Ilon Gábor szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 5. (Pápa, 1995)

Régészet és természettudományok - Almási István-Haramia László-Molnár László: Talajellenállás-mérés a régészeti kutatásban

4. ábra; A műszer leolvasása Döbröntén (Fotó; Ilon G.) Fig. 4.; Measurement reading et Döbrönte Feltételezzük, hogy a homogén térnek a térerőssége a két elektródot összekötő szakasz felező merőleges szakaszán azzal a térerősséggel egyenlő, amit az elektródokon felhalmozódott Q töltés hozna létre. Legyen az elektródok távolsága 2 d, feszültségük U. Ekkor E= 2 £__U_ amiből Q = 7t Eo dU A továbbiakban az elrendezést két párhuzamosan kapcsolt ellenállásnak tekintjük Az egyik ellenállás az elektródok közötti réteget helyettesíti, a másik az elektródok alatt elhelyezkedő talajszelvényt. A felső ellenállás számításakor egy olyan függőleges hengert veszünk figyelembe, amely alaplapjának határát a dipól tér erővonalai jelölik ki. Ez nagyságrendekkel nagyobb, mint az elektródok alatti féltérben található ellenállás (10. ábra). Az elektródok csúcsa alá eső réteg ellenállását a dipól tér térerősségének felhasználásával a következőképpen határozhatjuk meg. Integráljuk az E fluxusát egy r

0 sugarú félkörlapon. Mivel az elektródok csúcsát összekötő szakasz felezőmerőleges síkjában a szakasz felezőpontjától r távolságban a térerősség E-**U I 2 (r

2

+d

2

)

3a Használjuk fel, hogy E- pjés R -^j