Ilon Gábor szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 3-4. (Pápa, 1992)

Szabó Csaba: Egyházi nemesek a középkorban (A tihanyi bencés apátság egyházi nemesei)

1267 után ismét hallgatnak az egyházi nemesekről a tihanyi források. Az apátság történetében is csak az regisztrálható ebben az időben, mint jelentős esemény, hogy az apát és konvetje gamási népeinek 1264-ben feltételes (condicionalis) szabadságot adtak. Mindez a gamási egyházi nemesek és az apátság közt több évtizedig tartó pert lezáró nádori ítéletlevélből derül ki.

91 1276-ban pedig IV. László király biztosított mentességet a királyi adószedők és bírák hatósága alól az apátság Apáti nevű falujának.

92 A XTV. század elejétől a tihanyi apátság két jelentős pert is folytatott egyidőben az egyházi nemesek ellen. Ezek oly jelentősen megerősödtek az apátság védelmében, hogy egyre inkább világi nemesekként viselkedtek, sértve ezzel az apátság érdekeit. Leginkább azzal, hogy az egyházi nemesek státusának megváltozása, az egyházi földek kiszakadását jelentette volna az apátság birtoktestéből. A tihanyi oklevelek tanúsága szerint, de országosan is hasonló a helyzet, a világi földbirtokosok, illetve a király adományai a XIII. században egyre in3kábbb csökkentek, majd teljesen elapadtak. Emiatt az egyházi birtokok növekedése stagnál, illetve csökkenéssel lehet számolni. Bizonyíték erre a XTV. századtól kezdődő birtokperek, melyeket az egyházak, ületve Tihany esetében az apát folytattak birtokaik megvédéséért, visszaszerzéséért. A tihanyi apátság legjelentősebb, a következőkben tárgyalandó perei a gamási és a szőlősi perek. A gamási pernek nem kimondott előzménye, de a XIII. század második felének viszonyaira jó példa az 1279 körül keletkezett forrás. Lázár apát és konventje kőműveseinek egyikét - Skamast - felszabadítják.

9 Erdélyi László írja le, hogy mindez a Kun László kori időkben történt, amikor is olyan zavarosak voltak a viszonyok, hogy az csak a tatárjáráshoz hasonlítható.

94 Kérdéses, hogy ez a zavaros helyzet milyen hatással volt az egyház nemeseire. Erre nézve a források igen szűkszavúak. A szőlősi és kövesdi birtokokért folyó per (továbbiakban: szőlősi per) előzményei a XHI-XTV. század fordulójáig nyúlnak vissza. 1300 táján Arnold ispán és Valpod bérbe vették a tihanyi apátság szőlősi és kövesdi birtokait évi 2 márkáért.

95 Arra nézve, hogy Arnold ispán és Valpod honnan jöttek, mifélék, meglehetősen kevés ismeret áll rendelkezésre. Erdélyi László is csak annyit tudott kideríteni, hogy Valpod Zagorjából jött, és Arnold ispánnal (kinek apja, Faluvine az apátság udvarnoka volt) együtt, még IV. László királytól kaptak birtokokat a tihanyi apátság birtokainak szomszédságában.

96 Származásukról a neveik árulnak el a legtöbbet. Arnold ispán apjának Faluvinenek neve mögött talán joggal kereshetjük a Faluvéne alakot. Ez pedig utalhat arra, hogy bizonyos szerepet játszott a tihanyi apátság valamely falujának életében. Valpod neve, és zagorjai eredete is érdekes. A „walpotus" ugyanis Szlavóniában valamiféle uradalmi tisztségviselő lehetett.

97 A perre vonatkozó következő adat még mindig az előzményekhez tartozik és az 1398-as nádori ítéletlevél említi. Eszerint Arnold ispán és Valpod körülbelül 1303 óta nem fizettek az apátságnak a bérbe vett birtokokért, és amikor ezt Tamás tihanyi apát sérelmezte (1308), új megegyezés született. A bérlők tartozásuk fejében fizettek az apátságnak 10 márka súlyú bécsi dénárt a veszprémi káptalan előtt. Továbbra is bérbe vették a birtokot. Kötelezték magukat, hogy évente Szent György ünnepén a veszprémi káptalan előtt fizetnek 2 márkányi dénárt. Kikötötték továbbá, hogyha valamelyik határidőn elmulasztanák a fizetést, büntetésből a duplájával fognak tartozni. Ha pedig a birtokokat Arnold ispán és Valpod a sajátjukként akarják használni, akkor hatalmaskodás miatt büntessék meg őket, és a birtokok szálljanak vissza az apátságra. Tíz évig semmi hír nincsen Arnold ispánról és Valpodról. 1318-ban említik őket, illetve gyermekeiket, amikor a tihanyi konvent előtt hűséget fogadtak a veszprémi egyház irányában („...Demetrius Tykon et Nicolaus Uruslan dictus filii Arnoldi füii Foluyne pro se et pro Paulo fratre ipsorum, Ladizlaus et Demetrius filii Volpoth de Zeuleus...").

98 Az oklevél nagyon érdekes, ugyanis elárulja, hogy Arnold ispán fiai nem a tihanyi apátság, hanem a veszprémi püspökség egyházi nemesei voltak. Ez meglepő, hiszen Arnoldról kiderült, hogy a tihanyi apátság ispánja volt, apja pedig ugyanott udvarnok. A per 1320-ban folytatódott. Sajnos ez az adat is csak a nádori ítéletlevélben van meg. Sámson ispán a tihanyi monostor nemes jobbágya tiltakozott a somogyi konvent előtt, az apát és konventje nevében amiatt, hogy Szőlősi Arnold kőtornyot akar építeni az apátság kövesdi birtokán. Szőlősön pedig Valpoddal együtt bele is kezdett kőpincék építésébe. Ez a XTV. századi kőtorony és a kőpincék, régészetileg is fontos leletek lennének. Szerencsés a helyzet, hiszen Veszprém megyének elkészült a régészeti topográfiája. Régészetileg egyértelműen igazolható, hogy Küvesd 9 és Szőlős falu 100 is a kora középkortól létezett. A szőlősi pincék helyét ismerik a szakemberek. Pécsely DK-i határában emelkedik egy domb, melynek ma is Pogánypince a hivatalos földrajzi neve (1758-ban már így említik).

101 Kár, hogy ásatás nem történt, amikor oklevelek is rendelkezésre állnak egészen az építkezések megkezdésétől. A kőtorony nyomát sajnos nem találták meg. Rómer Flórisra hivatkoznak a topográfiában, aki a „hegytetőn" levő, török őrtornyáról hallott a faluban. A szakemberek a helyet a küvesdi határban álló Öreghegyre lokalizálták.

102 Talán egy feltáró árok húzása eredményt hozna a kérdésben. Az is előfordulhat, hogy a kőtorony sohasem épült fel. Ezt a felvetést megcáfolja, a kőtorony létezését pedig megerősíti a nádori ítéletlevél egy újabb részlete. 1325. április 4-i dátummal a veszprémi káptalan előtt a szőlősi és kövesdi egyházi nemesek visszaadtak mindent, a kőtoronnyal és kőpincékkel együtt. Az apát megtartott Szőlősön