Ilon Gábor szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 2. (Pápa, 1989)
Tamási Judit: Népies kályhacsempék a nagyvázsonyi Kinizsi-várból
12. típus: rozettás kályhacsempe (6. tábla) Szürkére égetett, enyhén csülámos felületű agyagból készített kályhacsempe, néhány példányán vörös festéssel. Téglalap alakú, zárt előlapján préselt, domborított díszítés : térkitöltő növénymintával összekapcsolt két kör alakú indában egy-egy hat szirmú rozetta. A hátrész megoldása a csempéknek a kályhán elfoglalt helye szerint kétféle. A valószínűleg a fal mellett álló félcsempe (egyetlen példány) esetében a hát fiókos, a sarokdarabok hátoldalához viszont egy-egy korongolt, tál alakú, négyzetes szájú kályhaszem csatlakozott. Utóbbiak egyik hosszanti élén bevagdalásokkal kialakított kötéldísz fut, emiatt méretük is nagyobb: 17x9 cm. A fiókos hátú példány töredékes, előlapjának szélessége 8 cm, hossza nem mérhető, de valószínűleg szintén 17 cm, mélysége 4 cm. A töredékekből összesen 5 példányra lehet következtetni. 13. típus: negatív indadíszes kályhacsempe (6. tábla) Szürkére - egy példány esetében barnára - égetett, enyhén csillámos felületű agyagból készített kályhacsempe, helyenként vörös festés nyomaival. Téglalap alakú, zárt előlapján préseléssel formázott, fafaragást idéző, folyamatos indadísz, amelynek jellegzetessége, hogy mintegy benyomták az agyagba, tehát magát a mintát mélyítették le. Valamennyi e szempontból értékelhető töredék sarokcsempére utal. Sima hátoldalukhoz egy-egy korongolt, tál alakú, négyzetes szájú kályhaszemet ragasztottak, közös függőleges élüket pedig bevagdalásokkal kialakított kötélmintával hangsúlyozták. A csempelap mérete (a kötéldísszel együtt): 17x9,0-9,5 cm. Legalább 7 példánya volt a kályhába beépítve. 14. típus: virágmintás kályhacsempe (8. tábla 3.) Anyaga világosszükére égetett. Zárt, téglalap alakú előlapjának keretelése nincs, a préselt, domborított díszítés - indás virágminta - teljesen kitölti azt. „Kályha"részének megoldása kérdéses, de mivel a ránk maradt töredék háta teljesen sima, valószínű, hogy olyan sarokcsempről van szó, amelynek másik oldalát egy tál alakú, négyzetes szájú kályhaszem alkotta, vagy esetleg egy olyan, a kályha falhoz csatlakozó részén álló csempelapról, amelynek nem is volt „kályha"-része. Az apró Kinizsi-vári töredék a csepelyi párhuzamok ismeretében 19 azonosítható volt, de a csempe egyetlen méretét sem lehetett rekonstruálni, így csak feltevés, hogy a csepelyi darabhoz hasonlóan 8,5 cm széles volt. 20 Ez a típus egyetlen példánya. 15. típus: beböködött díszítésű, négyszögletes kályhacsempe (7. tábla 1.) Sárgásvörösre égetett, vörös festékkel bevont kályhacsempe. Áttört, négyszögletes - valószínűleg téglalap alakú - előlapja szabadkézzel készült. Díszítése: ismeretlen formájú, kivágott minta mentén bevájt, szabálytalan ív, amelynek mindkét oldalát beböködött pontsor kíséri. Hasonló pontsor húzódik az egyik töredék szélén is. A pontsorok töredékenként eltérő jellege valószínűleg azt jelzi, hogy azonos típus két különböző kéz által formázott példányáról van szó. Hátoldaluk teljesen sima, így vagy olyan sarokcsempék voltak, amelyekhez egy tál alakú, négyzetes szájú kályhaszem csatlakozott, vagy a kályhának a falhoz épült részét alkották, s így nem is volt „kályha"-részük. A típus egyetlen mérete sem ismert. 16. típus: beböködött díszítésű, háromszögű oromcsempe (I. variáció) (8. tábla 1.) Sötétszürkére égetett, egyenlő oldalú háromszög alakú 21 oromcsempe. Áttört - pontosabban szabadkézzel kivágott - előlapját vörösre festették. Szélén az egyik oldalon ugyancsak szabadkézzel beböködött pontsor, mintája a továbbiakban ismeretlen. Hátrésze mint a tál alakú kályhaszemeké; korongon készült. Méretei nem rekonstruálhatók. Egyetlen példány töredékei kerültek elő. 17. típus: beböködött díszítésű, háromszögű oromcsempe (II. variáció) (7. tábla 2.) Világosszürkére égetett, egyenlő oldalú háromszög alakú oromcsempe. Áttört előlapját szabadkézzel vágták ki, és vörösre festették. Keskeny, sima keretben pontosan nem rekonstruálható, mérműves díszítése van, amelynek íveit szabadkézzel beböködött pontsorral is hangsúlyozták. Hátrésze letörött, de feltételezhető, hogy a tál alakú kályhaszemekéhez hasonló volt, és korongon készült. A csempe méreteit nem lehetett kiszerkeszteni. Azonosítani a csepelyi anyag 22 segítségével tudtuk. Valószínűleg minden töredék ugyanahhoz a példányhoz tartozott. 18. típus: áttört, mérműves, háromszögű oromcsempe (8. tábla 2.) Szürke anyagú oromcsempe. Feltehetőleg egyenlő oldalú háromszög alakú, szabadkézzel mintázott előlapja áttört, mérműves volt, ám pontos mintája, valamint a csempe hátrészének formája és méretei nem voltak megállapíthatók. A típust azonosítani a csepelyi analógiák segítségével lehetett. 3 Valószínűleg mindkét töredék azonos példányból származik.
