Ilon Gábor szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 3-4. (Pápa, 1992)

Haris Andrea: Pápa a 18. században. Egy barokk városkép kialakulásának folyamata

Összes telek 1732 18.SZ. legvége Összes telek Inscriptionális telek Inscriptionális telkek %-os aránya Inscriptionális telek Inscriptionális telkek %-os aránya Hosszú utca 82 43 52,4 % 20 24,4 % Új utca 68 13 19,1 % 2 2,9% Ispitály utca 71 20 28,2% 2 2,8% Szt, László utca 51 18 35,3 % 4 7,8% Kristóf utca 101 42 41,6% 19 18,8% Víz utca 69 15 27,7% 1 1,5% Összesen: 442 151 34,2 % 48 10,9% Táblázat: Az inscriptionális telkek száma és megoszlása a belvárosban Tabelle: Die Zahl der inscriptionellen Grundstücke und ihre Verteilung in der Innenstadt III. A lakóházak és tulajdonosaik Végigkísérve a pápai egyházak és középületek, valamint a kastély elhelyezkedését, felépülését, építészeti megformálását láttuk, hogy ezek az épületek lényegesen nem befolyásolták a 18. századi város szerkezetét. Az utcaképekben sem váltak hangsúlyos elemekké, kivéve a főtéri együttest, de annak szerepe a középkor óta meghatározó volt. A városképekben csak sziluettekben jelennek meg; beérkezve a településre a plébániatemplomon kívül oly hangsúlyos épületeket szinte keresgélnünk kell a szövevényes utcarendszerben. Pápa utcáin sétálgatva mégis egy barokk városban érezzük magunkat és ezt az érzést elsősorban a lakóépületek keltik bennünk. a. A tulajdonosok A barokk lakóépületek jellegét, nagyságát, típusát Pápán a telek tulajdonosa és tulajdonosa révén a telek jogállása határozta meg. A városban a telektulajdonban kettősség létezett. Volt hagyományos értelemben vett jobbágyi telek, és volt szabad telek, amelyet „inscriptionális"-ként neveznek a források. Az első telektípus az egész országban megtalálható, hasonló jogokkal és kötelezettségekkel rendelkezett mindenhol. Lakói földesúri adót fizettek, katonai beszállásolás kötelezettsége alá estek, robotot, fuvarozást és egyéb jobbágyi szolgálatot teljesítettek. A belvárosi jobbágy telkeken lakók a 18. században jórészt iparosok voltak, akik hasonlóan a magyarországi más városokhoz felerészben legalább mezőgazdasági munkát végeztek. A mezőgazdasági munka ill. annak a lehetősége a belvárosi telkek esetében a 18. századtól fokozatosan visszaszorult. Ennek oka a külvárosi majorsági telkek elvesztése és a szántóföldjeik lecsökkenése volt. A kisebb mezőgazdasági terület és a szűk belvárosi telek nem tette lehetővé csak a mezőgazdasági termelésből való megélést. A külvárosi jobbágytelkeken élők paraszti munkával foglalkoztak. A 18. században csak olyan iparosokat találunk a külvárosokban, akiket mesterségük tűzveszélyessége (kovácsok), büdössége (vargák) miatt kitiltottak a belvárosból, vagy a molnárok, akik a munkahelyükön laktak.

52 Az insoriptionális telkek elsősorban a belvárosban voltak. A külvárosban nagyon kevés az üyen típusú telek; amennyi létezett, azok néhány kivételtől eltekintve a belvárosi szabad telkek külvárosi tartozékai.

53 A telkek mentesek voltak a földesuraknak fizetendő adó és minden más neki teendő szolgáltatás alól. Néhány oklevél tartalmazott olyan kitételt, miszerint a tulajdonos a telken csak bizonyos pénzösszegig építkezhet. Ez az építési jog korlátozására, ill. annak földesúri felügyeletére utal, de e témakörben több adattal nem rendelkezünk. Minden telekhez tartozott külvárosi major, rét, szántóföld, legelő és egy-egy telekhez - pápai sajátosságként - a külvárosi major végében álló malom. A belvárosi telkeken kívüli birtokok a belvárosi ingatlannal együtt öröklődtek, de külön-külön is elidegeníthetők voltak.

54 A belvárosi inscriptionális telkek csak földesúri engedéllyel voltak eladhatók. Eladásukat tovább szigorította a szomszédok elővásárlási joga.

55 Öröklésükkor és eladásukkor a telekre vonatkozó szabadságjogok nem vesztek el, azok a telekkel együtt az új tulajdonosra szálltak. A kiváltságjogokat egyes személyek kapták családtagjaikkal együtt a mindenkori földesúrtól, főként személyes szolgálataik fejében. A 17. században általános az, hogy a földesúr nem tud fizetni egyes szolgálatok, elsősorban katonai szolgálatokért és pénz helyett katonája pápai lakótelkének ad szabadságjogokat. A másik és ritkábban előforduló eset az, hogy egy-