Ilon Gábor szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 2. (Pápa, 1989)
Ilon Gábor: Adatok az Északnyugat-Dunántúl késő bronzkorának bronzművességéhez
Gömbösfejű, bordázott szárú tűk 16. Ugod-Katonavágás 3. halom 2. sírjából, PHM lsz 79. 3. 7. 17. Vörs-Papkert „B" temető' XXVI. sírjából. RRM (Rippl Rónai Múzeum, Kaposvár) leltározatlan, restaurálatlan. RBD-HAi-re keltezett. 47 Honti Szilvia ásatása. Nagysága kétszerese az ugodi példánynak, kb. 24 cm. A tű párhuzamait az alábbi lelőhelyekről említjük a teljesség igénye nélkül: Zirc Tündérmajor, Hárskút, Szigliget temetője, Győr környéki ismeretlen lelőhelyű, Bad Deutsch Altenburg, Wieselburg, Dolny Kubin. 48 Keltezésük esetében támpontként általában a hullámos szárú tű szerepel. A típus közvetlen előzményeit az ópályi horizonthoz sorolt, halomsíros jellegű újgyarmati (Nová Lehota) és aranyosi horizont tűi között leljük meg. Szlovákiában a Caka/Rigsee időszak tipikus tűje, amely azután a RBD-HAj periódusban is továbbél. 49 Ausztriában előzménye a pitteni temető korai urnamezős kultúrához kapcsolt 105. sírjából ismeretes. 50 Diádématöredék 18. Németbánya-Felsőerdei dűlő H/3, halom 1. sír 51 , PHM lsz. 85. 6. 1. A németbányai II/1. halom 1. sírjának teljes anyaga 52 19. Cakai („magyarhoni"-Miske K.) típusú fibula, PHM lsz. 85. 3. 4. 20. Körátmetszetű karperec, PHM lsz. 85. 3. 1. 21. Tű szárának töredéke, PHM lsz. 85. 3. 2. 22. Karika, PHM lsz. 85. 3. 3. 23. Karperec, vagy karika töredéke, PHM lsz. 85. 3. 5. Tűk A későhalomsíros/korai urnasíros korszakra a tárgytípus gazdag variációi varrnak használatban, s ez sokkal inkább jellemző, mint egy típus dominanciája 24. Bakonyjákó-Malomoldal. Mithay S. ásatása, közli Jankovich K. 25. Németbánya-Felsőerdei dűlő III/4. halom 3. sír kétszeresen kettőskúposfejű, díszes tűtöredéke, PHM lsz. 87. 67. 26. (6. ábra 3.) Legközelebbi párhuzamként - felépítését tekintve - a csöglei sír, püspökhatvani depot, alsóberecki LX. sír, valamint a lhahi (Csehország, urnasíros kultúra) tű említhető. 53 Tűnk díszítése emlékeztet egy tállyai tű megvastagodó szárának ornamenseire. Egyszerű díszítetlen alapformája a myslenovicei II. típus (Drslavice I. depot) a morvaországi területen de megtalálható Szlovákiában (Vellcá Maria) is. Földrajzilag és díszítésében is nagyon hasonló és közeü változat a Velem Szt. Vid-i II. típusú tű. Az itáliai peschierai egyik darab díszítése és szerkezete rokonságra utal. Liptó Szt. Miklósról (Liptovsky Mikulás) a III. kőgyűrűs halom 1. sírjából igen jó párhuzama került elő. RBC/BD-re keltezett darab. 54 26. Né metbány a-Felsőcidei dűlő III/4. halom 3. sír kettőskúposfejű tűtöredéke, PHM lsz. 87. 67. 27. (6. ábra 4.). Nagyon elterjedt típus, csak néhány példát említve: Lhah (díszített is), Vrbcany, koltai halom 1. sírja (BD-HAi), a püspökhatvani depot leletben díszített darab (HAi), Velem Szt. Vid, Koroncó-Bábota, csorvai temető 17. sírja. 55 Hosszú időszakon át használt tűtípus, önmagában nem jól használható keltezésre. 56 27. Farkasgyepű - Pörőserdő I. 5 7 1948-ban feltárt temetkezésből. Közli Jankovich K. 28. Farkasgyepű-Pöiöscrdö I. 58 Közli Jankovich K. 29. Farkasgyepű-Pör őserdő II. 59 1904-ben Schädl „feltárásából, ismeretlen rítusú sírból. Hegye felé arányosan keskenyedik. H = 11,7 cm, VBM lsz. 55. 117. 6. Morvaországtól Szlovákián át az alpi régióig elterjedt. 60 Egyéb 30. Jánosháza-Országúti dűlő 1983/1. hamvasztásos sírja karikája. SM, leltározatlan, restaurálatlan. Az ásató Fekete M. 61 RBC/BD időszakra keltezi. 31. Velem. Szt. Vid egyik depotjából az úgynevezett cakai típusú (Miske K. 62 elterjedése alapján joggal „magyarhoni"-nak nevezte) fibula késői változata. SM lsz. 54. 512. 216. A mérési módszerek (lézer-mikrospektrokémiai = Bakos, röntgenemissziós = Költő) ismételten jól igazolták egymás eredményeit, egyúttal kitűnően kügazítják a másik módszer bizonytalanságát; amely - többnyire - az adott módszer lehetőségeiből fakad (1. táblázat). A vizsgálatok eredményeit összefoglalva a következőket állapíthatjuk meg. Bakos M. és Borszéki J. munkacsoportja - egy tárgyat kivéve - minden mérésüknél kimutatták antimon (Sb) jelenlétét, ami Költőéknek nem sikerült. Ennek magyarázata az lehet, hogy a tárgyak felületi rétegéből - valamilyen okból kifolyólag - az antimon eltűnt. A „valamilyen ok" sok esetben talán a bronztárgyak hamvasztás során történt átégésével magyarázható. A vizsgált minta egészét ónbronzok alkotják, ugyanakkor feltűnő egy
