Ilon Gábor szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 3-4. (Pápa, 1992)

P. Szabó György: Török kori források a Dunántúli Református egyházkerület pápai Nagykönyvtárában

ACTA MUSEIPAPENSIS PÁPAI MÚZEUMI ÉRTESÍTŐ 3-4—1992 P. SZABÓ GYÖRGY: TÖRÖK KORI FORRÁSOK A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET PÁPAI NAGYKÖNYVTÁRÁBAN (Forrásközlés) No 1. Musztafa bég oltalomlevele az almási prédikátornak és iskolamesternek. Esztergom, 1655. január 14. „Mi Musztafa Begh esztergomi Capitan Begh fia hatalmas és Véghetetlen Török Császár esztergom Végh házában mostan fő szancsak Beghie és fő gondvisellője és hellytartoia. Adgiuk tuttara mind Török és Magiar parton leveö vitézlő fő és Köz röndöknek az kiknek illik, főképpen penigh az mi török pártunkon levő Vitézlő Uraknak mivel hogy az almási Birák minket magh találván adák értésünkre, hogy prédikátoriuk s Oskola mesterök és oskolában tanuló Diákiuk nem mernek bátorságossak lönii az ott való lakásban, hanem kivániak tőlünk hit levelünket azért mink is az Ö kívánságuknak ölöget tevén attam ezen Vitéz Uri Hitt levelemet az melly Vités Uri Hitt levelemben fogadom az én igaz török hitemre, tisztöségemre, becsöletömre és embersegömre, hogy ezön föllyül meghivatott Almásra akar prédikátor s akar Oskola Mestör s akar Oskolában tanuló Deákok akar hunét gyüienek az holdulatlan hellyröl innét az mi Török partunkról sönkitől sömi hántásuk nem leszön, hanem mindönök ellen megoltalmazni igyeközöm möllynek nagyobb bizonsagara és ezehitelére attam nevem alat Czimöröm és pöczétemmel megherösitött Hitt levelemet nagyobb bizonságul hogy bátran és bízvást élhessenek az fölliül meghirt Almas nevü faluban. Actum Sztrigoni Die Januarius 14. Anno 1655. Idem qui ut Szupra." Legalul ugyanazon kéz írásával: „Ezen másolatot az almási ref. ekklézsia birtokában lévő eredeti példányról leírtam 1845-dik évben Martius 11 -én Barsi János almási lelkész." A levél hátulján: „T. Praefectus Urnák." Lelőhely: a Dunántúli Egyházkerület Nagykönyvtárának Kézirattára, Pápa. 0.1010. Másolat. 1 f. 380 x240 mm. Almás, helység Komárom- rövid ideig Esztergom (vár) megyében, Neszmélytől nyugatra, a Duna jobb partján. Neve később Dunaalmás, ma - Neszméllyel egyesülve - Almásneszmély. (Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára. 3. kiad. Bp., 1983.190. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára. Pest, 1851.1. Fényes Elek adatai szerint a lakosság korabeli vallási összetétele: 599 református, 211 katolikus, 4 evangélikus, 9 zsidó vallású.) Az esztergomi szandzsákhoz tartozott, tehát az esztergomi bég felügyeleti joga alá. Az 1570. évi adóösszeírás szerint nem szerepelt a defterben, tehát abban a gazdasági jegyzőkönyvben, melyben a kincstári török birtok számadásait vezették. A házak száma ekkor: 8. (Fekete Lajos: Az esztergomi szandzsák 1570. évi adóösszeírása. Bp., 1943.42. + L. a mellékelt térképet!) Az esztergomi szandzsák 1545-1546-ban alakult ki. (L.: Káldy Nagy Gyula: A budai szandzsák 1559. évi összeírása. Bp., 1977. - Pest megye múltjából: 3-9., 11.) A török uralom alatt lévő falvak népe vallási szempontból szabad volt. A török vallási ügyekben többnyire toleráns, a súlyt az adó beszerzésére helyezte. (Asztalos Miklós - Pethö Sándor: A magyar nemzet története ősidőktől napjainkig. 2. kiad. Bp., 1934. 225-227.) Érthető módon azonban inkább rokonszenvezett a Habsburg-párti katolikussal szembenálló protestánsokkal. Az ellenreformációs üldözések idején, nem egy esetben a török, hatalmi területén védelmet biztosított az üldözött protestánsok számára. így például Komárom vármegyében, ahol az 1630-as években már rendszeresen folyt a protestánsok üldözése. Panaszlevelük nyomán az esztergomi bég török rabsággal fenyegette meg az üldözésben serény katolikus papokat. így a török által felügyelt helyeken az üldözések meg is szűntek. (Kur Géza.A komáromi református egyházmegye. I. Komárom, 1937.67.) Almás - Kocshoz hasonlóan - a felsődunamelléki, majd a dunántúli egyházkerülethez tartozott. (Thury Etele: A dunántúli református egyházkerület története. I. Pápa, 1908.457.) 1652-ig a mátyusföldi vagy komáromi egyház-