Ilon Gábor szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 2. (Pápa, 1989)

Ilon Gábor-Sabján Tibor: XV. századi cserépkályhák Külsővatról

Ha az oroszlános csempék körét a magyarországi kályhásságon belül kívánjuk elhelyezni, akkor a Méri István által „népies csoportnak" nevezett vidéki csempeanyag egyik jól behatárolható nagytáji típusaként kell meghatároznunk. Eddigi adataink szerint elterjedési területe a Dunántúl középső' és nyugati részeire korlátozódik (30. ábra). Felmerülhet az a kérdés, hogy vajon egy műhely termékeivel állunk-e szemben, vagy pedig egy azonos stílusban dolgozó, de több műhelyt is egyesítő kör tevékenységéről van szó? Úgy véljük, hogy ez a kérdés ma még teljes biztonsággal nem válaszolható meg. A válaszadásban segítségünkre lehetnek a természettudományos vizsgálatok. Ennek első lépését jelentik Varga István vegyész e kötetben közölt eredményei. A közeli jövőben tervezzük, hogy első lépésben az oroszlános kör minden egyes lelőhelyéről megvizsgálunk néhány mintát. Visszatérve a hagyományos módszerekre, több műhely megléte mellett szól a sok variáns felbukkanása, de az is elképzelhető, hogy egy nagyobb műhely hosszabb időn keresztül gyártotta, és időnként variálta készletét. Ilyen szempontból elgondolkodtató a sümegi ásatás két típusú oroszlános csempéje. Nem valószínű, hogy egyidőben két műhelyből hasonló kályhákat rendeltek volna meg. Sokkal inkább arra gondolhatunk, hogy ugyanannak a műhelynek egy korai és egy későbbi kályhájával állunk szemben. A korai darab redukált égetésű és durva kidolgozású volt, míg a későbbi már finomabb kivitelű és normál égetésű. Ha ez a feltételezésünk igaz, akkor a sümegi redukált anyag az oroszlános csempék legrégibb rétegéhez tartozik. Sümeg, mint lehetséges készítési hely már egyébként is felvetődött a környék kerámiaművességének kutatásában.

96 Az oroszlános körbe tartozó csempék a magyar kályhásság népies vonalához tartoznak, ezért közvetlen analógiájukat a nemzetközi anyagban nem találjuk. Természetesen a heraldikai előzményekre visszavezethető kettősfarkú cseh oroszlán, vagy a kultusza révén népszerű Szt. György mind a magyar, mind az európai kályhacsempék kedvelt motívuma volt. A külsovati ábrázolások közvetlen európai előképeit nem találjuk. Hasonló a helyzet az oromcsempék esetében is. Már a méreteivel is lenyűgöző lovagfejes oromcsempe kiemelkedik az anyagból. Valószínű, hogy az oroszlános kör többi kályháján is szerepelt, de csak a külsovati leletben került eddig - szerencsés módon — elő. Korai európai analógiáit svájci ásatásokból ismerjük.

97 A XIV. század második felére keltezett csempék alapján azonban szorosabb kapcsolatokról nem beszélhetünk (31. ábra). A szakirodalom datálási kísérletei Az oroszlános és a címertartó angyalos csempék korát először Kádár Zoltán határozta meg.

98 A készítés idejét a XV. század eleje és a XVI. század eleje közé teszi. Ezt pontosítja majd a későbbi kutatás. Méri István a dunántúli népies csempéket a XVI. század elejére keltezte.

99 Vizsgálatához szélesebb,körből meríti a párhuzamokat, még viselcttörténeti vizsgálatokat is végzett. Ma már tudjuk, hogy a dunántúli csempeanyag korábbra datálható, mint azt Méri István feltételezte. Külön tanulmányt szentelt az oroszlános kályhacsempék kérdéskörének Kozák Károly.

100 Áttekintve a korábbi keltezési kísérleteket a csempéket a XV. század második felére datálja. Helytálló megállapításait a későbbi kutatás is igazolta. A csepelyi ásatások alkalmával napvilágra került kályhatöredékeket Kovalovszki Júlia a XVI. század elejére keltezi.

101 A csempeanyag szoros kapcsolatban van a címeres töredék által datált nagyvázsonyi csempékkel, melyek Kinizsi Pál személyéhez köthetők, ezért készítési idejét a XV. század második felére tehetjük. Az ő általa meghatározott évszázad inkább a pusztulás időpontját jelenti. Az itt talált töredékek minden bizonnyal az általa feltárt kőfalú udvarház kályhájához tartoztak, és ugyanúgy, mint a nagyvázsonyi anyag Kinizsi Pál személyéhez köthetők. A sarvalyi ásatás esempeanyagát vizsgálva Parádi Nándor ugyanabból a Hunyadi Mátyás címeres csempéből indult ki, mint amelyik a külsovati lelet keletkezését is keltezte.

102 A címer alapján a csempét a XV. század második felére datálta. összefoglalás A külsovati ásatások alkalmával felszínre került csempeanyag az. eddig ismert legteljesebb kályhás lelet, amely mennyiségével, minőségével felülmúlja a kor hasonló régészeti lelctanyagait. Jelentőségét növeli, hogy a szerencsés körülmények között fennmaradt csempék mellett nagy számban felszínre bukkantak sártöredékek is, amelyek az egykori kályhák felépítésére, külalakjára vonatkozóan nagyon fontos információkat rögzítettek. Az anyag kiértékelésével az eddigieknél biztosabb módon rekonstruálhattuk a kályhákat és betekinthettünk a középkori fazekasság munkamódszereibe, műhelytitkaiba is. A külsovati lelet a dunántúli kályhák évszázados folytonosságát bizonyítja. A kályha formája, felépítésmódja, az egyes csempék külalakja, de maga a mesterség is évszázadokon át fennmaradt, majd a paraszti használat során konzerválódott és megőrződött egészen a XX. századig. A csempeanyag jó lehetőséget nyújt az összehasonlításra, akár a néprajz, akár a régészet oldaláról fordulunk a kérdés felé. A