Ilon Gábor szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 5. (Pápa, 1995)
Régészet és természettudományok - Tóth István: Feliratos római kőemlékek Pápán
Brigetióból (és Carnuntumból) ismeretes egy, a nyugati tartományokban rendkívül ritka, keleti érem: a Simon Bar Kochba által, az utolsó nagy zsidó felkelés idején, tehát 132-135 között, Jeruzsálemben kibocsátott veret 56 . A ritka lelet idekerülésének egyedül lehetséges magyarázata az lehet, hogy a pannóniai csapatok - köztük a Brigetióban állomásozó legio I Adiutrix - különítményei részt vettek a Bar Kochba felkelés véres elfojtásában, Jeruzsálem lerombolásában 57 , és a hazatérő csapatok kíséretében, hadifogolyként, rabszolgaként érkezett néhány olyan személy is, akik számára ez az érme a szülőföldet idéző emléktárgy lehetett. Gyakorlatilag bizonyosra vehetjük, hogy ez lehetett a legkorábbi időpont, amikor a hazatérő katonák kíséretében zsidó származású személyek Brigetióba kerülhettek. Ekkor azonban elsősorban jogfosztott rabszolgák, hadifoglyok esetleges felbukkanásával számolhatunk (azokkal is elenyésző számban), semmiképpen sem olyanokkal, akik hivatalosan engedélyezett vallásos közösséget hozhattak volna létre. Az ezt az időpontot követő évtizedekben, a század közepén kirobbant és tizenöt éven át húzódó véres markomann háborúk időszakában gyakorlatilag szintén kizárt távolról érkező betelepülők megjelenése a feldúlt tartományban. A háborúk befejezését követően - 180 után — viszont gyors ütemben töltődik fel a megfogyatkozott lakosságú tartomány távolról érkezett telepesekkel, köztük nagy számban keletiekkel 58 . Keletről érkező betelepülők feltűnően nagy számban bukkannak fel éppen Brigetióban, a 2. század végén és a 3. század elején e város vezető rétegének nagy része került ki a vagyonos szíriai kereskedők soraiból. Mármost: talán nem járunk messze az igazságtól, ha feltételezzük, hogy ez az időszak lehetett az, amikor a háborús periódus utáni újjáépítés szülte konjunktúra idecsalogatta a hazájukból elüldözött, idegen tájakon boldogulni kényszerülő zsidókat is, akik - ekkor már két-három generációval a Bar Kochba felkelés után - sok tekintetben alkalmazkodtak az új életfeltételekhez, egyben pedig immár teljes jogú római alattvalókként, lehetőséget kaptak az önálló szervezet létrehozására A Severus-dinasztia császárai közismert módon támogatták a keletieket, Alexander Severus különösen szimpatizált a zsidókkal. Úgy hisszük: a mursai és intercisai zsidó közösségekhez hasonlóan a brigetiói synagoga létezését is erre a korszakra, tehát a 193 és 238 közötti mintegy fél évszázados periódusra keü tennünk JEGYZETEK 1 Magyarország Régészeti Topográfiája, 4. A pápai és zirci járás. Szerk.: Torma I. (Bp., 1972.) 193 skk. 2 RIU 370. Leih.: Ugod (Kisdióspuszta). 3 RIU440.579. 4 Borsos L: A pápai ev. Ref. Főiskola régiségtárának és történet-philologiai múzeumának katalógusa (Különlenyomat az Értesítőből (Pápa, 1899. Főis. Könyvnyomda ) Kis Tivadar). 5 Borsos 4.: „Irodalmi téren ... Fröhlich Róbert másolta le." - A CIL Fröhlich említése nélkül közli a feliratokat. 6 Hasonló helyzetre vö.: Szmrecsányi M.: Az egri érseki Líceum lapidáriumának tárgymutatója. Eger 1932. (1-3. - Vö. hozzá: Tóth L: Az egri Dobó István Vármúzeum Évkönyve 8-9 (1970-71) 47. skk. és Alba Regia 13 (1974) 265. skk. 7 RIU 579: „Verschollen". - Nyilvánvaló tévedés Barkóczi, Brigetio 57. No. 116 utalása a szarkofág szőnyi őrzési helyére, hiszen a tárgy már 1899-ben Pápán volt (Borsos). - A szarkofág 1936-ban „a Főiskolai Könyvtár előszobájában (volt) elhelyezve". Ld.: Tóth E.-Horváth L.: Pápa megyei város múltja, jelene és környéke. Pápa, 1936. 127. 8 A fedőlap jelenleg megfordítva van rátéve a sírládára, azaz a díszített előlap a fal felé fordul. 9 Erdélyi G.: A pannóniai síremlékek ornamentikája. Eger, 1929. 34. skk. 10 Vö.: Barkóczi, Brigetio XXL2.: XXTV.2, 3.: XXVIE, 1. 11 Arch.-epigr. Mittheilungen II, 153. vö. még: W. Kubitscek, uo. XIV, 134. 12 FröhEch R., Arch.Ért 11 (1891) 224.; Arch-epgr. Mitt. 1891. 50. 13 Barkóczi, Brigetio 57. No. 116.' 14 W. Kubitschek, PWRE 3 (Stuttgart 1899.) 1467. skk.: „Sie (sc. candidati) erscheinen auch mit Angabe des Truppenkörpers, in welchem sie stehen." 15 A betűk magassága: 1-\ sor: 5 cm, 5-6. sor: 4 cm, 7. sor: 2 cm. 16 A.v. Domaszewsky: Die Rangordnung des römischen Heeres. (3. Ausg.) Köln-Wien, 1981. s.v. 17 A. Mócsy, Nomenciator s.v. 18 L. Balla, in: A. Mócsy-T. Szentléleky (szerk): Die Römischen Steindenkmaler von Savaria. Bp., 1971.29.
