Ilon Gábor szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 3-4. (Pápa, 1992)

Mithay Sándor: 17 év a pápai Helytörténeti Múzeumban

segíteni egy múzeumnak. A tanácsi népművelő talán nem is akart kulturális intézményen segíteni és talán jóakaratúlag hozzá sem tudott vagy akart szólni. A kiállításban a várkastély termeiben többszáz négyzetméter parkettán nagy munka volt a takarítás. Ez idő alatt takarítók voltak: Szabó Istvánné, Gerwald Andrásné, Császár Karolin, Bíró Jánosné, Pakot Sándorné és Horváth Józsefné. Ásatások A múzeum külső munkájában a legfontosabb tudományos munka volt az ásatások beindítása és széles területen való müvelése. De ezt megelőzte ennek az előkészítése a terepen, a terepbejárás. Előttük időben nagy elődünk Rómer Flóris volt az, aki a Bakony területén legelőször végezte el a legalaposabb kutatást és bejárta ennek a hegységnek nagy részét. Gondos leírásai ma is példaként állnak az utódok előtt.

3 Egy ideig munkatársa Miháldy István, bakonyszentlászlói plébános, a gondos ásató.

4 Őt követte Jankó László tanár, Zirc és Pápa környéki kutatásaival.

5 A tervszerű előkészítés után, 1967-től végeztek felszíni kutatásokat Dax Margit, Eri István, Mithay Sándor, Palágyi Szilvia és Torma István. Ez a munka 1969-ben zárult. Majd Tihanyban került sor a topográfia összeállítására.

6 A pápai járás 54 községével tekintélyes mennyiségű és számú lelőhelyet eredményezett a korábbi fehér foltok után. A bakonyi terepbejárás előtt különösen. Nagy László, Jankó László és Rhé Gyula ásatásai voltak feltűnőek. Miháldy István 1875-ben Bakonyszűcs-Százhalmon ásatott. Jankó 1910-ben Vaszar-Tóréten, 1921-ben Pápa-Agyaglikon és 1928-ban Pápa-Úrdombon, Rhé 1932-ben Vaszar-Pörösréten, Nagy 1937-ben Nagydém-Középrépáspusztán és 1948-ban Nagy és Mészáros Gyula Farkasgyepű-Pöröserdőben ásattak. 1964-től az ásatásokat kisebb terepbejárásokkal és halomsírmezők felmérésével készítettük elő. Ebben segítettek dr. Ecsedy Sándor erdőmérnők, Pápa, Rajczi Pál kanonok, Ugod, és Weibli Elemér erdészeti igazgató, Ugod. A múzeum a bakonyi későbronzkori halomsírok tervszerű feltárása tervét adta be ásatási tervfeladatnak. Gyűjtés 1976-ban kezdődött 15 legfontosabb régészeti lelőhelyünk védetté nyilvánítása. A minisztérium azonban csak olyan módon intézkedett, hogy sohasem kerültek ki az írásbeli jelzések ebben az ügyben az érintett falvakba. Lassan és idővel a gyenge költségvetés miatt csak fokozatosan sikerült nagyjában megfelelő ásatási felszerelést beszerezni. Évek múlva két sátrunk lett és az egyikhez aránylag megfelelő felszerelés is. Több olyan lelőhelyen folytak feltárások, amelyek lakott helytől távol helyezkedtek el. A feltárásoknál több alkalommal diákok dolgoztak, de a legtöbbször meglett, idős emberek alkalmasabbnak bizonyultak. A pápai múzeum a jelölt időszakban a gyűjtőterületen sokfelé végzett régészeti kutatást. A legfontosabbak: 1964, 1967, 1972 és 1975: Pápa-Várkastély udvara az Árpád-kortól a 18. századig. Borsosgyőr-Malom-úti homokbánya, kelta temető 1966-ban.

8 Vinár-Cseralja 1966-67 korarómai temető.

9 Marcalgergelyi-Bicsakdomb 1966-ban késő-bronzkori település és középkor.

10 Vaszar-Pörösrét 1968-69 (4. ábra) koravaskori temető,

11 Vaszar-Várospuszta 1974-ben koravaskori és kelta település.

12 Vaszar-Egyes koravaskori halom.

13 Bakonyjákó-Disznóállás

14 1968, és Malomoldal 1969 későbronzkori halomsírok.

15 1973-ban Bakonytamási-Hathalompuszta Gólyafai tábla, avar temető.

16 Németbánya-Felsőerdei dűlő későbronzkori telep,

17 Kup-Egyes újkőkori telep 1974-ben,

18 Lovászpatona-Kishalom 1976, koravaskori halom,

19 Farkasgyapű-Pörőserdő későbronzkori halomsír,

20 Ugod-Katonavágás 1980-83 későbronzkori halomsírok,

21 Ugod 1977-84 középkori vár.

22 Az utóbbi ásatásnál tanácsadónk Kozák Károly és Horváth István régészek voltak. Kisebb ásatások Borsosgyőr-Sédmente (1965) római nyomok, Farkasgyepű gyümölcsös későközépkor, Vaszar-Tórét (1970) kelta sír, Pápa-Várostelek koraközépkori sírok, Pápa, Fő tér 15. sz. XV. század, Vaszar-Szilos korabronzkori nyomok, Csót-Újmajor későrómai-hun nyomok, Pápa-kőedénygyár (1972-74) XIX. század, Pápakovácsi-Kisakol (1973) kelta nyomok, Németbánya-üveghuta (1972), Ugod, Előerdő mészégető kupacok, Pápa Teleki Blanka u. újkor, Ugod-Dióspuszta római nyomok, Marcaltő-Ihászpuszta 18-19. századi temető, Iharkut-Zwikli (1976) középkori telepnyom, Békás-Füzes (1976) későbronzkori telepnyom. Külön ki kell emelni az éremleletek előfordulását: Bakonytamási-Ceritetves (1968) Lipótkori ezüst éremlelet, Döbrönte-Dobogó késő római éremlelet és Takácsi-Sósi dülő (1978) későrómai éremlelet. A múzeumi szakanyag bővítése nemcsak régészeti ásatások révén haladt nagy erővel, hanem a helytörténet, néprajz és az iparművészet széles területén is. Itt csak néhány jellemző példával szeretnék ebben a tárgyban szolgálni. A helyi céhanyag kimondhatatlan hiányokat szenvedett a sok rablás, pusztítás és az emberi nemtörődömség miatt. Ez utóbbi szorosan hozzátartozik a hazaszeretethez, a helyi dolgok szeretetéhez, és ez ebben az időszakban távol állt az emberi műveltségtől. Már csak néhány maradványt tudtam ebből az értékes szakanyagból összegyűjteni. Az ács, szűcs és takácscéh pecsétnyomóját, a bognár, csizmadia, fazekas, gombkötő, mészáros egyesület, a mészáros és tímár, szabó, molnár,