Ilon Gábor szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 5. (Pápa, 1995)

Régészet és természettudományok - Vörös István: Étel- és állatáldozat leletek Nagydém-Középrépáspuszta középső bronzkori temetőjében

M sup., corpus mandibulaefr., 3 vert cervicalis fr., vert, thoracalis fr., 2 vert lumbalis fr., scapula fr., metapodium fr., magnum (C2+3) sin, pelvis fr. (juv.), femur sin. (juv.), femur dist. diaph. (juv.), tibia sin. prox., tibia diaph. fr., os phalangis I., 2 os phalangis II. IV.b -80-90 cm alatt (nagyméretű, darabos Homo hamvakkal együtt) szarvasmarha bika — 11 db vert. cervicalis fr., vert. thoracalis fr., vertebra fr. (égett), 5 costa fr. (égett calcinálódott), scapulafr, femur diaph. dist fr., os phalangis II. juh kos - 9 db arckoponya fr., basioccipitale fr., vert. thoracalis fr., (felületén halX maradványok), vert lumbalis (hasított), scapula fr., metacarpus sin. prox, metapodium diaph. fr. A sír ÉK-i negyedében -30-40 cm-en egy gímszarvas agancságából készült megmunkált eszköz; -90 cm-en pedig egy bal oldali agancstöból készült ún. „agancskapa" került elő. Eszköz csontvég (3. kép) - horizontálisan hasított agancság külső fele. A tárgy 120 mm hosszú, felső része 22 mm széles. A csontvég ívelt, külső oldala domború, cca. a közepén (csúcstól 65 mm-re) haránt irányú széles bevágás található. A bevágás felső fala meredeken, alsó fala laposan kiképzett. A bevágás alatt a csúcsi rész ovális keresztmetszetű, felülete csiszolt, a használattól eredően aszimmetrikusan kopott. A bevágás felett az agancstárgy belső felülete lapos, csak a külső domború felülete kopott Az agancstárgy felső végét - feltételezhetően - egy szerves anyagból készült tárgy (eszköz) egyenes, lapos végéhez a középső bevágásnál rögzítették. „Agancskapa" - a vetett agancstőről eltávolították a szem- és a jégágat, majd a szárat 120 mm magasan levágták. Az agancstárgy 167 mm hosszú, 53 mm magas és 40 mm széles. Az agancstövet haránt irányban először körkörösen átfúrták, majd cca. 20 x 20 mm-es szögletes lyukat képeztek ki rajta. Az „agancskapa" munkafelülete a szár hátulsó (alsó) oldalán van, mintegy 60 mm hosszú felületen csiszolódott és kopott, pereme töredezett és hiányos. Hasonló agancseszközök a magyarországi bronzkori kultúrák csontmegmunkáló műhelyeiből jól ismertek. Az l.A sírgödörbe az állatok maradványai, még az összefüggő végtagoké is „szórt" állapotba kerültek. Az állatcsontok - a hat ujjperc és egy kéztőcsont kivételével - erősen fragmentalt, az egyes vázcsontoknak csak apró, hasított darabjai, töredékei kerültek elő. Egy részük égett. Ennek ellenére az a tendencia megfigyelhető, hogy a szarvasmarha és a sertés a sírgödör északnyugati és a középső részén, a juh csak a középső részen halmozódott fel (1. táblázat 1. kép). 1. táblázat: 1. A. sír állatcsontjainak topográfiai megoszlása (db) Tabelle 1.: Topographisclie Verteilung der Tierknochen Grab 1. A. (Stück) 1. kép ÉNy-i negyed Közép Összesen 1. kép I. E. m. IV. IVa IVb Összesen Szarvasmarha borjú 2 í 5 5 6 51 Szarvasmarha bika 3 í 39 28 11 43 51 Sertés kan 16 4 35 35 55 Juh bárány 1 1 1 29 Juh kos 28 19 9 28 29 Halmaradvány + + Mindösszesen 135 Az állatcsontok anatómiai megoszlásából (2. táblázat) a sírba helyezett állattestrészek rekonstruálhatók (2. kép). Szarvasmarha borjú (8 db): fej, lábszár, bika (43 db): fej, (a nyelvcsontokkal együtt), hát-borda, lapocka-lábszár, fartő-comb (2. kép 1.). A borjú 15-18 hónapos, a bika kifejlett aduitus életkorú egyed. Sertés kan (55 db): fej, oldalas, lapocka, sonka (2. kép 2.). A sertés kifejlett kort elért, de a törzs része még nem csontosodott el. Juh: bárány (1 db): fej, kos (28 db): fej, lapocka, meEső lábvég, comb (2. kép 3.). A bárány 6-8 hónapos, a kos 1,5-2 éves egyed.