Ilon Gábor szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 5. (Pápa, 1995)
Régészet és természettudományok - Tóth István: Feliratos római kőemlékek Pápán
Ezzel, megítélésünk szerint, a felirat helyes olvasása a következőképpen alakul 15 : fD(iis) M(anibus) ?] / Sempronio qui Leon j tio filio carissim o qui vixit an(nos) II men(ses) j III Sempronius) Romulus / cand( idatus) le[g(ionis) II A]d(iutricis) / faciendum) c(uravit). Eszerint a szarkofágot Sempronius Romulus, a Brigetióban állomásozó legio I Adiutrix centuriojelöltje (candidatus) 16 készíttette kétéves és három hónapos korában elhalt fia, Sempronius Leontius számára. A feliraton megnevezett két személy nevének mindegyik eleme közismert és általánosan elterjedt volt a Római Birodalom nyugati területein 17 . A Sempronius családnév Pannoniában főként a tartomány nyugati és déli területein, ezen belül is főként Savariában és környékén terjedtél 18 az 1. és 2. század folyamán. Ez a körülmény pontosan megfelel annak a ténynek, hogy e családnév viselőit a kutatás egyértelműen Aquileiából származtatja 19 , és - néhány más, jellegzetes italikus családnév viselőivel együtt - velük hozza kapcsolatba a tartományba kapcsolódását az itáliai és nyugati gazdaság és kereskedelem vérkeringésébe 20 . A Romulus cognomen, ugyanúgy mint a Leontius, ugyancsak széleskörűen elterjedt volt, jellemző módon éppen Pannoniából meglehetősen nagy számú előfordulásukat ismerjük 21 . Mármost, ami a Pápán őrzött, brigetiói származású szarkofágon megnevezett személyeket illeti, valószínűnek látszik, hogy azok egy 1-2. századi nyugat-pannoniai (legvalószínűbben: savariai) család leszármazottai voltak, akik a 2. század közepén lezajlott nagy háborúk után települtek át a Borostyánkő út melletti, gazdaságilag hanyatló területről a konjunktúrát élvező limesvidékre 22 . II. Pápa közvetlen közelében, az Ugod melletti Dióspusztán került elő 1898-ban 23 az a nagyméretű (202 x 90 cm) családi sírkő, amely hosszú időn keresztül a Várkertben (2. kép) állott 24 , ma pedig a Gróf Esterházy Károly Kastély- és Tájmúzeum gyűjteményébe tartozik. Feiratát közölte a Corpus Insciptionum Latinarum két alkalommal is 25 . Majd Jankó László írta le a kőemléket részletezően 26 . A két összeillő darabra tört homokkő sírtábla egy késő római sír fedőlapjaként került elő. Lelőhelye tehát másodlagos, így abból semmilyen további érdemi következtetés nem vonható le, sem a sírkő plasztikai díszítését, sem az eredetileg alatta nyugvó személyek lakosságtörténeti kapcsolatait illetőleg. A sírtábla képmezőjében három erősen lekopott felületű mellkép látható, annak megfelelően, hogy a felirat három halott emlékét örökíti meg. Az erősen megkopott felület, minden bizonnyal az alapanyag porózus voltának és nem az esetleges huzamosabb koptatásnak a következménye. A háromalakos képmező fölött Medusafővel és delfinekkel díszített tympanon helyezkedik el, kétoldalt pedig sarokakroterionok zárják le a sírtáblát. A képmező és a felirat közötti felületen egy jobb felé vágtató lándzsás vadász és az előle menekülő szarvasmarhaszerű állat (őstulok?) 27 képe látható. A feliratot virágkandeláberes, levéldíszes oszlopfővel ellátott lapos pilaszterek keretezik. A plasztikai kidolgozás pontos párhuzamait Savariából és Scarbantiából 28 ismerjük, egyes elemek - mint pl. a jobbra vágtató lovas - jelenlétére pedig Brigetio síremlékanyagából tudunk példákat idézni 29 . A szobrászati motívumok eme kétirányú kötődése, valamint a Bakonyban is előforduló homokkő nyersanyag 30 elképzelhetővé teszi, hogy a síremlék eredeti készítési helyeis valahol Pápa környékén lehetett, hiszen ezen a területen haladt át a Sav aria-Arrabona-Brigetio közötti belső-pannoniai főútvonal 31 , és a környéknek értelemszerűen szoros kapcsolatai lehettek a Bakony vidékével. A feltűnően hosszú, 12 soros feürat minden nehézség nélkül olvasható és értelmezhető 32 . így szól: L(ucius) Petronifus] j L(ucii) l(iberlus) Licco an(norum) XCV j Galla Cnodavifilia) / an(norum) XXCV Gallio J Veruclonis F(ilius) nepos / an(norum) XILX h(ic) s(iti) s(unt) Rufus j L(ucii) Petroni(i) Locconis fiilius) I et L(ucius) Petronius Cato j mocus libertus parentibus suis posuerunt / et sororis filio Catamocus v(ivus) sibi fecit. A felirat betűi tisztán olvashatóak, hibáktól, fölös ligatúráktól mentesek 33 . A felirat egész képe alapján az emlék keletkezését - az eddigi véleményekkel egybehangzóan 34 az 1. és 2. század fordulója körüü évekre tehetjük 35 . Egybecseng ezzel a feliraton megnevezett személyek neveinek elemzése. A családfő és leszármazottai a Petronius nomen gentilét viselik, ez a név - akárcsak az előző felirat esetében megbeszélt Sempronius észak-itáliai, közelebbről aquileiai származásra utal 36 , amelynek Pannoniában elsősorban a Borostyánkő út mellett, így többek között Savariában és Scarbantiában mutathatók ki visel ói 37 . A családfő illyr cognoment visel 38 , míg családtagjai többsége kelta (Catomocus, Cnodavus, Gallio, Veruclo), ill. semleges, de az észak-itáliai kelta lakosság körében gyakori latin (Galla, Rufus) neveket viselnek 39 . Ez a kép pontosan megfelel annak a körülménynek, hogy a családfő - L. Petronius Licco - felszabadított rabszolga volt, mégpedig minden valószínűség szerint egy aquileiai kereskedőcég alkalmazottja, aki vélhetőleg Pannónia végleges megszállása idején - az 1. század közepe után - érkezett a tartományba, mint dominusánakr- cégének - képviselője 40 . Neve
