Ilon Gábor szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 3-4. (Pápa, 1992)
Haris Andrea: Pápa a 18. században. Egy barokk városkép kialakulásának folyamata
ACTA MUSEIPAPENSIS PÁPAI MÚZEUMI ÉRTESÍTŐ 3-4—1992 HARIS ANDREA PÁPA A 18. SZÁZADBAN Egy barokk városkép kialakulásának f olyamata Pápa egyike Magyarország jellegzetes 18. századi barokk kisvárosainak. A településhez közeledő utasnak már messziről előbukkanak templomainak tornyai és a tipikus barokk város szüuett je. A városszéli földszintes, kis épületek a központ felé növekednek, hogy aztán az egész látvány a Fő tér közepén álló kéttornyú plébániatemplomban csúcsosodjon ki. A város utcáin sétálva minduntalan és szinte kivétel nélkül csak barokk épületekkel, vagy barokk előzményű házakkal találkozunk. Templomaiba és kastélyába betérve a barokk képzőművészet remekeit csodálhatjuk meg. Kézenfekvő lenne az általánosítás; egy, a 18. században formálódott várossal van dolgunk, amely ugyan a középkorig visszanyúló múlttal rendelkezik, de ezt a múltat annak a századnak az egész országon végigsöprő nagy újjáépítési hulláma itt is eltüntette. Lehet és szokták Pápa barokk városképét kizárólagosan az Esterházy család f üldesúri mecenatúrájára egyszerűsíteni. Azonban egy mezőváros esetében is megkötötték a földesúr kezét a helyi tradíciók, társadalmi kapcsolatok; az ő városrendezési elképzeléseit is korlátozták a meglévő épületek. A 18. század nem egy földig lerombolt várost kapott Pápán, rossz várfalakkal és néhány rozoga házzal; hanem egy élő polgárvárost, amely végvári szerepénél fogva jelentős városi kiváltságjogokhoz jutott az előző két évszázadban. Ezeket még egy olyan erőskezű földesúr, mint Esterházy Károly sem hagyhatta figyelmen kívül, ahogy továbbélésüket sem tudta teljesen megakadályozni. Az elkövetkezőkben a 18. század hangulatát idéző városkép összetevőit keressük. A város történeti hagyományait, településszerkezetét, jelentősebb épületeit, lakóházait és azok tulajdonosait valamint mindazon részletét vizsgáljuk, amely befolyásolta, befolyásolhatta a város 18. századi fejlődését, és a jellegzetes barokk kisvárosi kép kialakulását. I. A településszerkezet részei (1-2. ábra) Pápa városa a 18. században három településből állt; a városfalakkal, bástyákkal körülvett belvárosból, a tulajdonképpeni Pápából és az azt két oldalról övező külvárosokból: az un. Alsó és Felső Majorokból. Az Alsó Majorok a belvárostól délre terült el, a veszprémi út két oldalán. A Felső Majorok nyugatra feküdt a belvárostól és északon a Tapolca patak határolta. A 16-17. századi Pápa csak a fallal körülvett belvárost jelentette. A védett város körül a 17. század elejétől kezdtek kialakulni a külvárosok a teljesen elpusztult középkori falvak területén. 1 Feltételezhetően eredetileg minden belvárosi telekhez tartozott egy külvárosi allodium. 2 A kétbeltelkes formát a szűk belvárosi telkek tették szükségessé, mivel azokon nem volt elegendő hely a termények raktározására, állatok tartására. A 17. század végén, a 18. század elején a külvárosokban lévő majorsági épületek fokozatosan lakóházakká alakultak át, de a területek vegyes használata - lakó és gazdasági funkció - és ezáltal falusias jellege a 19. század végéig megmaradt. A külvárosok jogilag 1730-ban leváltak a belvárosról. Külön-külön szerződést kötöttek az Esterházy uradalommal, amelyben rögzítették a földesúri szolgáltatások mértékét és megkapták az önálló tanács- és bíróválasztás jogát. A szerződéssel három, jogilag különálló település jött létre a város területén. 1839-ben mondott le az Esterházy család a polgárok feletti bíráskodás jogáról, amely átszállt a „Mezző Városi Tanácsra". 1842-ben szűnt meg a három településrész önállósága és a város közös tanács igazgatása alá került. Nem csak a településszerkezet legfőbb elemei, a városrészek alakultak ki a 18. századra Pápán, hanem a szerkezetnek apróbb összetevői, az utcahálózat és a telkek is. A belváros utcahálózata a 16. század végén vált véglegessé, amikor a várost körülvevő falak megépültek. Az utcák közül vannak olyanok, melyeknek eredete a kora középkorig visszavezethető, mint a Fő utca, Fő tér kapcsolata, de vannak olyan elemei, melyek csak az erődítés következtében jöttek létre, mint a bástyákban ülő szigetszerű házcsoportok, vagy az Új utca déli oldalának fél házsora. 4 Az Alsó Majorokban a 18. századi temető, a mai Anna tér környékén számolhatunk a középkori utcaszerkezet nyomárnak megőrzésével. Az Alsó Majorok többi részén, ahogy a Felső Majorokban is, egy tudatos telekosztásra lehet következtetni a szabályos méretű telkekből, az egyenes utcavonalakból.
