Ilon Gábor szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 2. (Pápa, 1989)
Ilon Gábor: Régészeti adatok a kéttornyúlaki középkori templom építéstörténetéhez
3. sír (7. ábra), fej nélküli váz 140 cm mélységben. Tájolása 54 vonás. A jobb kar ujjai a medencén feküdtek. A lábfejek közül egy zöld üveggyöngyöt bontottunk ki. Az antropológiai vizsgálat szerint ,,nem kizárt, hogy a váz és a koponya (2. sír) ugyanazon gyermekhez", 7-9 éves (infans II.) tartoztak. A párta egyértelművé teszi a nemet is, leány. 4. sír (7. ábra). A sírgödör a fejnél és a lábnál lekerekített, hossza 190 cm, szélessége 90 cm. A váztá jolása: 53,5 vonás. A váz hossza a földben mérve 145 cm, sírmélység 150 cm. A koponya töredékes állagú, a kezek a medence mellett voltak. 15 A jobb könyök és a fej magasságában egy-egy kovácsoltvas szeg feküdt, de a koporsó famaradványaiból már semmi sem volt megfigyelhető'. A bal alkar alatt, a medence szélén textiltöredéket találtunk. Pap Ildikó vizsgálata szerint 13-15 éves (infans II.) meghatározhatatlan nemű gyermeket temettek a sírhelyre. Minden sírt épülettörmelékes kevert réteg borított, a vázak alatt pedig az alapozási helyekről jól ismert és megfigyelt apró kavicsos szürke altalaj volt. Vagyis — véleményem szerint a sírok - lásd a történeti adatokat az építkezésekről! - minden körülmények között 1753 előttiek (legkésőbbi időpont), de nem Árpád-koriak. A „C" szelvényt a templomtól északkeleti irányban nyitottuk, hossza 9, szélessége 2 m. Célom ezzel az volt, hogy tisztázzam, folytatódik-e itt a „B" szelvény meghatározhatatlan korú falalapozása, illetve sírok előkerülésében is reménykedtem. Sem a fal, sem kiszedett nyomai nem kerültek elő. Mivel a XVIII. század utáni írott anyagban itt álló épületre nincs adat, csak egy korábbi épületre gondolhatunk. Ugyanakkor 136 cm-es mélységben össze-vissza dobált, lemeszezett emberi csontok és egy bolygatott sírrészlet került elő (2. ábra). Ezesetben fertőző emberi maradványok tömegsírszerű elföldelését feltételezzük. A halottak a XV. század második fele és 1683 között Gásd fent a történeti adatokat) kerülhettek a földbe. A „D" szelvényt a templomtól 38 m-re észak-északkeletre nyitottuk - eredménytelenül Az altalajig haladva sem sírra, sem épületnyomra nem akadtunk. Mivel munkálataink során a remélt Árpád-kori temető egyetlen sírját sem azonosítottuk, viszont a templom építési periódusaira, szerkezetére vonatkozóan új adatokkal gyarapodtunk, a továbbiakban erre koncentrálok. A feltárást is ennek szem előtt tartásával folytattuk. Ezért nyitottunk újabb, ,,E" szelvényt (2. ábra) a templom déli oldalán, melynek hossza 4, szélessége 2 m volt. A szelvénytől keletre közvetlenül meUette - már a felszínen gyanús kőtörmelék látszott. A szelvény mélyítése során kiderült, hogy ez egy fal. A falat a szelvényen kívül már csak a felszínen követtük, hogy kiterjedését és irányát tisztázzuk (8-9. ábra). Anyagiak, idő és a szelvényből kitermelt föld miatt azonban a teljes feltárásról le kellett mondanunk. A templomhajó alapozása itt - a déli oldalon - sekélyebb (130 cm) és gyengébb kivitelezésű mint az északi oldalon. A szelvény nyugati metszetében egy ugyancsak 130 cm-ig tartó beásás volt megfigyelhető, 60 cm szélességben. Elképzelhető, hogy ez a déli fal hajdani megerősítésére utal Ezt eldönteni azonban csak egy újabb, nagyobb kiterjedésű régészeti kutatással lehetne. Tehát az itt előkerült hajófalnak valószínűleg csak a köpenyezése látható. Ebbe van bekötve a szelvény keleti végében előkerült - ezideig ismeretlen - és bizonyos távolságig követett fal. A köpenyfalat és az erre merőlegesen futó falat egykorúnak tartom. Ebben a szelvényben is egy méteres mélységig kevert (épülettörmelékes emberi csonttöredékes) volt a talaj. Ennek aljában egy töredékes sír feküdt két famaradványokat is megőrző szeggel. Sírgödör nem látszott, így a szegek sem biztos, hogy az egyén fakoporsójához tartoztak. Mivel a sír az épülettörmelékes rétegbe volt beásva, feltételezhetően - legkorábban - a XVIII. század második feléből származó temetkezésre gondolhatunk. A szelvény északnyugati sarkában 130 cm mélységben össze-vissza dobált emberi csontok között egy hajmaradványokkal rendelkező pártás (fémlapos csüngős gyöngyös) koponyatetőt bontottunk ki. A délnyugati sarokból 135 cm-es mélységből több koponyatöredékkél (vagy koponya) ugyancsak párták (vagy párta, fémlapos-csüngős - gyöngyös) töredékeit emeltük ki. Az északnyugati, hajas koponyatető 15 ± 2 éves (infl. II. második fele, esetleg juvenis átmenete) leányé. Hajszíne a Fischer-SaUer hajszínskála szerint barna (S). A templomtól délre fekvő, ahhoz csatlakozó épületrész rendeltetésére visszatérve igencsak ingoványos talajra kell lépnünk. Véleményem szerint, 1. Az északi oldalon feltárt és XIII. századiként meghatározott sekrestyével nem egykorú. A hajó és a kérdéses épületrész méretaránya is ezt a lehetőséget támasztja alá. Talán röviddel a templom felépítése után (a XIV-XVI. században) készülhetett ez a bővítmény (ha valaha egyáltalán teljességgel felépült?!), amelyik a törökkor pusztításai valamelyikének esett áldozatul. Ezt követően területét ossariumként használták. Esetleg a déli bejárathoz csatlakozó előcsarnok is lehetett. 17 2. Reformáció kori hajóbővítésként is értelmezhető. Ide kívánkozik még egy adat, amit néhányan a helyi reformátussággal hoznak kapcsolatba. 1855-ben, református iratban említik, hogy az úrasztalába egy 15?? évszámos (?) követ építettek be. 18 A déli oldalon feltárt, esetleges templombővítés a református hturgiának, előírásainak egyébként megfelelne. 19 Az így keletkező centrális helyre állított úrasztala ugyanis ezen új épületrészből is jól látható lett volna. A további feltárások megtörténtéig azonban mindkét feltételezésünket eléggé ingatagnak tartjuk. Mivel a kutatás során jó korhatározó leletet alig találtunk, a periódusok szétválasztásánál inkább a történeti adatokra támaszkodtam. A kérdés megoldását az is nehezíti, hogy az 1961, 1964-es kutatások során állítólag rögzített déli kapuzat 20 pontos helyét nem ismerem, műemléki jelzése sem történt meg.
