Ilon Gábor szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 3-4. (Pápa, 1992)
Költő László-Kis Varga Miklós: A Pápai Helytörténeti Múzeum néhánykésőbronzkori leletének röntgenemissziós analitikai vizsgálata
ACTA MUSEIPAPENSIS PÁPAI MÚZEUMI ÉRTESÍTŐ 3-4—1992 KÖLTŐ LÁSZLÓ - KIS VARGA MIKLÓS A PÁPAI HELYTÖRTÉNETI MÚZEUM* NÉHÁNY KÉSŐBRONZKORI LELETÉNEK RÖNTGENEMISSZIÓS ANALITIKAI VIZSGÁLATA A pápai Helytörténeti Múzeum felkérésére 1986-87-ben különböző lelőhelyekről származó 51 db bronz tárgyon, illetve töredéken összesen 45 összetétel-elemzést hajtottunk végre 1 a MTA debreceni Atommagkutató Intézetében. Az analízist az Intézetben kifejlesztett készüléken röntgenemissziós módszerrel végeztük. J-125 tömegszámú izotóp-gerjesztéssel, 300 sec mérési idővel. Jelen dolgozatunkban - Ilon Gábor tanulmányához kapcsolódóan - csak az Ugod-Katonavágás, FarkasgyepűPöröserdő és a Németbánya-Felsőerdei dűlő lelőhelyekről származó leletek összehasonlításával foglalkozunk. 3 A kapott eredményeket az 1. táblázat tartalmazza. Az elemzést a teljes elemspektrumra végeztük, egyenkénti kiértékeléssel. A mintákban 7 elem (Fe, Ni, Cu, As, Pb, Ag és Sn) egyidejű meghatározását végeztük el. Vizsgálódásaink során (lévén őskori bronleletekről szó, ahol az antimon ötvözőelemkénti jelenléte, vagy hiánya fontos tényező) az antimon (Sb) meghatározására külön is figyelmet fordutottunk, azonban a módszer korlátaiból adódóan (az adott műszer-konfiguráció- és detektor-felbontóképesség mellett sok ón jelenlétében az óncsúcsról a kevés antimont reprezentáló antimon-csúcs nem választható le megfelelő biztonsággal) antimont megbízhatóan nem tudtunk kimutatni. Ez minden esetre arra utalt, hogy az általunk vizsgált leletek készítése során ötvöző elemként az antimont nem használták, illetve az a kiinulási ércben sem lehetett semmiképpen sem olyan mennyiségben jelen, hogy ötvözetalkotóként szerepelhessen. Általánosságban mindegyik mintáról megállapíthattuk, hogy magasan ötvözött (nagy óntartalmú) ónbronzok, melyekben az ón mennyisége kb. 15 és 28 % között változott. Nem számíthatjuk ebbe a tartományba a németbányai kettős kúpos fejű tűt (1. táblázat 11.), valamint a farkasgyepűi lemezkét (1. táblázat 10.) - 94 %, ill. 37,3 % értékkel - mivel mindkettő teljes keretmelszetében átoxidálódott, így fémtiszta felület előállítására a mintaelőkészítés során nem volt mód. Az oxidrétegben pedig az alkotóelemek különböző reakcióképessége miatt megváltoznak az elemarányok. 4 (Azaz esetünkban a reálisnál jóval magasabb óntartalmat mérhetünk a felületi oxidrétegben.) E két tárgy ennek alapján jelentősen el is különült a többitől a számítógéppel végzatt cluster-analízis (1. ábra) során 5 ' A többi lelet kémiai összetételében lényegi különbség nem tapasztalható, a clusteranalízis eredményeként a többi tárgyat mégis két további - egy alacsonyabb és egy magasabb óntartalmú - csoportra bonthatjuk. Ez azonban sem területi (lelőhely szerinti) sem tárgytípusonkénti egyértelmű elkülönítést nem tesz lehetővé, azaz az egyes csoportokon belül keverednek a különböző típusú tárgyak. Mindezek ellenére néheány megállapítást azért tehetünk. Az első csoportból (2., 4., 5. és 7. sz. minták) biztosan egy időben, azonos anyagból készülhetett a Németbánya II. telep 1. halom 1. sírjából származó karika és karperec, hasonlóképpen igen szoros hasonlóságot mutat egymáshoz az ugodi 1. halom 2. sírjának karperectöredéke, a 7. halom 1. sírjának tűje, valamint a 2. halom 1. sírjának karperece. Ezek a tények ellentmondásban látszanak lenni előző megállapításunkkal, hiszen szigorúbb feltételek mellett úgy tűnik, mégis ketté válik ezen a csoporton belül a két lelőhely. Érdekes azonban, hogy az ugodi 1. halom 2. sírjából származó tűtöredék és karperec kémiai összetétele alapján már a második csoportba kerül (1., 3., 6., 8., 9., 13. sz. minták), s inkább a németbényai II. telep 3. halom 1. sírjának övlemezével mutat szoros hasonlóságot. A 2. halom 1. sírjából származó levél alakú csüngő pedig a farkasgyepűi (biztosan egy tárgyhoz tartozó) karperec-töredékekhez hasonló összetételű. Bár a mintaszám kicsi, és a következtetéseinket csak a főbb alkotóelemek mennyiségére és egymáshoz való arányára alapozhatjuk, ezek a tények mégis azt valószínűsítik, hogy az általunk vizsgált, különböző lelőhelyekről előkerült tárgyak azonos műhelyhagyományokhoz köthetők. *A múzeum elnevezése 1990 novemberétől Gróf Esterházy Károly Kastély- és Tájmúzeum (szerk.)
