Ilon Gábor szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 3-4. (Pápa, 1992)
Jakus Lajos: Textilmanufaktúra Tatán és Pápán a XVIII. században
Termelt gyapjúszövet végekben a tatai posztómanufaktúrában 1734-1737 között Évben Carase Beau Mellir. Leder färb Berl.farb. Boy Súlyban: 1734.I-XJI 1 25 2 12 31 12q90 1 /2font 1735.I-XII. 94 — 2 9 4 32q 42 3 /4 1736I-XII. 1 64 7 — 10 28 24q93 X IA 1737I-V1I. — 38 » — » hiányzik Összesen: 2 221 12 2 32 65 334 vég á. átlag 20 rőf = 6.680 rőf 41 hónap alatt = 163 rőf / hónap Felhasználása: katonaság ill. tiszteknek 294 vég + 15 rőf = 88. 3% Egyéb: trinitárius atyák és udvar 39 vég + 4 rőf = 11.7% A tatai manufaktúra morva posztósmestereinek jövedelme Szerződésük szerint kaptak lakást, hozzá kertet, két tehén tartására rétet. 1728. okt. 16-tól 1731. febr. 13-ig a megejtett elszámolás szerint az alábbi természetbeniekben részesültek, mely nagyjából arányosan oszlott meg közöttük: kézműves szerszámért kaptak 48 ft 70 dénár posztónyírás és bolyhozásért 1088 ft 32 1 dénár sör 107 1/2 urna 123 ft 162 X I2 dénár hús 6077 1/2 pfund/337.9 kg./ 243 ft 10 dénár indigó 20 pf und/11.12 kg./ 45 ft búza 54 mérő/á 1 ft7 54 ft kevert 87 mérő á 60 dénár 52 ft 20 dénár árpa 3 mérő 3 véka 7 ft 50 dénár zab 1 mérő v. véka á 45 dénár 2 ft 70 dénár köles 3 véka á 45 dénár 1ft 35 dénár gyapjú 4852 1/2 pfund/27 q7 921ft 97 1/2 dénár Összesen: 2588 ft. 47 l /2 dénár Fülnek város posztóscéh elöljáróival kötött megállapodás szerint a Tatára jött három posztómester mindegyike vállalta, hogy hat évi ittléte alatt a posztós mesterség elsajátítására megtanítja a fabrikábán dolgozókat. Segédeket mindegyik hozhatott magával, ha nem is 20, de 10-12 szövőszéken dolgozhattak. A tatai csapók közül többen elsajátíthatták tőlük a flanel készítését, német posztót addig is tudtak előállítani, már 1728 előtt ismerték a "teutsche tüch" posztó készítését. A hat év letelte után Neyher és Bergman visszatért Fulnekre, Frideczky maradt Tatán. A manufaktúra posztósainak első fennmaradt névsorukat a tatai plébánosnak 1749-ben fizetett salláriuma felsorolásából ismerjük. Családosak fizethették a 40 dénárt, nőtlenek pedig a 20 dénárt. Összesen 11 fő, többnek neve csak foglalkozása szerint szerepel: Venceslaus Vahek pannifex 40 d., Simon Recsek pannifex 40 d., Antenius Pannifex 20 d., Joannes Gitta pannifex 20 d., Leopoldus Pannifex 20 d., Pannifex apud Jacob Posztós (Posztós Jakabnál) 20 d., Pannifex apud Georg Hegedűs (Hegedűs Györgynél) 20 d., Franciscus Benes pannifex 20 d., Josephus Pannifex apud Nicola Arculator (Asztalos Miklósnál) 20 d., Carolus Kömel pannifex 20 d. Egy magyar tehát található közöttük. Racsek Simon leszármazói ma is élnek Tatán. Már itt találkozunk a jellegzetes Venceslaus-Vencel keresztnévvel, mely a Morvából beköltöző további posztósoknál gyakran előfordul, az általuk tisztelt szent emlékére. 2 Endrei Walter véleménye szerint a tatai manufaktúra munkásai alighanem németek voltak, erre utal az üzem "teutsche Fabrique," a mesterek " teutsche Tuchmacher " megjelölése. Ez csak részben helytálló, inkább a 18. század 40-es éveire vonatkoztatható.
