Ilon Gábor szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 2. (Pápa, 1989)
Ilon Gábor: Adatok az Északnyugat-Dunántúl késő bronzkorának bronzművességéhez
A népesség egyik nyíltszíni telepéről, 1 * Mezőlak-Szentpéteri dombról kétoldalas tokosvéső öntőformája (7. ábra 2.) került elő a középkori temető „A" szelvénye 6. sírjából. A nyújtott váz koponyája mellé helyezték az öntőformát. A tokosvéső homokkő negatívjának csak egy részlete, a köpü töredéke maradt épen, ugyanis a formát öntőékké alakították át. Az átalakítás minden bizonnyal még a későbronzkorban történt. A negatív h = 14 cm, PHM lsz. 86.74.4. Hasonlót Velem Szt. Vidről, Ság-hegyről 16 és Brezoviceról (Csehország) 17 ismerünk. Ide kívánkozik - a tanulmány elején részletesen leírt — a németbányai hegyi, de nem erődített telephez tartozó temető egyik temetkezési melléklete. Mégpedig a W/4, halom 2. (4.) kirabolt, kőkamrás jznának öntőformatöredéke (6. ábra 6.). Valószínűleg apró karikák öntéséhez használták. Ugyancsak Velem Szt. Vid és a Ság-hegy hasonló darabjai idézhetők. 18 A kirabolt sír tehát egy fémműves mester temetkezése lehetett. Tudomásunk szerint a Dunántúlon bizonyosan ez az első, ilyen korú „ötvös" sír. Sírunk a helyi fémmegmunkálás egykori létezését dokumentálja. A népesség erődített településein sem ismeretlenek - bár igen gyérek - a fémművességre utaló tárgyak. Bakony szentkirály-Zöröghegy II. homokkőből készített öntőformatöredéke és egy bronzröge említhető. Haloványabb nyom Bakony szentlászló - Kesellőhegy II. bronzrögíöiedéke. 19 A nagydémi (Mozsoücs BVc) depot 20 leletet is itt kell megemlítenünk, mint a fémművesség egyik bizonyítékát. Egyik öntó'lepényét Költő László munkacsoportja (2. táblázat) elemezte. A fentiek mindenesetre azt bizonyítják, hogy a nagy fémmüves központok mellett és velük részben egyidőben kisebb műhelyek is működtek. Hogy ezek csak javításokkal foglalkoztak-e, vagy a szakma tel jes apparátusával bírtak . . .? Erre a kérdésre mai ismereteink alapján nem mernék választ adni. Bár a legújabb adatok (Gór-Kápolnadomb, Vas megye) 21 arra utalnak, hogy kisebb regionális központok is léteztek. Velem Szt. Vid és Ság-hegy bronzműves központja mellett valószínűleg itt, a Bakony környékén lehetett a harmadik nagyobb központ. Elképzelhető, hogy éppen Bakonyszentlászló Bakony szentkirály földváraiban, vagy ezek közelében. Egy Uyen feltételezést látszik megerősíteni - a dél-dunántúli régió vonatkozásában a Pécs-Jakab-hegyen, annak telepén legújabban lelt bronzkincs (RH A), salakok és öntőrögök. 22 A tanulmány első részét befejezendő, röviden a III\4. halom keltezéséről, bár ide tartoznak a későbbiekben lásd a bronzvizsgálatok anyagát leíró leletkatasztert - részletcsen hivatkozásra kerülő, s ebből a temetkezésből megismert bronzmellékletek (6. ábra 3 4.) is, illetve a kataszter idézett keltezései. A kerámiák (profillált tálak, háromszögletesátmetszetű fül, vállból indított és a perem alatt befutó füles csuprok töredékei, fazekak formája és díszítése) és a bronzok a RBD HA\ időszakra datálják a halom sírjait. A kistelep rétegtani tapasztalatai alapján azonban megkockáztatható az a feltételezésünk - szem előtt tartva a temetkezési konzervativizmust is -, hogy a most és eddig közölt 2 3 sírok inkább a fent körvonalazott időszak első feléből származnak. Ugyanakkor az is megfogalmazható, hogy az ezideig részleteiben feldolgozott három halom (II/l., H/3., III/4.) sírjaiba temetettek nem élték meg a kistelep létezésének III., legfiatalabb periódusát, másként, a három halom anyagában a kistelep legfiatalabb periódusa nincs képvi selve. Egyúttal megjegyzendő, hogy temetkezéseink - vélhetőleg - valamivel korábbiak a jól ismert bakonyszűcsi temetkezésnél. 24 A halomba a későbronzkori továbbélő halomsíros/vagy másként, korai urnasíros kultúra bakony-vidéki csoportja emberei temették elhunyt közösségi tagjaikat. Leletkataszter a bronzvizsgálatok tárgyairól A kémiai analízis használata nem újdonság a magyar régészet gyakorlatában. A szakma, létezésének kezdetétől megkülönböztetett figyelmet fordított és érdeklődéssel, nyitottsággal viseltetett a kémia ilyen irányú lehetőségei iránt. Kérte és használta a régészeti tárgyak vegyelemzéseiből a klasszikus analitika módszereivel (1850-es évektől) nyert adatokat, azokat elődeink következtetéseiknél elméleteikbe építették. 25 Ekkor már későbronzkori tárgyakat is vizsgáltak. A továbbiakban csak a „méréstörténet" főbb csomópontjaira utalunk. Közismertek a Miske Kálmán kérésére készített sorozatok. 26 Az ilyen jeüegű kutatások 1945 után - ha nem is a szükséges, de a lehetséges mennyiségben - folytatódtak. Külföldi munkacsoportok 27 köteteiben hazai anyaggal is találkozunk. Az újabb hazai kutatás (Szegedy E., Zimmer K., Szabó Z., Patay P., Mozsolics A.) 28 folytatta a hagyományt, s napjainkban is több lelet (Vas és Somogy megyei) analizálása zajlik. A későbronzkort illetően, a Mozsolics Amália ösztönzésére, kérésére lefolytatott vizsgálatok elsődleges fontosságúak. A legújabb - vas (Fe) mennyiségre vonatkozó adatsort - B. Hcllebrandt Magdolna és Paksy László közölték. 29 Az általunk kezdeményezett bronzvizsgálatokra 1986-87-ben került sor. Költő Lászlónak (röntgenemisszió) 31 tételben 51 db a pápai Helytörténeti Múzeumból, illetve a Bakonyi Múzeumból származó RBD-HB korú bronzot adtunk át. 42 db tárgy mérési eredményeiről kaptunk tájékoztatást, 30 amelyeket később Bakos Miklós munkacsoportjának is tudomására hoztunk. A vizsgált tárgyak közül 6 volt ismeretlen lelőhelyű - Jankó László gyűjteményéből kerültek a pápai múzeumba -, de bizonyosan Pápa környéki. Bakos Miklós (lézer-mikrospektrokémia) munkacsoportjának 31 db tárgyat válogattam össze - bizonyos tárgytípusokat Veszprém, Vas, Somogy és Zala megyékből. Ezek mindegyike jól dokumentált ásatásokból, iUctvc leletekből származik.
