Ilon Gábor szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 5. (Pápa, 1995)

Régészet és természettudományok - Almási István-Haramia László-Molnár László: Talajellenállás-mérés a régészeti kutatásban

9. ábra: Mihályháza, ellenállás-felület {Az eredeti ábra színjelöléses) Fig. 9.: Mihályháza, resistance surfaces Ilyen ellenállású területen a szórás 50 fi körüli. Amennyiben az 1 x 2 m-es objektum 0,5 m mélységben kezdődik, akkor 2 m-es mélységig kiszámítva az ellenállást 576 £2 helyett 722 Í2 adódik, ami jóval a szórás feletti eltérést jelent, így az ilyen méretű objektumok nagy pontossággal kimutathatók (1 sz. táblázat). A modell értékelése W. Weizel szerint ha egy végtelen kiterjedésű közegbe két elektródot helyezünk el, akkor az elrendezés R ellenállása és vákuumbeli C kölcsönös kapacitása között az R.Cy=Eo összefüggés áll fenn. Tekintsük a leszúrt elektródokat párhuzamos hengereknek. Ezek egységnyi szakaszára jutó kapacitása C=2 % Er Eo [l n (cP-lr^+cblcP-Ar^y-ln 2 r

2

]~

l

, ahol d az r sugarú hengerek tengelyének a távolságaő. Elrendezésünkre C = 0,178 E

r-E, adódik. Behelyettesítve a Weizel-féle formulába az R és C értékeket, a matematikai modell alapján E

r = 4,9 adódik, ami az adott talajviszonyok esetén elfogadható érték. Ha a felső humuszréteg nedves, akkor kis fajlagos ellenállása miatt a mérést értékelhetetlenné teszi. A száraz, nagy fajlagos ellenállású felső réteg a mérési eredményekben csökkenti ugyan a mélyebb rétegekből adódó eltéréseket, de arányaiban az előző eltérések adódnak.