Ilon Gábor szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 3-4. (Pápa, 1992)

T. Bíró Katalin: Adatok a korai baltakészítés technológiájához

Eszközkészítés kőből és fémből - előzmények és újítások Ezek a technikai ismeretek ugyanakkor a fent említett formai analógiák kapcsán is - további megoldásokra késztetnek az ugyanebben az időben kibontakozó korai fémművesség tekintetében. A problémát, elsősorban formaifunkcionális oldalról, már Patay fent említett cikke is felveti: a következő néhány gondolat elsősorban technikai-ismeretelméleti oldalról szeretné megvilágítani a problémát. A fémtárgyak készítéséhez szükséges ismereteket megkíséreltem folyamatábra-szerűen felvázolni. Mint az jól megfigyelhető (és természetes), a folyamat szinte minden eleméhez hozzárendelhetünk olyan megelőző alapismereteket, tapasztalatokat, amelyek mintegy alapfeltételei ennek a minőségi ugrást, az emberi civilizáció egyik „nagy ugrását" jelentő folyamatnak. 1. felderítés - topográfiai ismeretek - ásványtani - geológiai ismeretek 2. feltárás - bányászati ismeretek 3. nyersanyagfeldolgozás - munkaszervezés - szállítás - nyersanyagelőkészítés - kémiai ismeretek - kohászathoz szükséges technológiai ismeretek ! 4. eszközkészítés - hideg alakítás - kovácsolás, mechanikai ismeretek - hőkezelés, hevítés, finomítás - formába öntés 5. használat - mechanikai ismeretek 6. újrafelhasználás - gazdasági megfontolások - fizikai ismeretek 7. selejtezés Nem gondolom, hogy a fenti lista teljes, de mindenesetre alkalmasnak tűnik arra, hogy a legfontosabb lépésekhez szükséges emberi tudás felhalmazódását figyelemmel kísérjük. Emellett természetes, hogy a fenti ismeretek nem egyenként alakultak ki, hanem egymással kölcsönhatásban fejlődtek. A topográfiai ismeretek fejlődéséről egyelőre rendkívül keveset tudunk. Az a tény már az eddigi adatokból is kitűnik, hogy az egyes kultúrák és csoportok megtelepedési területe szoros összefüggésben volt a kultúrára jelemző életmóddal. A paleolitikum jelentős részében - egészen a felsőpaleolitikum kései korszakáig - megfigyelhető a települési terület, az „élettér" egybeesése a nyersanyagforrások közvetlen környezetével (BIRO 1992). Csak a felső paleolitikum állatokat követő, hosszú távú vándorlásokkal jellemezhető népcsoportjai tudnak igazán elszakadni a szerszámok készítésére alkalmas nyersanyagok lelőhelyeitől. Ez a relatív függetlenség, a mezolitikumban bekövetkezező rövid visszaeséstől eltekintve, a továbbiakban jellemző marad, azzal a kiegészítéssel, hogy a nyersanyaglelőhely környezete mindig is kedvez a specializált műhely-telep, az elsősorban „ipari" munkából élő közösségek létrejöttének. Ez ugyanakkor azt is eredményezheti, hogy a nyersanyagforrások egy része nem folyamatosan ismert, kiaknázásukban hosszabb-rövidebb szünetek figyelhetők meg. A lelőhelyek feletti ellenőrzés, hozzáférési és tulajdonjogok problematikája igen messzire vezető kérdés. Az ásványtani - geológiai ismereteket elsősorban a különböző anyagok fizikai tulajdonsága eltéréseinek felismerésre vezethetjük vissza. A szelektív nyersanyagkiválasztás a kőeszközkészítés kezdeti időszakaitól megfigyelhető: a festékanyagok ismerete a középső paleolitikumtól (MÉSZÁROS-VÉRTES 1955), míg az anyag plasztikus tulaj-