Ilon Gábor szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 3-4. (Pápa, 1992)

Haris Andrea: Pápa a 18. században. Egy barokk városkép kialakulásának folyamata

lomban. Az eddig említetteken kívül még két katolikus egyház állt a 18. századi városban. Ezeket a külvarosoban találjuk. 30 Az Alsó Majorokbeli temető közepén 1752-ben tették le az Anna kápolna alapkövét. A kápolna körül a temetőt 1787-ben zárták le és 19. század eleji felszámolása után a templom körül kis tér alakult ki. A tér azonban, mint már említettük nem tudott városszervező erővé válni a településrészen. 31 A másik katolikus egyház a város északi szélén a Győr felé vezető út mellett épült fel a 18. század végén. 1746-ban készültek el a közlekedési úttól egy kis domb tetején álló Kálvária csoporthoz vezető stációk. Esterházy Károly a Kálvária csoport mellett egyhajós templomot építtetett, amelyet 1795-ben szenteltek fel.

32 Az épület zarándokhely jellege mellett az ugyanakkor itt megnyitott katolikus temetőnek a kápolnája lett. A 16-17. században Pápa a reformáció egyik központja volt Magyarországon. A reformáció ágai közül a városban a helvét irány erősödött meg. Az ellenreformáció terjedésével, valamint az Esterházyak földesuraságával párhuzamosan a 17. század második felétől a református egyház, pontosabban annak szabad vallásgyakorlata fokozatosan visszaszorult. A folyamat a csúcspontját az 1752-1783 közötti adászteveli száműzetésben érte el. A református egyház vallásgyakorlati épületeinek, templomainak helye is jól bizonyítja kiszorításuk lépcsőfokait a 18. századi városból. 1660-ban vették el tőlük a főtéren álló középkori templomot. A központ közelében sikerült maradniuk, mert kollégiumuk udvarában emeltek új templomot. Az egyház 17. század végi kollégiuma a mai Ruszék köz északi oldalán állt, a plébánia mögötti területen. 3 Ezt az épületet 1718-ig tudták használni, akkor a katolikus egyház megszerezte a telket, és a reformátusok templomát bezárták. A 18. század első felében a belvárosi Hosszú utcában lévő N°17-18-19-es telken alakítottak ki egy oratóriumot a reformátusok, ahol istentiszteleteiket 1752-ig tartották.

34 A türelmi rendelet kihirdetése után tudott csak az egyház visszatérni a városba, és ugyanazon a telken, ahol a század első felében oratóriumuk állt, felépítették templomukat. Az épület a rendeleteknek megfelelően nem az utca mentén állt, hanem a lakóház udvarában és torony nélkül épült. Az üldöztetések, Esterházy Károly erőszakos ellenreformációs tevékenysége ellenére a pápai református egyháznak mindvégig megmaradt az a szellemi és anyagi bázisa, amely lehetővé tette, hogy a belvárosból sohase szoruljanak ki. Hacsak egy egyszerű fészerépületben, mint a 18. század első felében, de akkor is a város központjában, annak legelőkelőbb utcájában maradtak. A városképben két 18. századi templomuk nem látszhatott, de az egyház szellemisége jelentősen hatott a városra. A református egyház városképet alkotó épületeket csak a 19. század közepétől hozott létre a városban. A mai Március 15. tér - az egykori Vásártér - körül az Alsó Majorok Hosszú utcájának a belvárosi falak előtti ki teresedéséből jött létre közel száz év alatt a református egyház épületeinek együttese. A leánynevelő intézettel, kollégiummal, gimnáziummal és templommal új központi tere alakult ki a városnak. A térre a református egyház nyomta rá a bélyegét, ellenpontját képezte a főtér katolikus épületeinek. Az evangélikus egyház jóval kevesebb hívővel, anyagi és szellemi bázissal rendelkezett a városban, mint a református. Első templomukról is csak a türelmi rendelet után van tudomásunk. 1785. augusztus 23-án engedélyezte számukra Esterházy Károly, hogy az Alsó Majorokban a Gerencsér utcában két telket megvásároljanak. A két telek a külvárosban a N°146 és N°147 -es szám alatt szerepelt, helyük megegyezik az evangélikus egyház mai épületeinek helyével. A két telek lakótelek volt, az egyiken nem állt épület, a másikon volt egy közelebbről meg nem határozott ház. A telkeken a földesúr engedélyezte az egyház részére az építkezést, és mentesítette az épületeket a földesúri adó fizetése alól.

35 A két telek közepén, a telek belsőben épült fel az evangélikus templom 1786-ban. A templom két oldalán az utcafronton a lelkészlak és az iskola található. A három épületet a neogótika díszítményei olvasztják egységbe; mindegyik épületben a 18. század legvégének, a 19. sz. elejének építménye rejtőzik.

36 Az Esterházy család és különösen Esterházy Károly egri püspök az ellenreformáció élharcosának számított, de birtokain gazdasági érdekek miatt megtűrte, sőt letelepítette a zsidókat.

37 A pápai zsidó hitközség alakulási éve ismeretlen. Első, helyileg is meghatározható templomuk az egykori Salétrom utcában állt. Az Alsó Majorok nyugati szélén lévő zsinagóga 1743-1845-ig működött. 1845-re épült fel Steiner építész tervei szerint a belvárosban álló új, romantikus zsinagóga.

39 A 18. században csak a külvárosban engedték meg a zsidóknak a vallásuk gyakorlását. A század első felében lakhelyüket nem ismerjük, de biztosan nem a belvárosban volt. Salétrom utcai zsinagógájukból következtetve a külvárosban lakhattak, főként a zsinagóga környékén. Nincs tudomásunk városon belüli életük, lakóhelyük szabályozásáról a 18. században, bár feltételezzük, hogy az 1764-es letelepedési szerződésük ezeket tartalmazta. A szerződést magát nem ismerjük; a földesúr és a zsidóság közötti 1832-es szerződés hivatkozik rá. A 19. századi szerződésben nincs szó a lakóhely korlátozásáról. A házvásárlással kapcsolatos passzusa csak azt a kitételt tartalmazza, hogy ha zsidó zsidótól vesz házat, akkor 5 császári aranyat fizet az urasági kasszába, ha nem zsidótól vásárolja, akkor 10 aranyat kell fizetnie.

40 A 18. század második felében fokozatosan egyre több lett a belvárosi zsidó lakosok száma. Elsősorban az Ispitály utca hátsó, városfalakhoz közel eső részén vásároltak, vagy béreltek házakat. Belvárosi letelepedésük elé az uradalom nem emelt gátakat, így feltételezzük, hogy az 1764-es szerződés tette lehetővé számukra a falakon belüli lakóhelyeket.