak köszönhette létrejöttét, virágzását, fejlődését a korábbi évszázadokban. Most ezek az épületek teljesen használaton kívül állnak és félő, hogy lassan már egy sem marad belőlük. A '80-as évek pápai tapasztalatai alapján - összevetve ezeket az országos gyakorlattal — megállapítható, hogy a város jelentős eredményei a történeti városmag megőrzésében, annak újraélesztésében, szakszerű helyreállításában elsősorban az akkori társadalmi, ma inkább úgy mondanánk polgári, összefogásnak köszönhető. Kívülről jött szakemberek ehhez csak segítséget tudnak adni szaktudásukkal, néha országos pénzügyi keretek bevonásával, de a folyamatot igazából befolyásolni, irányítani nem képesek.

22 Ezt a helybelieknek keE