Ilon Gábor szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 5. (Pápa, 1995)
Régészet és természettudományok - Regenye Judit: Adatok a határvonal módosulásához a zselízi csoport késői szakaszában (Néhány Balaton körüli lelőhely alapján)
A lelőhelyek földrajzi elhelyezkedése egy ilyen viszonylag kis területen belül is alkalmas történeti következtetések levonására, amennyiben ez az elhelyezkedés mutat valamilyen rendszert. A lelőhelyek egy része speciális helyen, a DVK csoportjai közötti érintkezési sávban fekszik, a Somogy megyei lelőhelyek (Látrány, Nagycsepely) ezzel szemben olyan területen találhatóak, amely a DVK keszthelyi csoportja elterjedési területének központi részéhez tartozott Hangsúlyozni kell, hogy nem akeszthelyi csoport lelőhelyén előforduló importról van szó, hanem önálló, zárt objektumokról. Mindebből azt a következtetést lehet levonni, hogy a zselízi csoport legkésőbbi fázisában a csoport elterjedési területe megnövekedett, a határ déli irányba tolódott. A Veszprém megyei keverék leletanyagú lelőhelyek alapján úgy gondoljuk, hogy ez a térnyerés eleinte nem terjeszkedés útján történt, hanem a leletanyag fokozatos átalakulásával, és bizonyos tekintetben még a II. fázisban elkezdődött, mint Veszprém-Nándor-telep önálló zselízi síranyaga mutatja. A zselízi csoport klasszikus fázisában igen élénk volt a kapcsolat a szomszédos területekkel. A Veszprém megyei vonaldíszes lelőhelyek zselízi anyaga nagyrészt ebbe az időszakba sorolható. Ugyanez a helyzet Alsó-Ausztriában, ahol a kottafejes kerámia lelőhelyein gyakori a zselízi import (Schwechat, Poigen, Pulkau, Vösendorf, Poysdorf, Hainburg), szintén a középső fázis idején. 47 A II. fázis végén tapasztaljuk a változás első jeleit, a keszthelyi csoport elterjedési területének északi peremén felbukkannak a túlnyomórészt zseh'zi anyagot szolgáltató lelőhelyek (Iszkáz, Szentjakabfa, Tihany), a III. fázisra pedig alapvetően megváltozik a szituáció. Az ausztriai lelőhelyeken az egy Draüburg kivételével megszűnik a zselízi import. 48 A hiányzó késő zselízi leletanyag tanúsága szerint nem élnek már a Balaton-felvidéken sem a DVK-lelőhelyek. Felbukkan viszont egy tisztán zselízi lelethorizont a Balatontól északra és délre egyaránt, egyelőre csupán néhány lelőhellyel képviselve (Veszprém-Vár; Nemesvámos-Baláca; Sármellék; Látrány-Homokbánya; Nagycsepely). Ezen néhány lelőhely között is van némi különbség, a terjeszkedés két lépcsőfokát képviselik. A veszprémi és a balácai leletek még erősebben kötődnek a zselízi hagyományokhoz, a látrányi több új vonást mutat, jellegzetesebb példája a Vorlengyel-horizontnak. A dél-dunántúli leletek kevéssé ismertek, nincs arra vonatkozó adat, hogy déli irányban meddig terjedt el a zseEzi csoport. Újabban felmerültek adatok egy eUenkező irányú mozgásra vonatkozóan: Becsehelyen 49 és Komlósdon 50 a Korenovo kultúra leletei is előkerültek a Sopot kultúra leleteivel együtt, jelezve a Sopot-Malo Korenovo vegyes kultúra Drávától északra való előrenyomulását. A legkésőbbi zselízi fázissal párhuzamosan tehát ezt a leletanyagot találjuk a Dunántúl legdélebbi részén. A két típusú anyag egykorúságát Kalicz Nándor igazolta Becsehelyen talált zseEzi és Sarka import alapján. 51 A zselízi csoportnak ez a világosan követhető elmozdulása azért érdemel figyelmet, mert újabb információval szolgál annak a történelmi helyzetnek a megismeréséhez, amely a lengyeli kultúra kialakulását közvetlenül megelőzte a Dunántúlon. A zselízi csoport szerepe ebben a folyamatban általánosan elismert tény, hiszen a vonaldíszes kerámia kultúra csoportjai közül éppen a zselízi az, amelyiket általában összefüggésbe hoznak a lengyeli kultúrával, annak etnikai alapjaként. Leghangsúlyosabban J. Pavúk képviseli ezt az álláspontot, több alkalommal is hangsúlyozva a lengyeli kultúráig tartó kontinuitást. 52 B. Novotn^ a Vorlengyel-horizont elemzése során szintén kiemeli a helyi elem szerepét. 53 Makkay János a lengyeli kultúrát ugyancsak akottafejes kerámia és utóda, a zselízi csoport örököseként írja le. 54 A késő zselízi terjeszkedés feltételezése feloldani látszik azt az ellentmondást hogy a korai lengyeü kultúra a Dunántúlon lényegesen nagyobb területet foglalt el, mint előzménye, a zseEzi csoport 47 E. LENNEIS : Zum Charakter der ZselízerFunde aus Ostösterreich. MAG 109 ( 1979), E. LENNEIS : Überblick über den derzeitigen Forschungsstand linearbandkeramischer Siedlungen in Österreich. In: Siedlungen der Kultur mit Linearkeramik in Europa. Nitra, 1982.107-120. 48 E. LENNEIS : Zum Charakter der Zselízer Funde aus Ostösterreich. MAG 109 (1979) 105. 49 KALICZN.:S1A 1988.110. 50 Honti Szilvia gyűjtése, szíves szóbeli közlés. 51 KALICZ N.: Übersicht über den Forschungsstand der Entwicklung derLengyel-Kultur und die ältesten „Wehranlagen" in Ungarn. MÖAG 33-34 (1983-84) 271-293. 52 PAVÚK 1969. 332., J. PAVÚK: Anteil des -Zelizovce Typus an der Genesis der Lengyel-Kultur. StZ 17(1969) 345-360., J. PAVÚK: Vorbericht über die Ausgrabung der neolithischen Siedlung in Stúrovo. In: Siedlungen. 225. 53 B. NOVOTNY: Sarovce. Univerzita Komenského 1976. 33. 54 MAKKAY J.: A magyarországi neolitikum kutatásának új eredményei. Budapest, 1982. 67.
