Ilon Gábor szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 2. (Pápa, 1989)

Mithay Sándor: A Vinár-Cseraljai korarómai temető

ACTA MUSE IPAPENSIS PÁPAI MÚZEUMI ÉR TESÍTŐ 2 - 1989 MITHAY SÁNDOR A VINÂR—CSERALJAI KORARÓMAI TEMETŐ Vinár község Cseraljának nevezett dűlőjében a nemesszalóki Egyetértés termelőszövetkezet 1965 őszén kavicsbányát nyitott. A terület Vinár vasútállomásától illetve a vasúti sínektől K-re fekszik a vasúti blokkház lakóépületeivel szemben. A lelőhelyen nemrégen csererdő volt, ezt kiirtották, ma szántóföld. A talaja vörös agyag 80-90 cm mélységig, majd vékony kavicsrétegek kezdődnek homoksávokkal tarkítva. A kavicsbányászattal kapcsolatosan a pápai Helytörténeti Múzeum háromszor végzett leletmentést ezen a területen: 1966. tavasszal, 1967. tavaszán és őszén. Ezeknél a munkálatoknál hamvasztásos temető került napvüágra.

1 A vasúti pálya építésekor is kerültek elő leletek az 1900-as években a kavicsbányától É^ra és a sínektől K-re. Ekkor itt földet termeltek ki. A vasúti sínek oldalán a lelőhelytől É-ra homokot bányásztak és ekkor „sisaknak" mondott római bronzedény került elő. Mindezek csak a helybeliek elbeszéléséből ismertek. A bronzedény nem került gyűjteménybe és így nem azonosítható. A Cseralja-dűlő K-i szélén két újabb bányát is nyitottak 1966 előtt és az ott dolgozók szerint itt is kerültek elő „települési nyomok". Terepbejárásunk alkalmával 1967-ben megtekintettük ezeket. Ekkor már a bányák falában semmi kultúrrétegre utaló nyomot nem találtunk. 1965-ben a szemtanúk szerint 6 sírt bolygattak meg, amelyek leletanyaga a pápai múzeumba került. Az első leletmentésre 1966-ban került sor. Ekkor tártuk fel a 2.-9. számú sírokat. A leletmentés 1967. tavaszán, illetve őszén párhuzamosan a bányászassál folytatódott a 10.-17. számú sírok feltárásával. Ezzel a temető szélére jutottunk. Az első hat sír összetételét a további, szakszerűen feltárt sírok leletei hitelesítik. Leginkább az 1. sír leletei közé keveredhettek kisebb tárgyak, hiszen ezek az 1. sírral egyszerre előkerült másik négy sírban is lehettek. A munkások elbeszélését e sírok körülményeire vonatkozóan azonban, mint említettük, a feltárt sírok anyaga megerősíti. így hihető, hogy a 3. és 4. sír szórthamvas temetkezést tartalmazott. Leletek csak csekély számban kerültek elő belőle. Erre példa a hitelesen feltárt, viszonylag szegény, urna nélküli 16. és 17. sír (1. kép). Az első négy sír helye csupán bemondás alapján rekonstruálható, de az 5. és a 6. sír elszíneződése az első leletmentés megkezdésekor még látszott a bánya falában. így az első hat sír mélységadatait és rétegviszonyait is hitelesíteni lehetett. Az ásatások alapján a következő rétegsort lehetett észlelni: a termőföld alatt kb. egy méteres kavicsréteg következett. Ezt fehér homok követte, a sírok leginkább a termőföldben voltak és a kavicsréteg tetején ültek. A bánya nyitott hosszával párhuzamosan, 45 m hosszan mintegy 200 m

2-es területet tártunk fel (2. kép). Ennek ÉK-i szélében kultúrréteg nyomai mutatkoztak. Néhány sekély beásást is kibontottunk. Ezekben római korra valló apró cserepek és egy vasszög került elő. Néhol az É-i részen két rétegben is voltak edénytöredékek. Ezek a temetkezésekkel egykorúnak látszottak. A kerámia töredékeken kívül égett agyag-„rögök" is voltak. Rajtuk ágak, vagy növények lenyomatai láthatók. A cserepek és a rögök szintben fordultak elő. így egykorúságuk feltételezhető. Lehet, hogy az égett rögök tűzhel) bői, vagy valami tüzelési térségből származnak. Némelyik sírgödörben is voltak ilyen rögök. Az egykori járószintet a felszíntől számított 35^0 cm mélyen tudtuk rekonstruálni. Itt találtuk az apró edénytöredékeket és az agyagrögöket is. Mindezek a feltárt területen mintegy 15 m hosszan 20 n es körzetben voltak. A meghatározható leletek, az agyagrögök és a topográfiai helyzet alapján Salamon Ágnes inkább a temetőhöz tartozónak gondolta ezeket.