Ilon Gábor szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 3-4. (Pápa, 1992)

P. Szabó György: Török kori források a Dunántúli Református egyházkerület pápai Nagykönyvtárában

Légrád a török elleni küzdelem korában, a végvári rendszerben kisebb erősséggel rendelkező hely, a török hódoltság határán, de királyi kézen. Zala vármegyéhez tartozott, ma Jugoszláviában van. Pécs a jelzett időszakban a kanizsai vilajet része, jelentős török végvár. No. 5. Muszel martiánczi ispaja meghagyja az ottani prédikátornak, hogy a polgárokat megmebülje s ne járjon széjjel ide-oda. Kanizsa, 1652. június 29. „Én Muszel, martiánczi ispaja, adom tudtodra, pap vagy-e, vagy mi ördög vagy? Vagyon híremmé, hogy az polgárokat űzöd, kergeted, magad pedig szélyjel ide s tova jársz. Hanem mihent ez levelemet látod, ha az én falumban akarsz lakni, hát megböczülj az polgárokat, mert ha ugy cselekszel, mint ekkoráig cselekedtél az polgároknak, az én igaz török hitemre mondom, hogy bizon megbánkózol róla. Az én falumban pedig ne lakjál, mert ha meghallom, hogy ott lakol, bizony mindjárt oda megyek, s az házadat meggyújtom." Jegyzet rajta: „29. junii 1652. Paria literarum turcicarum ab Ispaja Kanisiensi Martianczinum transmissorum inquibus minatur adversus ministrum evangelicum." Thury feljegyzése: , A Magyar Nemzeti Múzeum 2077. Fol. Lat. kéziratgyűjteményéből." Thury Etele okiratmásolata közlésünk alapja. A Dunántúli Ref. Egyházkerület Nagykönyvtárának Kézirattára. 0.655. B. VII. 4. a. No. 6. A kanizsai török agák meghagyják a martiáncziaknak, hogy minden ember a maga hitén megálljon, és a maga prédikátorának fizessen. A prédikátoroknak is megparancsolják, hogy egymás között békességben legyenek, ha fejük kedves. Kanizsa, 1652. június 29. „Mi Kanizsa végh várának főfő agái, ti kik vattok martiánczi polgárok, kiczintül fogva nagyig, ez levelünket látván, azt adjuk tudtotokra, hogy ti közületek levő 14-18 falubeli polgárok, az egész vármegye pöczétes levelével jöttek ide, meg értettünk mind ezt, hogy van az levél írva, hogy minden ember az maga hitén megálljon, kálvinista kálvinista prédikátort tartson, lutheránus lutheránust, és mindenik maga prédikátorának fizessen. Mi kanizsai agák azt helyén hattuk ha fejetek köll, egymás hitin megálljatok, egymás között szépen, vesztegségben legyetek, mind két hiten lévő prédikátorok egymás között, békében legyetek, avagy éljetek. Mert, ha egymás között háborúság esik, fejetekkel fizetitek. Lutheránus, lutheránusnak fizessen, kálvinista kálvinistának fizessen, ehhez tartsátok magatokat. Ha az prédikátorok török Ispaja földit élik, tüle fizessenek(í), ha fejetek köll. Ehhöz tartsátok magatokat. Költ Kanizsán 1652. jun. 29." Jegyzet rajta: „29. junii. 1652. Aliae literae Turcicae Canisaei Notae in ecclesiam Martiancziensem." Thury feljegyzése: ,A Magyar Nemzeti Múzeum 2077. Fol. Lat. kéziratgyűjteményéből." Thury Etele okiratmásolatai. 0.655. B. VII. 4. a. Az utóbbi két levelet közölte már Thury Etele. L.: A Dunántúli Református Egyházkerület története. Első kötet. Pápa, 1908. 315-316. A levelek közlését ennek ellenére nem tarjuk haszontalannak, mivel Thury Etele könyve ma már nehezen hozzáférhető, másrészt e két levél szerves egységet képez az általunk közölt többi levéllel. A két levél tartalma is megerősíti, hogy a török, ha érdeke úgy kívánta, fellépett a helvét irány ellen is. A vallási viszálykodások pedig egyenesen zavarták. A török számára a polgárok nyugodt életvitelének, valamint adófizető-teherviselő képességének megőrzése volt a legfontosabb. A község evangélikusai és reformátusai között meglévő ellentétek ezt veszélyeztették, ezért is akarnak mielőbb véget vetni - súlyos fenyegetésekkel - a felekezeti torzsalkodásnak. Martyáncz - később Mártonhely - zömmel vend, - kisebb részben magyar lakta hely Vas vármegyében. Thury Etele említett könyve 313-326. lapjain részletesen foglalkozik a martyánczi evangélikus vendek illetve a magyar reformátusok ellentétével, templompcrével. Az 1618. november 1-3-i szentlőrinci református zsinat rendelkezéséből tudjuk, hogy ekkor Martyáncz a vizlendvai református egyházmegyéhez tartozik. Lelkésze, Domjáni Mihály az 1612. évi köveskuti zsinat alkalmával Pathai István református szuperintendenstől ordináltatik a martyánczi prédikátorságra. 1618-tól az egyházmegyei, 1633-tól az egyházkerületi „presbitériu," (konzisztórium ill. egyháztanács) tagjaVRendszeresen részt vesz a református zsinatokon. (L.: Thury Etele i.m. 174, 313-315.) Az 1643. évi csöglei református zsinat jegyzőkönyve nevét a távolmaradók között említi. (Thury i.m. 314.) Domjáni ekkor már élemedett korú ember, több mint 30 évi martyánczi prédikátorsággal a háta mögött. Ekkorra az egykori vizlendvai (valamint németújvári) egyházmegye megmaradt eklézsiái a körmendi egyházmegyébe olvadtak be, így Martyáncz is,