Ilon Gábor szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 3-4. (Pápa, 1992)

Haris Andrea: Pápa a 18. században. Egy barokk városkép kialakulásának folyamata

A településszerkezet legapróbb építőkövei a telekosztások; amelyeknek eredete a belvárosban a középkorig, a külvárosokban a 17. századig vezethető vissza. A 18. század e téren sem hozott gyökeres változásokat a telkek méretében. A belvárosi telkek a 18. századra már 1/2 és 1/4 telkekké váltak, ezeket tovább aprózni szinte fizikai képtelenség volt. Nem is történt meg további osztódásuk, hanem inkább összeolvadásuk mutatható ki a belváros előkelő részein. Itt épültek meg két, esetleg három telek összevonásával az egyemeletes barokk polgárházak, míg a központtól távoleső utcákban továbbra is az apró telkeken álló kis házak maradtak a jellemzők. A külvárosokban a belvárosi telekösszevonásokkal ellentétes folyamat játszódott le. A volt nagy majorsági telkek, gazdasági udvarok három, négy lakótelekké osztódtak.

5 A külvárosi telkek méretben kezdték megközelíteni a belvárosi telkekét, de mindig nagyobbak maradtak. A 18. században a város lakossága jelentősen megnövekedett és mindig újabb és újabb telkekre volt szükség. A belváros megtelt, a külvárosi telkek a 18. század közepén szétszóródtak. A század második felében parcellázták fel a belvárostól délnyugatra eső részt és ezzel a két külváros összeért a belvárosi falakon kívül. Az Alsó és Felső Majorok alig 100 éves különállása Pápától nem volt elegendő saját gazdasági, politikai, társadalmi központjuk megteremtésére. Az Alsó Majorokban a mai Anna téren álló kápolna elméletileg lehetőséget nyújtott volna egy központi tér kialakulásához, de a veszprémi főútvonal vonzása erősebbnek bizonyult. A Felső Majorok távol feküdt a fő útvonaltól, önálló plébániatemplommal, de még kápolnával sem rendelkezett; így itt még a központ kialakulásának lehetősége sem volt meg. A három települést történeti, gazdasági, lakossági és egyházi kapcsolatai, valamint az azonos földesúri irányítás elválaszthatatlanul összekapcsolta. Az Alsó és Felső Majorok mindvégig Pápa, a belső város mezőgazdasági háttértelepülései maradtak. II. A településszerkezetet formáló tényezők és a városrendezés Egy város szerkezetét, képét kialakító és meghatározó elemek az egyházak és a közintézmények, valamint egy földesúri városban a birtokos jelenlétét reprezentáló kastély. Ezeknek az épületeknek a léte, új helyre kerülése, megszűnése mind-mind olyan tényező, amelyek lényegesen befolyásolhatják egy város szerkezetét, középponti terének, tereinek helyét és építészeti képét. a. A Fő tér A belváros legfontosabb része, centruma a középkor óta folyamatosan a Fő tér, a Hosszú utca és a Kristóf utca első négy-öt háza. A tér közepén a kora középkor óta a Szt. István protomártir tiszteletére emelt plébániatemplom állt. A templom volt az az épület, amelyre a város középpontja szerveződött. A téren ill. az abba betorkolló két utca elején - Hosszú u., Kristóf u. - állottak mindig a város legelőkelőbb épületei, itt volt a legtöbb üzlet. A plébániatemplomot körülvevő cin terem falához házak és sok vásári bódé simult még a 18. század első felében. A Fő tér északi végében elhelyezkedő szintén középkori eredetű kastélyt a török idők alatt árokrendszer védte és vágta el a tértől.

6 Az árokrendszer a 18. században megszűnt, de a kastély nem vált, főúri lakhelye miatt nem is válhatott a Fő tér és ezáltal a város részévé. A kastély közelében álló lakóházak sohasem voltak és a 18. században sem lettek a város jelentős épületei. Elkülönültek azoktól és főként az uradalom alkalmazottai lakták ezen házakat. A kastély középkori képe jelentősen megváltozott a 18. században. Az átépítés koncepcióját feltételezhetően Franz Anton Pilgram alkotta meg. A tervezésre még Esterházy Ferenc adott megbízást az 1740-es években, a kivitelezés mintegy fél évszázadig elhúzódott. A hosszú idő alatt a tervek és az elképzelések többször változtak, ahogy változott az építész személye is. A 18. század második felében az uradalom által foglalkoztatott összes építész, építőmester, pallér dolgozott a kastély átalakításán. A pilgrami tervet használhatta fel a pápai kastély Nádor-termében lévő városkép festője. (3. ábra.) A festmény négy saroktornyos, zárt belső udvarú épületet ábrázol, középrizalitos főhomlokzatával a város főtere felé fordulva. Az épülettől keletre zárt gazdasági udvar áll istállókkal; a kastély északi és nyugati oldalán francia kertet festett a kép ismeretlen alkotója. A kastélyt vizesárok veszi körül, amelyen híd ível át és köti össze a főtérrel. A tér közepén magas oszlopon szobor, amellett két szökőkút áll a kastély főhomlokzatának tengelyében.

7/a Feltételezhetően nemcsak a kastély tervet, hanem a Fő tér ábrázolását is a pilgrami tervből vette át a festő. A főtéri kutak soha nem léteztek, pedig a városkép minden jelentős épületet valósághűen ábrázol. Pilgram más épületterveihez hasonlóan Pápán is foglalkozhatott a szélesebb környezettel. A megépült kastély főbb részleteit - nyílásokat, szoborfülkéket, tetőablakokat stb. - azonosítani lehet a városképen. Egy lényeges eltérés van, a meg nem épült negyedik, főtéri szárny. Dobrovits Dorottya mutatta ki levéltári