Ilon Gábor szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 5. (Pápa, 1995)
Régészet és természettudományok - Tóth István: Feliratos római kőemlékek Pápán
előfordul egy aquileiai feliraton 41 is, amelyen egy bizonyos L. Petronius Fuscus quattuorvir (városi elöljáró) familiája tagjai vannak felsorolva, más családi neveket viselő személyek társaságában. E felirat - minden bizonnyal egy kereskedőtársaság albuma - egyértelművé teszi az aggastyánkorban (95 évesen ) elhunyt L. Petronius Licco aquileiai kapcsolatait. Életútját, meglehetősen pontos időrendi támpontok alapján, a következőképpen rekonstruálhatjuk: Legvalószínűbben a Kr. u. 6-9. közötti Dráva-Száva közi nagy pannon-dalmata lázadás idején eshetett római fogságba, s ekkor még minden bizonnyal gyermekkorúként, hiszen máskülönben nem rabszolgának adták volna el, hanem katonának sorozták volna be, mint oly sok más sorstársál 42 . A rabszolgagyemnek Aquileiába került, ahol gazdája kereskedésre nevelte, majd a Borostyánkő-út teljes hosszának római fennhatóság alá kerülése idején - legkésőbb 50 körül - az immáron felszabadított rabszolgát, aki bizonyára beszélte a pannóniai illyrek és valószínűleg az itt élő kelták (boiusok) nyelvét, elküldte az újonnan provincializált területre, az üzletház érdekeinek képviselőjeként. Az ekkor javakorabeli férfi - kb. 40 évesen - látható sikerrel végezte feladatát, hiszen az ő nevét viselő Petronius Catamocus libertusa és egy személyben gyermeke is volt L. Petroniusnak (másként nem nevezné őt és feleségét „szülei"-nek!), azaz a kereskedő-libertus saját rabszolganőjétől született fiaként látta meg a napvilágot. Eme ismeretlen nevű rabszolganő halála után Petronius Licco másodszor is megnősül, ez esetben helyi születésű peregrinus jogállású asszonyt véve feleségül. (Bár az is meglehet, hogy Catamocus anyja - rabszolga létére - egyáltalán nem volt Licco felesége, csupán gyermekének anyja. Ez esetben a szóban forgó asszony, jogi értelemben első és egyetlen felesége is lehetett a családfőnek.) Ez utóbbi, ugyancsak igen magas kort megélt (85 év) asszony két gyermeket szült: Rufust és egy ismeretlen nevű leányt, Veruclo feleségét, a 18 évesen elhalt Gallio (nepos unoka) anyját, akit a sírkő állításakor még életben lévő (vívus) Catamocus saját nővérének (soror) nevez. Jellegzetes körülmény, hogy míg Petronius Catamocus apja libertus jogállását örökölte, addig az őslakos asszony - Galla, Cnodavus leánya - gyermekei anyjuk peregrinus státusát, kettejük közös unokája - Gallio, Veruclo fia - pedig apja és anyja után ugyancsak peregrinus jogállásúnak számított E sajátos jogi helyzet az őslakosság civitas-szervezeteinek viszonyaival függött össze, Pannoniában több hasonló esetet is ismerünk. Az elmondottak alapján azidőszámításunk kezdete körüli években született 40-50 táján Pannoniába érkezett, és 90-100 táján meghalt L. Petronius Licco családi viszonyait az alábbi módon rekonstruálhatjuk: XY serva ~ L.Petronius ~ Galla L.libertus Cnodavi Licco (95) filia (85) Petronius Rufus XY ~ Veruclo Catamocus LPetroni soror libertus Licconis Catamoci (vivas) fdius Gallio Veruclonis filius, nepos (18) Az e stemmában rögzített áfiapot tehát az 1. és 2. század fordulóján rögzítette e - bizonyos szempontból tipikusnak is nevezhető pannóniai család helyzetét. A család harmadik generációjából, az elhalt Gallio személyén kívül mást nem ismerünk. Ha voltak is e generációnak további tagjai, életük a 2. század közepe után válságosra is fordulhatott: Pápa környéke a limes viszonylagos közelségében minden bizonnyal súlyosan megszenvedte a 160-as évek súlyos háborús csapásait a pannóniai őslakosság nagyarányú pusztulását, ill. végérvényes elmenekülését amelynek eredményeképpen a 2. század végére belső-Pannonia lakossága nagyrészt kicserélődött 44 . III. A két fent tárgyalt kőeinlékkel ellentétben ma sem lelhető fel Pápán az a feliratos tábla, amelyet a RIU 440. (Barkóczi László) ugyancsak „elveszett"-ként jelez (3. kép). A táblát Borsos István még látta, tőle származnak a tárgy hiteles méretadatai, amelyeket a későbbi irodalom 45 elmulasztott átvenni. Borsos szerint a tárgy: „fogadalmi tábla, melynek egyik fele - fájdalom - letörött. Magassága 50 cm, szélessége 39 cm, vastagsága pedig mintegy 5 cm. Betűi nagyok és szépek" 46 . A méretadatokból következőleg a tábla eredeti szélessége mintegy 80-85 cm lehetett Figyelembe véve Borsos megjegyzését a „nagy és szép" (tehát bizonyára szabályos méretezésű) betűkről, feltételezhetjük a szöveg arányos, szimmetrikus elrendezését. így-kiindulópontként-elkészíthetjük a tábla elméleti rekonstrukciójának rajzát Eme rekonstrukció alapjául a Borsos és a CIL által egyező módon közölt töredék betűi szolgálnak: Deo M[agno / / Aeter[no ] / gam pr[ ] / a[ ] / Claudia P[ ] / ove pecunfia sua] / fecit wx vfoto]. A szótöredékek alapján bizonyos, hogy a hétsoros felirat adományozási - ezen belül is legvalószínűbben építési - tábla volt, amely egy bizonyos Claudia P nagylelkűségét hirdette Deus Aeternus, azaz az „Örökkévaló Isten" tiszteletére. Az általános értelmű istennév - más lehetőségek mellett 47 - Jahvét a zsidók Istenét takarhatta 48 . A felirattöredék reménybeE kiegészítését a 6. és 7. sor alapján kísérelhetjük meg. E két sor ugyanis, mint fentebb láttuk, egyértelmű kiegészítést tesz lehetővé, s ennek következtében e két sor kiegészítése megszabja
