Ilon Gábor szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 3-4. (Pápa, 1992)

Szabó Csaba: Egyházi nemesek a középkorban (A tihanyi bencés apátság egyházi nemesei)

azonban Pete fia Csákánynak mondotta János nem igazi nemes. 1369-ben pedig Pete fiai - igaz csak az 1358-as bizonyítás alapján - mind nemesek. Feltételezhetjük, hogy Petének két János nevű fia is volt. Ez indokolhatja az 1360-ban megkülönböztetésül használt „Csákány" melléknevet is, mely többször nem fordul elő, de feltételezhetjük azt is, hogy két külön családról, két Péterről van szó. Simontornyai Lackfi Imre nádor előtt folytatódott a per 1374-ben. A gamásiak a somogyi konvent 1344. évi jelentésével igyekeztek nemességüket igazolni. Velük szemben Balázs pap királyi ügyész a somogyi konvent 1368as levelét mutatta be, mely szerint a tihanyi apát egyházas gamási, illetve Pál fia János, és János fia Mihály fel-gamási birtokát kivéve a többi birtok a királyt illeti. A kiküldött közvizsgálat a peres két ekényi földet és hét telket tartozékaikkal 27 márkára becsülte. A jogszokás szerint ahány márkát kitett a vitás föld értéke, annyi eskütárssal kellett a peres félnek az esküt letenni. Ebben az esetben tehát 27-en esküdtek. Lackfi Imre nádor el is rendelte az eskü letételét. Az 1374-es adat azért érdekes, mert tanúsága szerint Gamáson (Egyházas és Fel) 10 birtokos van. A tihanyi apát, Pál fia János és János fia Mihály, valamint a most esküre kötelezett földek tulajdonosai (Balázs fia Antal, György fia Mihály, János fia Péter, Márk fia Miklós, Péter fia András, Péter fia Tamás és Tamás fia István). A tihanyi konvent 1322. évi leveléből tudjuk, hogy az apátság Egyházas - és Fel-Gamáson 10 telekkel rendelkezik. Érdekes, hogy éppen azt az 5 telket mondja nemesnek az 1344. évi adat, melyet az 1322. és 1336. évi a tihanyi apát tulajdonaként jelölt. 1360-ban az apátság 5 telket kapott vissza, de a többi telek lakóját nemesnek ismerte el. Ezért indított pert 1366-ban Miklós apát. Pál és János fiának 1368-ban igazolt 2 telke, valamint Pete fiainak 1369ben elismert 3 birtoka másik 5 tulajdont jelent. Tehát 1322-től 1369-ig mindig 10 birtokról van szó, csak éppen a birtokosok bizonytalanok, változnak állandóan. A perben sokáig nem történt említésre méltó esemény ezek után, mígnem György apát határozottan lépett fel birtokai visszaszerzése érdekében. Erdélyi László szerint, talán az ő deákjai, jegyzője és ügyvédjei állították össze azokat a hamis okleveleket, melyek 1380-1390 körül keletkeztek, s a perhez kapcsolódtak. 1 (1092? és 1275?)

112 Lajos király 1382. június 23-án Visegrádon kelt levelében György apát kérésére érvényteleníti a tihanyi apátság birtokainak és jogainak a múltban történt bármiféle csorbítását. A forrás jól bizonyítja, hogy mivel új adományokkal nem gyarapodott az apátság, szükség volt a régiek visszaszerzésére, megerősítésére, és így az adat beleillik a gamási és szőlősi per folyamatába. A szőlősi perben 1386-ban újabb fordulat következett be. György apát Kövesden és Aszófőn az apátság korábbi birtokait akarta visszafoglalni. Ennek Kövesdi Pál fia Móric ellent mondott. György apát, még kétszer kísérelte meg a visszafoglalást, de Pál fia Móric minden ízben ellentmondott, azonban ellentmondását egyszer sem igazolta. Emiatt Lackfi István nádor 1390. november 4-én Visegrádon ítéletlevelet bocsátott ki, melyben az országos jog szerint járt el. Visszaítélte az apátságnak a szóbanforgó kövesdi birtokokat.

114 A perben az események azonban csak 1394től gyorsultak fel, mint az kiderül az 1398-as nádori ítéletlevélből. Szőlősi Demeter fia Miklós és Küvesdi Tihon fia Tamás jogtalanul birtokolta már 1394-ben Kövesden az apátság öt szőlőjét, 67 hold szántóföldjét és egy tornyát 4 telekkel. Ezért Zsigmond király parancsára 1394 április 20-án Pécseli Ant fia János királyi ember, és Antal füredi plébános elmentek Kövesdre, sok embert meghallgattak az ügyben, és 1395. március 3l-re megidézték a peres feleket a nádor elé. Az alperesek nem jelentek meg, ezért a nádor kirótta rájuk a szokásos bírságot és elrendelte az újbóli idézést. 1395. június 8-án megtörtént az újabb idézés, éppen egy hónappal későbbi időpontba. Ekkor a nádor halasztotta el a pert 1396 október 6-ra. Továbbá elrendelte, hogy az alperesek a korábban kirótt 3 márkányi bírság kétharmadát kétszeresen fizessék meg - büntetésül a fizetés eddigi elhanyogálása miatt - a nádornak. A felperesnek járó egyharmadot pedig kétszerezés nélkül. Az új időpontban ismét nem jelentek meg az alperesek, ezért a nádor újból megkétszerezte bírságaikat. 1397 május elején Pelsőci Böbék Detre lett a nádor. Már 28-án megjelent előtte György apát a per folytatása végett. A nádor megkérte a zalai konventet az alperesek harmadszori megidézésére, és a nádornak járó 16 márkányi, a felperesnek pedig 6 márkányi bírság lefizetése miatt. Az idézés június 13-án megtörtént, július 1 -i határidőre. E napon az alperesek szintén nem jelentek meg. A nádor tovább kétszerezte a bírságot, amit augusztus 22-én, 23-án és 25-én kihirdettek Szentgróton, Kapornakon és Csányban. Kihirdették azt is, hogy a szeptember 15-i tárgyaláson a nádor dönteni fog, akár ott lesznek az alperesek, akár nem. Nem jelentek meg a kitűzött napon a nemesek, de ítélet sem született. 1397. november 18-án György apát megjelent a nádor előtt. Bemutatta a bírságokat elrendelő oklevelek mellett az országbíró (Pásztói János) oklevelét, miszerint előtte az apát és az alperesek küldötte megegyezett. Az apát megbocsátotta a hatalmaskodást, elengedte a bírságokat, csakis a kövesdi birtokrészekre tartotta fenn igényét. Követelésének igazolására a nádor elé tárta bizonyító okleveleit, melyek alapján a nádor elrendelte a zalai konvent által, a tihanyi apátság beiktatását kövesdi javaikba. Elrendelte továbbá, hogy Tamás és Miklós esetleges tiltakozását figyelmen kívül kell hagyni, ha más tiltakozna, meg kell idézni az 1398. január 13-án tartandó törvényszéki tárgyalásra. 1398. január 19-én a két hiteles ember elvégezte az iktatást. Az alpereseken kívül senki nem tiltakozott. Pelsőci Böbék Detre nádor 1398. február 15-én kiadta a pert véglegesen lezáró ítéletlevelet.

115