Ilon Gábor szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 3-4. (Pápa, 1992)

Varga Éva Teréz: Régi temetkezési szokás (a halott lakodalma) egyes elemeinek továbbélése az 1980-as években

A halottat a temetés előtti napon hozták haza. Egyenesen a bakonybéli temető ravatalozó helyiségébe vitték. Itt ravatalozták fel. Fejéhez gyertyát állítottak, valamint itt helyezték el a szentelt vizet is egy üvegpohárban, melybe egy kis puspáng ágacskát is mártottak.

10 (1. ábra) (Ez utóbbiak arra szolgáltak, hogy majd a látogatók „beszentelhessék", azaz szentelt vízzel meghinthessék a halottat. A látványos siratás nem volt ezen a vidéken szokásban. A virrasztás viszont igen. Még az 1970-es évek elején is gyakori volt a háztól temetés, éjfélig tartó virrasztással, a barátok, rokonok részvételével. (Palkovics Z-né, Haspray J-né). A halottat a temetési szertartás megkezdéséig látogathatták azok, akik még utoljára búcsút akartak tőle venni. A halál bekövetkezése után a család a hivatalos ügyek intézése mellett gondoskodott a temetési előkészületekről is. Az esetet bejelentették a plébánián. (Ezt követően először „harangozták ki"

11 a halottat.) Értesítették a rokonokat, ismerősöket, valamint meghívták a halott körüli szolgálathoz szükséges személyeket. (1 keresztvivő, 4 lámpavivő, 6 fiú és 6 leány halottvivőnek.)

12 A halott anyja a lányokat, az apja a fiúkat kérte fel a fenti szolgálatokra. A lámpa és halottvivők valamennyien a fiú baráti köréből kerültek ki. A kereszt vivője viszont rokon: első unokatestvér, aki már férjnél van. Ez utóbbi eltért a helyi hagyományoktól. Régen az elhunyt kedvese, menyasszonya, ezek híján jó leányismerőse, gyermekkori leány pajtása vállalta e tisztet. (Palkovics Z-né, Bertalan L-né) Délután 3 órakor kezdődött a temetés. Előtte leszögezték a koporsó fedelét. Majd a ravatalozó fedett előterébe a „Szent Mihály lová"-ra helyezték a koporsót. Eléje támasztották a fejfát a szülők által csináltatott koszorúval. Köréje a földre kerültek a rokonok, ismerősök koszorúi, virágai. Ezután hamarosan elhangzott a második „kiharangozás". Majd a templomban tartott gyászmise befejezése után megérkeztek a halottvivők és a család tagjai. A halottvivők elfoglalták helyüket a koporsó két oldalán. 3-3 fiú, mindegyikük mellett l-l lány, kezükben a templomból hozott égő gyertyával.

13 Valamennyien ünneplő ruhában. (2. ábra) Már csak az idősebbek emlékeznek arra, hogy régebben ezek a lányok tiszta fehérben voltak. Gyakran un. fél koszorút (hajpántszerüen a fejre tűzött koszorú) is viseltek. (Haspray J-né, Bertalan L-né) A pap és a ministránsok megérkezése után kezdetét vette a szertartás. Külön búcsúztató nem íródott ez alkalomra. A plébános az ilyenkor szokásos szövegbe illesztett be a fiúra és a családra vonatkozó részeket. Régente a kántor külön búcsúztatót szokott írni. Minden temetésre újat. (Ezekben a halottakról csak jót mondott.) Ez a pap beszéde után hangzott el. (Palkovics Z-né, Hetyei L-né) A szertartás befejezése után a menet - élén a pappal és a ministránsokkal elindult a sírgödör felé. (3. ábra) A fiúk a vállukon vitték a „Szent Mihály lová"-n lévő koporsót. Mellettük lépkedtek a lányok. így haladtak a nagy temetői keresztig. Itt megállt a menet, s a lányok a vállukra emelték a koporsót, de a fiúk továbbra is ottmaradtak. A sírásó suttogó utasításainak megfelelően segítettek a lányoknak.

14 (4. ábra) így mentek a sírgödörig. 2. ábra: A temetési szertartás megkezdődésekor a koporsó mellé álltak a „halottvivők". Abb. 2.: Zu Beginn der Bestattungszeremonie standen die „Leichenträger" neben dem Sarg.