Ilon Gábor szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 3-4. (Pápa, 1992)

Szabó Csaba: Egyházi nemesek a középkorban (A tihanyi bencés apátság egyházi nemesei)

14 telket, a többit pedig ismét bérbe adta évi 2 márkáért Arnold ispán és Valpod fiainak. Az apát, birtokainak védelmében olyan kikötést tett, hogyha hűtlenség bűnébe esnének a nemesek, minden javaik, melyeket bármely címen szereztek és szereznének a jövőben, a tihanyi apátságra szálljanak. Ez azt bizonyítja, hogy valami módon el voltak kötelezve a tihanyi apátságnak ezek az egyházi nemesek. így azonban kérdésessé válik az 1318-ban, éppen a tihanyi konvent előtt fogadott hűségük, a veszprémi egyház irányában. Az ellentmondásra nehéz magyarázatot adni. Inkább csak feltételezés lehet (források hiányában), hogy olyan birtokokkal állhattak más egyház szolgálatába Arnold ispán gyermekei, melyek a tihanyi apátságoUllették. Felvetődhetnek azok a birtokok, melyekről Erdélyi László írja, hogy rv. Lászlótól kapták jogtalanul, és talán a per ezekért is folyt. Valószínű, hogy Arnold ispán gyermekei valóban a veszprémi egyház nemesei voltak, és megpróbálták elidegeníteni a tihanyi apátság szőlősi és kövesdi birtokait. Mindenesetre tény, hogy a veszprémi egyház egyszer sem kapcsolódott a perbe, egyházi nemesei oldalán. Másrészt, 1325-ben is és a per lezárultakor is alulmaradtak a szőlősi és kövesdi egyházi nemesek a tihanyi apátsággal szemben, és le kellett mondaniuk a szóban forgó birtokokról. 1325-től egészen 1386-ig semmi sem történt a szőlősi perben. Talán betartották vállalt kötelezettségeiket a szőlősi egyházi nemesek. De tény az is, hogy amíg hallgattak az oklevelek a szőlősi perben, a gamásiban annál több esemény zajlott. Ugyanakkor az apátságnak ismét bitrokegyesítő cseréikkel, adásvételeikkel találkozni. Kissé visszakanyarodva az időben, 1322-ből van egy, az egyházi nemesek történetére nézve is érdekes adat. 1322. január 1 -én Tihanyban Tamás apát és konvent ja az összes nemes jobbágyok beleegyezésével örökösödési ügyben döntöttek.

104 Nem is magának az örökség kiadásának ténye az érdekes, hiszen ebben az országos szokás szerint jártak el. Fontosabb inkább az, hogy az apát egyházi nemeseivel mintegy úriszéket tartott. Az eset jól példázza az egyházi nemesek jelentőségét az apátság ügyeiben. Bolla Ilona is számos pédát sorolt fel, és megjegyzi, hogy az ilyen eseteket az idézte elő, ho|y az egyházak korán megszerezték a teljes immunitást népeik felett, és birtokaikon mint földesurak jártak el. Ugyancsak 1322-ben Tamás apát és gamási jobbágyai közül többen (Csetke, Mihály, Péter, Tamás, Teke, Kola, Tamás, Tőke, Misze és Mike) megjelentek a somogyi konvent előtt. Pontosan megállapították, hogy évente Szent György és Szent Mihály ünnepén 25 dénárt fizessenek az apátságnak.

106 A XIII. század második felétől mind gyakrabbá váló - ehhez hasonló - szerződések hátterét elemezi Bolla Ilona.

107 1336-ban ismét találkozunk a nádori ítéletlevél tanúsága szerint az 1322-ben említett jobbágyok közül Csetke fia Istvánnal, Mihály fia Jánossal, Péter fia Simonnal és Tamás fia Lászlóval. Pál somogyi alispán adta vissza nekik elhajtott állataikat. Tamás tihanyi apát nemcsak perekkel igyekezett birtokait kikerekíteni, hanem a veszprémi káptalannal cserélt is birtokokat. 1337-ben Szőlősön és Geleméren levő részbirtokait adja cserébe, a veszprémi káptalan Arácson, Aszófőn, Örményesen és Udvariban levő részbirtokaiért.

108 1338-ban pedig alsó-őrsi egy telkét és egy hold földjét adta oda a veszprémi káptalan egyik nemese jobbágyának felső-őrsi fél telkéért.

109 A gamási pert lezárandó nádori ítéletlevélben találjuk, hogy 1344-ben a somogyi konvent emberének (Péter szerzetes) és a királyi embernek (Gamási Albős fia Balázs), Csetke fia Istvánról, Mihály fia Józsefről, Péter fia Simonról, Tamás fia Lászlóról és Gamási Mártonról sokan állították, hogy szabad állapotú országos nemesek, és őseik is azok voltak. Tehát az 1322-ben és 1336-ban még jobbágynak tartott gamásiak 8 év elteltével „megnemesedtek". Lajos király ügyvédje (Czudner Mihály) és a nádor (Kont Miklós) előtt Pete fiai János és Pál azt állították, hogy nem királyi udvarnokok, hanem igazi nemesként éltek Gamáson, és ezt a megyei szolgabírák és esküdtek esküvel is bizonyították. Mindez a nádori ítéletlevél szerint 1358-ban történt. Két évre rá 1360-ban János tihanyi apát egyezségre lépett a gamásiakkal. Erre az időre már csak 5 ember vallotta magáról azt, hogy nem nemes a faluban. Az öt ember (András fia Benedek, Miklós fia János, Pete fia „Csákány" János, Tamás fia István és Korsós László) 5 kúriát vagy telket, 150 hold földdel, 11 szőlőhellyel, vagy ezek hegyvámjaival, rétekkel és kaszálókkal visszaadott a tihanyi apátságnak. Érdekes, hogy 1358-ban eskü alatt nemesnek nevezett Pete fia János, 1360-ban már nem nemes. Hat év elteltével Miklós tihanyi apát pert indított a gamási nemesek ellen, mert nem volt megelégedve a visszajuttatott öt telekkel. A nemesek ügyvédje Kont Miklós nádor előtt megbízói világi nemességére hivatkozott. A nádor elrendelte a nemesség vizsgáló oklevelek bemutatását. Két adat is jellemzi a XTV. századi zavaros állapotokat. 1368-ban Opuliai László nádor somogy megye közgyűlésén az iránt tartott vizsgálatot, hogy mi a király része Gamás faluban. 1369-ben Balázs pap, Lajos király ügyésze perbe fogta Pete fiait (Jánost, Pált, Jakabot) azon a címen, hogy birtokuk a királyt illeti. Most is, akárcsak 1358-ban Pete fiai világi nemességükre hivatkoztak, igazolásul Kont Miklós nádor 1358-ban kelt pátens levelét mutatták be. Opuliai László erre elutasította a királyi ügyész követelését. Tehát 1358-ban Pete fiai országos nemesek. 1360-ban