Ilon Gábor szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 2. (Pápa, 1989)

P. Szabó György: A türelmi rendelet (edictum tolcrantiae) fogadtatása és hatása Veszprém vármegyében, a pápai és a veszprémi református gyülekezet történetének tükrében

ták meg. Gyó'ry gróf és a többi direktor ill. komisszárius, a főispánok hatáskörét vették át, ők végezték a kerület polgári és gazdasági irányítását, gondoskodtak a királyi rendeletek végrehajtásáról, biztosították területükön a belső rendet, egyúttal a császár belső, titkos tanácsosai voltak.

48 À vármegye ezzel József centralizálási szándékának megfelelően végrehajtó szervvé degradálódott. Megszűnt a vármegye törvényhozó, igazságszolgáltató, tanácskozó szerepe és jogköre. Megyegyűlést lehetett elvileg csupán összehívni, mégpedig az országgyűlési követ választására, erre azonban nem volt szükség, hisz József nem tartott országgyűlést. A vármegyék csak a „nevezetes tollvonással", vagyis József közvetlenül a halála előtti, 1790. január 28-i leiratával nyerték vissza régi hatalmukat. Ezzel a rendeletével a súlyosan beteg császár az 1780. évi állapotot állította vissza három rendelet kivételével, az egyik éppen a türelmi rendelet volt. 9 A magyar kancellária ápr. 12-én (1782) Bécsben bemutatta a türelmi rendelet ellen összegyűjtött tiltakozásokat és kérte a Józsefi valláspolitika néhány elvének módosítását. A helytartótanács több más megye feliratai között, Veszprém vármegyét is felterjesztette az uralkodó elé. Feliratot nyújtott be a prímás, a fejérvári, a szombathelyi, az egri (egyben Heves vármegye főispánja és Pápa város földesura), valamint a veszprémi (egyben Veszprém város földesura) és több más püspök is, rámutatva, hogy a türelmi rendelet sok akadályt gördít a katolikus vallás terjedésének útjába. Ezért kérték az uralkodót, hogy a vallásügyi módosításokat bízza az országgyűlésre. Az alkotmányhoz való ragaszkodásukkal, valójában rekatolizációs szándékaikat akarták leplezni és megvédeni. A helytartótanács a Bécsbe felterjesztett tiltakozásokat a maga véleményével is megerősítette. Hivatkozott arra, hogy a protestánsok a türelmi parancs következtében különböző excesszusokra vetemedtek, illetve a rendelet értelmét sok esetben szándékosan félremagyarázták. Ennek igazolására felterjesztette Veszprém és több más megye jelentéseit a protestánsok állítólagos, ritka esetben valós küengéseiről.

5 1 Néhány katolikus püspök a helytartótanácshoz felterjesztett reprezentációkban olyan túlzó magatartást tanúsított, hogy még az amúgy protestáns ellenes Ürményi sem merte azokat József elé terjeszteni. Ilyen volt Bajzáth József veszprémi püspök vallomása, hogy új plébániáiban a katolikus papok és tanítók eltartása eddig túlnyomó részt a protestánsokra nehezedett (mintha az igazságos és jogos lett volna . . .), de ha ezek mentesülnek terheiktől, számtalan parókiája marad pásztor és tanító nélkül. Ennek a már-már arcátlanságig elmerészkedő iratnak a felterjesztését Ürményi meg sem kockáztatta.

52 Arra, hogy a protestánsok úgynevezett excesszusainak többsége mennyire üres koholmány volt, csak a következő esetet hozzuk fel példának. Ilyen kilengésnek és megbocsáthatatlan bűnnek tartották azt is, hogy a Pápához közel eső Tapolcafő református prédikátora eltemette egy pápai református nemes feleségét, és hogy az adászteveli lelkész Pápán keresztelt és temetett. Maga Gebler mondta ezekről a jobbára üres vádaskodásokra alapozott katolikus beadványokról: „Ha ezeket a feliratokat kinyomtatnák, akkor a katolikus vallás ellen irányuló legmaróbb szatíra látna napvüágot:'."

54 József 1782. májusában hozott határozatával elutasította a megyék és a katolikus egyházfők tütakozásait. Lelepleződött a pozsonyi dikasztérium szabotálása is, ezért József elrendelte annak szigorú megrovását. Esterházy Károly, egri püspök volt ekkor Pápa földesura. Türelmetlen és erőszakos hajlamú ember volt, akárcsak Padányi Bíró Márton, a hírhedt veszprémi püspök-főispán. Nem véletlen, hogy a fiatal gróf és Bíró között már jóval 1752 előtt szorosnak mondható kapcsolat állt fenn. Ketten hajtották végre Pápa rekatolizációját, a református vallásgyakorlat megszüntetését 1752-ben. Esterházy akkor 27 éves volt, és már esztergomi kanonok.

57 A későbbi dúsgazdag egri püspökről, magának Mária Teréziának sem volt a legjobb véleménye: „Nekem nincs róla rossz véleményem, ámbár némelyek képmutatónak mondják. Én csupán kemény és rideg, uralomvágyó természetét kárhoztatom, mellyel a tőle függőket sújtja." Valóban dölyfös kényúr volt, akit egri basának „dominus papas et mundi"-nak gúnyoltak, mert ő volt Pápa ura, szakácsát pedig Mundinak hívták. József uralkodása idején, mint egri püspök és Heves megye főispánja mindent megtett a királyi rendeletek különösen a tolerancia rendelet végrehajtásának megakadályozására. Még az 1790/91. évi országgyűlésen is, a katolikus párt vezéreként tagadta a protestánsok jogát az egyenjogúsághoz, a lelkiismereti és vallásszabadsághoz. A katolikus főpapi arisztokrácia fénykora volt ez Magyarországon. A pápai reformátusoknak különösen nehéz lehetett ennek a harcos és kíméletlen főpapnak az árnyékában élni, aki egyúttal a földesuruk is volt. Vele szemben kellett jogaikat kiharcolni és érvényesíteni. Esterházy Egerben élt, de gyakran tartózkodott Pápán. Többször hívta püspöktársait „magánbeszélgetésre, tanácskozásra, vagy vendégségbe, pápai kastélyába, amely 1783-84-re készült el. Fáradalmait általában pápai birtokán pihente ki, ahol a város közepén felépítette a katolikus Nagytemplomot, amely Fellner Jakab műve, s melynek freskóit a neves Anton Maulbertsch festette. A veszprémi és pápai reformátusok vallásügyének alakulására intézésére és állására nézve nem mellőzhető az a tény, hogy 1766-tól egészen haláláig, vagyis 1785-ig a magyar kancellár gr. Esterházy Ferenc volt, a pápai földesúr, Károly bátyja, a nagy Veszprém megyei érdekeltséggel rendelkező Esterházy család tagja és rokona. A rendi alkotmány és a katolikus egyház érdekében ő is idegenkedett a reformoktól, akárcsak püspök öccse, jelenléte kétségtelen, hogy akadályozta a türelmi rendelet gyors és hatékony megvalósítását.