Ilon Gábor szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 2. (Pápa, 1989)

Tamási Judit: Népies kályhacsempék a nagyvázsonyi Kinizsi-várból

Rekonstrukció Az imént jellemzett 24 és még feltételezett néhány további csempetípus, bár zömük példányszáma csekély, már önmagában is túl sok ahhoz, hogy valamennyit egyazon kályhán képzeljük el. Még nyüvánvalóbbá válik ez akkor, ha figyelembe vesszük, hogy kályhaszemekkel együtt építették be ó*ket. Mi több: a hasonló jellegű, a kályha rekonstrukciójára módot adó leletegyüttesek azt mutatják, hogy ezen ún. népies kályhák elsó'sorban kályhaszemekbó'l épültek fel, a domborított díszes csempék részaránya csekélyebb volt.

26 E tekintetben természetesen a nagyvázsonyi vár sem képezett kivételt, a kályhaszemek feldolgozásától itt azonban technikai okokból el kellett tekintenünk.

2 7 Tettük ezt kényszerből, holott meggyőző bizonyítékok vannak a kezünkben arról, hogy a bemutatott csempék kályhaszemekkel együtt alkottak egy-egy fűtőberendezést: egyrészt azonos anyaguk és technológiai jegyeik, de főleg a 12-13. típusú sarokcsempék, e tál alakú kályhaszemekkel összeragasztott, fél csempelapok. Ezzel azonban a rekonstrukcióhoz felhasználható támpontok tulajdonképpen ki is merültek. Sajnálatos módon ugyanis - a leletanyag jellegéből és a feltárást követő sorsából következően

28 - éppen a régészeti adatok hiányoznak. - Zárt leletegyüttesből származó anyagunk nincs, s minthogy a népies csempetöredékek 65(!) százalékának, a kályhaszemek kb. 40 százalékának a pontos lelőhelye sem ismert a váron belül, nem indulhatunk ki olyan megfigyelésből, hogy mely típusok kerültek elő együtt. - A csempékről - feltehetőleg az ásatást követő tisztítás során - eltávolították az agyagtapasztást, így nem maradtak fenn a kályháknak azok a nem kerámiából készült elemei, amelyek például a két külsovati kályha rekonstrukciójának hitelességét szavatolják.

29 - A két említett sarokelemen túl nem volt segítségünkre más szerkezeti ismérv sem (pl. két csempetípus összeépítése), így e tényt legfeljebb mint negatív bizonyítékot kezelhettük, ti. hogy nem is létezett e kettőn kívül másfajta sarokelem. Ilymódon az egy-egy kályhához tartozó csempecsoportok elkülönítésében az azonos anyag, technológiai és formai jegyek, valarnint a méretek jutottak döntő szerephez, a kályha felépítésének rekonstruálásakor pedig az eddigi, régészeti leletanyagon alapuló rekonstrukciókat és a néprajztudomány idevonatkozó észrevételeit vettük figyelembe. Feltételeztük továbbá, hogy a lényegében azonos mintájú, de más-más nyomódúccal készített csempéket más-más kályhába építették bele. Mindezeket egybevetve úgy véljük, legalább 4 népies csempékből és kályhaszemekből rakott kályha állt a nagyvázsonyi várban, s ezeket a következő csempetípusok alkották: 1. kályha: 1-2., 5., 11-13. és 16. típus A felsorolt csempék nagyobb részének jellegzetessége egy a műhelyre vagy mesterre jellemzőnek tekinthető díszítésmód, a beböködött pontsor. Anyaguk többnyire sötétszürkére égetett. Méretük is egyforma, az egész csempék oldalhossza 17-18 cm között mozog, a félcsempék kb. 9 cm szélesek. Utóbbiakról közel azonos méretük mellett a hosszanti élükön futó kötéldísz alapján gondoltuk, hogy egyazon kályhán szerepeltek. 2. kályha: 3-4., 10.(?) és 15.(?) típus Az első két csempe minden bizonnyá hangsúlyos elem volt a kályhán. Elsősorban jellegzetes farkasfogas keretelésük miatt véljük együvé tartozónak őket. Az eltérő keretelés miatt bizonytalan, hogy a 10. típus helyét e kályhán kell-e keresnünk, bár anyaga és mérete ezt sugallja. A 15. típust beböködött díszítése miatt talán indokolt lett volna az 1. kályhához sorolni, de azon a rozettás és indadíszes sarokelemek mellett még egy sarokcsempe nem fért volna el. Anyaga is inkább e második kályhához köti. 3. kályha: 7-9., 14.(7), 17. vagy/és 18. típus Biztosra vehetjük, hogy a 7-9. típus csempéi egyszerre készültek, és egy kályhán foglaltak helyet, hiszen keretelésük és díszítésük több tematikai és stíluseleme - az állatok szőrének, ül. toüazatának, valamint a ruharedőknek rovátkolásszerű ábrázolása, a hátteret kitöltő növényzet - tökéletesen azonos. A 17 — 18. típusok egyikét azonban már csak feltételesen sorolhatjuk ide, hiszen a háromszögű oromcsempék közül bármelyik - sőt akár két variációjuk váltakozva is - koronázhatta a kályhát. Mindenesetre Csepelyen is együtt kerültek elő a 7-9. típusú csempékkel,

31 ami ismét csak az azonos fűtőtesten való előfordulásuk meüett szól. Ugyanez vonatkozik a virágmintás félcsempére is, amelyről szintén nem lehet egyértelműen eldönteni, hogy a 3. vagy a 4. kályha tartozéka volt-e. 4. kályha: 22-24., 14.(?), 17. vagy/és 18., valamint egyéb rekonstruálhatatlan típusok Elsősorban ezüstösszürkére égetett felületük az a közös vonás, amely alapján feltételezzük, hogy együtt, egy kályhához készültek. Erre utalt továbbá az a körülmény, hogy az azonos típusok Csepelyen is mind az udvarház területén kerültek elő,

32 valamint a 23-24. típus keretelésének egyező, bepecsételéssel történt kialakítása. Már esett szó arról, hogy a virágmintás félcsempe és az oromcsempék közül a 17. vagy a 18. típus akár ezen a kályhán is szerepelhetett. Sajnos sem a Kinizsi-várban, sem Csepelyen

33 nem lehetett pontosan szétválasztani, hogy az általunk a 3. és 4. kályhához tartozónak meghatározott csempék, ül. ezek azonos leletösszefüggésekből származó közvetlen analógiái közül melyik melyik kályha alkotórésze volt.