Ilon Gábor szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 5. (Pápa, 1995)
Régészet és természettudományok - Tóth István: Feliratos római kőemlékek Pápán
ACTA MUSEl PAPENS1S PÁPAI MÚZEUMI ÉRTESÍTŐ 5 -1995 TÓTH ISTVÁN FELIRATOS RÓMAI KŐEMLÉKEK PÁPÁN Pápa város és közvetlen környéke területén a római korban nem volt sem katonai sem polgári település 1 . Ebből következőleg a városból vagy környékéről ma nem ismerünk olyan lelőhelyet, ahonnan feliratos kőemlék került volna elő. Pápa városa viszont, őrzési helyként, három pannóniai kőemlék irodalmában is szerepel: egy alkalommal egy ma is meglévő síremlék 2 , két ízben pedig a szakirodalom által elveszettként nyilvántartott feliratok esetében 3 . Ez utóbbiak egyike azonban mais megtalálható Pápán, a Dunántúli Református Egyházkerület Múzeumában, míg a másikat nem tudtuk fellelni. A három kőemlék Pápára kerülésével kapcsolatosan csak áttételes információink vannak. Borsos István 1899-ban megjelent Katalógusa 4 részletesen ismerteti ugyan a pápai főiskola régiségtára kialakulásának történetét, de ehelyütt a feliratos kövekről, azok előtörténetéről érdemi híradással nem szolgál 5 . Valószínűnek látszik, hogy a három kőemlék - amelyek a provinciális római epigráfia három jellegzetes alaptípusát (vallási felirat, sírtábla, szarkofág) képviseli - tanulmányi, demonstrációs célzattal kerülhetett a pápai főiskola „Történeti-philologiai múzeumának" gyűjteményébe 6 . Az alábbiakban e három kőemléket szeretnénk ismertetni, értelmező, forráselemző kommentár kíséretében. Elsőként a korábban elveszettnek hitt 7 , ám valójában meglévő emlékkel foglalkozunk. I. Gyermekszarkofág. Fehér mészkő. Lelőhelye: Brigetio (Ószőny, Komárom). Őrzési hely: Pápa, Dunántúli Református Egyházkerület Múzeuma (1. kép). Méretei: H. 118, M. 46, V. 54 cm Falvastagság: 10-13 cm. Belső mélység: 32 cm (egyik oldalán fejpárna). A fedőlap: H. 127, M. 19, V. 59 cm Mind a sírláda, mind a fedőlap előoldala díszített, az oldallapok és a hátoldal durván simított felületű. A fedőlap jobb első sarka hiányzik 8 . A sírláda egyetlen díszítménye az előlapon található felirat keretelése. Az egyetlen léctagból álló egyszerű keret a függőleges oldalán két-két félkörívet alkotva fogja közre a feliratot: e díszítmény, az ún. „pannon-noricumi keretdísz" egyik legegyszerűbb változata 9 . A fedőlap háztető formájú, négy sarkán negyedköríves akroterionok, a hosszú oldalak közepén félköríves képmező. E középső képmezőben, az előoldalon, egy kezeit melle elé emelő gyermek mellképe látható, a megmaradt bal oldaE sarokakroterionon egy középre néző delfin, fölötte ívelt szárú, háromlevelű palmetta látható. (Az elpusztult jobb oldali akroteion díszítménye minden bizonnyal e kép antitétikus párja volt.) A fedőlap jobb oldaE sarkát minden bizonnyal a sírládát feltörő sírrablók verték le, még az ókorban. A szarkofág egész kidolgozása megfelel a 3. század elején Brigetióban dolgozó kőfaragó műhely mindennapos gyakorlatának: több egészen pontos párhuzamát ismerjük 10 . A felirat E. Maionica és R. Schneider lejegyzése alapján került közlésre a CIL ni 11033. szám alatt 11 , lelőhelyként Szőny, „in silva prope villám comitum Zichy" szerepel. A későbbiekben FröhEch Róbert 12 , ül. Barkóczi László 13 említi. Valódi őrzési helye - a pápai Református Főiskola - láthatólag feledésbe merült, hiszen 1976-ban már „verschoEen" megjelöléssel közli a RIU 579. szám alatt Barkóczi László. A felirat a CIL közlésében - amit változatlan formában ismétel meg Borsos, Barkóczi és a RIU - így hangzik: D(iis) M(anibus) j Sempronio qu(i) Leon / tio filio carissim / o qui vixit an(nos) II men(ses) / /// Sempron(ius) Romulus / Candi d (atus) fü io (?) pater / faciendum) c( uravit). A fenti olvasat néhány ponton korrekcióra szorul. Az 1. sorként jelzett DM betűk jelenleg nem fedezhetők fel, így azokat csupán feltételesen, kitöröttnek tekintve írhatjuk a felirat elejére. A 2. sorban álló qui szó 1 betűje világosan olvasható a V fölött a kereten, így azt nem kell kiegészítésként jelezni.
