Ilon Gábor szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 2. (Pápa, 1989)

Szántó Imre: A katolikus ellenreformáció és a protestáns falusi kisiskolák a 18. század első felében

ACTA MUSEIPAPENSIS PÁPAI MÚZEUMI ÉR TESÍTŐ 2 - 1989 SZÁNTÓ IMRE A KATOLIKUS ELLENREFORMÁCIÓ ÉS A PROTESTÁNS FALUSI KISISKOLÁK A 18. SZÁZAD ELSŐ FELÉBEN A török kiűzése után a Habsburg abszolutizmus a klérussal szövetkezve, a katonai és kamarai igazgatás segítségével a rekatolizációt akadálytalanul folytathatta. A katolikus egyház - a Habsburg hatalomra támaszkodva - mindent megtett, amit csak tehetett protestáns versenytársainak visszaszorítása érdekében.

1 A protestánsok háttérbe szorítása - ha nem is azokkal a szélsó'séges eszközökkel, mint I. Lipót uralkodása (1657-1705) idején következetesen folyt tovább a 18. század első' felében.

2 A feudális rendszerrel egybeforrott, vagyonát és befolyását féltő katolikus egyház a protestánsok üldözésében is készséggel sietett a Habsburg-uralkodóház segítségére. A Habsburg-hatalom és a magyar fó'papság közös valláspolitikája a Rákóczi-szabadságharcban nagy szerepet játszott protestáns köznemesség megtörését célozta, amely az országgyűlések vagy megyegyűlések fórumait felhasználva a politikai harcot vallási téren vette fel.

3 A Rákóczi-szabadságharc bukása után Bécs ugyan nem félt már a protestáns nemesek nyílt szembesze gülésétól, de annál jobban tartott a Rákóczi-hagyományokat híven őrző protestáns jobbágytömegektől Nem véletlen, hogy a vallásüldözés elsősorban a parasztságot sújtotta.

4 A katolicizmus államvallás volt Magyarországon. I. Lipót abszolutisztikus kormányzási rendszerét vallási téren úgy érvényesítette, hogy magyar királyi főkegyúri jogára hivatkozva, az országgyűlések vallási határozatait önkényesen, mindig a politikai helyzetnek megfelelően értelmezte. Ez a törekvés hozta létre a királyi explanatiók és resolutiók rendszerét. Az 1681-i soproni országgyűlés 25. cikkelyét a vallás szabad gyakorlásáról az 1691. évi Explanatio Leopoldina „fejlesztette" tovább. Ennek alapeszméje: a nyilvános (exercitium publicum) és magános (exercitium privatum) vallásgyakorlat közti különbségtétel. Magyarországon a katolikus az államvallás, tehát csak ezt ületi meg mindenhol a nyilvános vallásgyakorlat. A protestánsokat csak ott, ahol ezt számukra a törvény biztosítja, vagyis az ún. articularis helyeken. A Lipót-kori törvények az ország 11 nyugati megyéjében két-két ún. articularis helyre szorították össze a protestánsok nyilvános vallásgyakorlatát, ott is csak ideiglenesen tűrve meg azt.

5 Ezeken a helyeken a protestánsok templomot építhettek, lelkészt tarthattak, és csak neki tartoztak fizetni. Protestáns lelkész nem articularis helyen papi szolgálatot nem végezhetett. E falvak lakói azonban a lelkészt felkereshették az articularis helyen, szolgálatát igénybe vehették abban az esetben, ha a lakóhelyük szerint illetékes katolikus papnak az előírt stólát megfizették. Az 1701. évi resolutio szerint azonban már az összes plébániai terhek viselésében részt kellett venniük, a katolikusokkal teljesen megegyező mértékben.

6 Az egykori királyi Magyarországhoz tartozó Nyugat-Dunántúlon a Habsburg hatalomtól támogatott katoükus eUenreformáció az 1700-as évekre már véglegesen felülkerekedett, a protestantizmus csak utóvédharcokat vívott.

7 A bécsi udvar és a katoükus egyház brutális erőszakkal törte meg a protestánsok erejét. Fegyveres katonaság bevetésével könyörtelenül leszámoltak a prédikátorokkal és iskolamesterekkel. A kálvinista Harangozó Pál 1733-ban úgy emlékezett vissza, „hogy a kurucz háború előtt che. három esztendővel egy Compania Fegyveres Németh assistentiájával vitettek be az Plébánosok Födes Urak által" Kémese, Vörösberény Balatonkajár községekbe, és „vetettek el kajári és föUebb említett Helységekben levő Templomok a kálvinistáktól".

8 Győr és Komárom megyében is megindult a régi, katolikusok által épített templomok protestáns kézből való visszavétele. Keresztély Ágost győri püspök 1700-ban mint födesúr megparancsolta Zsira község luteránus lakóinak, hogy három hónap leforgása alatt vagy térjenek át a katoükus vallásra, vagy távozzanak máshova. Ugyanebben az évben az Udvari Haditanácstól szeretett volna segítséget kérni, hogy a győri egyházmegye területén tartózkodó protestáns prédikátorok helyébe a földesurak beleegyezésével katoükus plébánosokat helyeztessen.

9 Bár a szatmári békekötés biztosította a protestánsok vaüásgyakorlatát, a Rákóczi-szabadságharc bukása után a katoükus főpapság befolyása alatt áüó országgyűlések, s a király is nem a protestánsok vaüás szabadságát biztosító 1608. és 1647. évi törvények szerint, hanem az Explanatio Leopoldina alapján az