Ilon Gábor szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 3-4. (Pápa, 1992)
T. Bíró Katalin: Adatok a korai baltakészítés technológiájához
ACTA MUSEIPAPENSIS PÁPAI MÚZEUMI ÉRTESÍTŐ 3-4—1992 T. BÍRÓ KATALIN ADATOK A KORAI BALTAKÉSZÍTÉS TECHNOLÓGIÁJÁHOZ* A Veszprémi Akadémiai Bizottság keretei között működő Iparrégészeti és Archaeometriai Bizottság 1988. évi szakülését a korai fémművesség archaeometriai vizsgálatának szentelte. Az ülésen elhangzott előadásomban, az ülés tárgyának megfelelően, elsősorban azzal foglalkoztam, hogy mennyiben tekinthető a kétségtelenül számos új inveciót igénylő, és gyökeres - főként társadalmi - változásokkal járó fémművesség a korábbi kézművesipari hagyományok folytatásának, melyek azok a technikai-technológiai elemek, termelési ismeretek, amelyeknek talaján a fémművesség kifejlődött. Erre a legkézenfekvőbb analógiának a kőeszközök - elsősorban a csiszolt kőeszközök készítésének folyamata kínálkozott. Távol áll tőlem bármilyen közvetlen kapcsolat erőltetése, azonban kétségtelen, hogy a kőbaltagyártás olyan fejlett technikája, amelyet a kései neolitikumban megfigyelhetünk, előrevetíti számos munkaeszköz és folyamat képét, amelyet a későbbiekben is felhasználtak, alkalmaztak. Az előadás módosított, bővített szövegének közlését azonban nem a fémeszközökkel való közvetett és áttételes kapcsolat, hanem a téma önmagában való jelentősége indokolja. A kőeszközök vizsgálatán belül éppen a csiszolt kőeszközök vizsgálatában várható a legdinamikusabb fejlődés a következő évtizedben. A pattintott kőeszközök vizsgálatának másfél százados hagyományával szemben a csiszolt kőeszköz feldolgozása még meglehetősen kezdeti stádiumban van. Magyarországon ezzel a problémával napjainkban kezd a kutatás foglalkozni. GAÁL István (1991) cikkében a lengyeli kultúra csiszolt kőeszközeinek tipológiáját dolgozta ki; ANTONI Judit néprajzi analógiák, kísérleti eszközkészítés és kopásnyom vizsgálatok segítségével kísérli meg a csiszolt kőeszközök készítésének rekonstruálását (ANTONI 1989). Ami engem illet, elsősorban a nyersanyag származási helyének vizsgálatán keresztül kapcsolódom a témához: régészeti lelőhelyek teljes kőanyagának vizsgálata során nemcsak a hagyományos értelemben vett kőeszközök, de a szerszámok készítésére szolgáló, többé-kevésbé átalakított, megmunkálás és használat nyomait mutató un. „helyidegen" kőtárgyakkal is foglalkozom, így nem kerülhetem meg, modern kifejezéssel szólva, a teljes „gyártási vertikum" feltáruló összefüggéseit. A tanulmány alapja a lengyeli kultúra aszódi, későneolit kori telepe, amelyet Kalicz Nándor tárt fel több mint 20 éven keresztül folytatott ásatások során (1960-1982). A lelőhely anyagáról eddig is számos ismertetés, közlés látott napvilágot (KALICZ 1985 további teljes irodalommal); monografikus feldolgozása folyamatban van. A lelőhely kőanyagának feldolgozását Bácskay Erzsébettel közösen végezzük. ( 1 ) A következőkben részben ezt a konkrét leletegyüttest mutatom be, részben a folyamat fémes3zköz-készítéssel való összefüggéseit, a fémtárgyak készítéséhez szolgáló új invenciók és korábbi hagyományokban gyökerező ismeretekviszonyát kísérlem meg felvázolni. Az aszódi kőbalta-gyártó műhely Aszódon Dr. Kalicz Nándor 1960-1982 között a magyarországi későneolitikum egyik legjelentősebb lelőhelyét tárta fel. A feltárás során 5 ház, több száz sír és gödör került elő. A gödrök jelentős része tartalmazott valamilyen ipari tevékenységre utaló leletkoncentrációt, a telep szerkezetének megfelelően egyenetlen elosztásban. A feltárt objektumok között megfigyelhető néhány munkagödör, vagy a gödrön kívül végzett kézműipari tevékenység hulladékainak lerakodóhelye (szemétgödör), amelyben különösen sok, a gyártás különböző fázisait reprezentáló csiszolt kőeszköz, illetve ehhez tartozó gyártási hulladék és különféle „szerszámkő" került elő. A leletanyag számítógépes feldolgozása segítséget nyújt a gyártás centrumainak tisztázásához a telep területén belül (1. kép). A telepen folyó ipari tevékenység egyik bizonyítékát, egy agancseszköz-készítő műhelyt Kalicz Nándor 1985-ös monográfiája már ismertette. A lelőhely kőeszközanyagának teljes feldolgozása során arra a megállapításra juthattunk, hogy a kőtárgyak egymással és a telepen található többi tárggyal szorosan összefüggő, szerves egységet alkotnak, ahol az eltérő, de csoportonként meglepően egységes nyersanyagú termékek tervszerű előállítása folyt. Ezen kívül, természetesen, megtaláljuk a másutt készített, a telepre kész eszközként bekerült tárgyakat is. (* Az eredeti előadás az Archaemetriai és az Iparrégészeti Bizottság 1988. május 18-19-i együttes ülésén hangzott el, Veszprémben) ( 1 ) Ezennel is szeretném kifejezni köszönetemet Kalicz Nándornak, aki hozzájárult, hogy a technológiai szempontból kiemelkedő jelentőségű kőeszközkészítő műhely anyagát a lelőhely összefüggéséből kiemelve előadásomban, illetve jelen közleményemben f elhasználjam.
