Ilon Gábor szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 2. (Pápa, 1989)

Tamási Judit: Népies kályhacsempék a nagyvázsonyi Kinizsi-várból

138. H. Gyürky, Katalin: Das mittelalterliche Dominikanerkloster in Buda. Akadémiai. Bp., 1981. 43. (1/3. t.) 139. MRT. 3.49. (10. kép 28.) 140. Kovalovszki 243. (12. kép fent) 141. Kozák Károly 1986. 334. 142. Kovalovszki 243. (13. kép) 143. Ilon 22-23.; Ilon-Sabján 7-9. (I. t.) 144. A szombathelyi Savaria Múzeumban lévő vasvári töredékek lt. száma: K.83.1.303., K.83.1.310., K.83.1.312. Hivatkozik rájuk Ilon-Sabján 58. is. 145. Molnár László-Vándor László: A pákai „várhelyi domb" területén végzett kutatásokról. Zalai Gyűjtemény 18 (1983) 104. (4. kép);Ilon-Sabján 58-59. 146. Kárpáti 169. (18. kép) 147. Néprajzi Lexikon 12. (kép fent jobbra) 148. Uo. (kép fent balra) 149. Papp László: Ásatások a XVI. században elpusztult Kecskemét-vidéki falvak helyén (Adalékok a magyar ház és kemence történetéhez). Néprajzi Értesítő XXIII (1931) 4 141-142. (6. kép) 150. Benkő 345. (32. t. 1-2.) 151. Szabó 97. (450-454. kép) 152. Ilon-Sabján 11-12,16-17. 153. A gyártási folyamat néprajzi párhuzamaira: Sabján Tibor: Adatok a kályhásmesterségről I. (Völcsey Lajos, Dör). Ház és Ember 4 (1988) 139. A technológia archaikus jellegét figyelembevévé nem történhetett ez másként a népies sarokcsempék készítésekor sem. 154. Duma, György: Der Brand von unglasierten schwarzen Tonwaren in Töpferbrennöfen. Acta Ethnographica XII (1963) 3-4 367,400. 155. Uo. 403-404.; B. Sergő Erzsébet: A döri kerámia Arrabona 14 (1972) 232. (Alább: Sergő) 156. Sergő 229. 157. Kovalovszki 243. (11. kép fent) 158. Közöletlen töredék a VBM anyagában, lt. száma: N.62.35.152. 159. Közöletlen darabok a VBM-ben. 160. L. a 25. jegyzetet! 161. Kovalovszki 243. (11. kép fent középen) 162. Uo. (10. kép lent) 163. Közöletlen töredék, lt. száma: VBM N.60.155. 164. Méri ugyan említ egy Tolna megyei lovasalakos csempét, amely a háborúban megsemmisült, valamint nagybodolai (Baranya m.) párhuzamát. Méri 1960. 344. Ezeken túl csak a Kinizsi-vár 24. típusát sorolhatjuk még ide. 165. Egy lovasalakos kályhacsempe kis töredéke ismert Gerláról, valamint egy ismeretlen lelőhelyűt őriz a gyulai múzeum. Méri 1957. 203. (XLV. t. 11., XLVI. t. 11.). Legújabban Mágocsról közölték egy huszárábrázolásos csempetípus több variációját. Szatmári 1982. 230-232.; Ugyanő 1985. 56-57. (V-VI.t.) 166. Néhány erdélyi példa a 16-17. századból: Csekefalva: Benkő- Ughy 51, 53. (11. rajz), Fotosmartonos: Holl 1958. 272. (100. kép), Kászonjakabfalva: Gazda Klára: Figurális kályhacsempék a sepsiszentgyörgyi múzeum gyűjteményében. Aluta I (1969) 282. (4. kép), Sepsiszentgyörgy: Uo. (3. kép), Siklód: Holl 1958. 272. (98. kép), Székclykeresztúr-Bútorüzem: Benkő- Ughy 61. (29. rajz) Székelykeresztúr-Múzeum: Uo. 69-70. (59. rajz), Székelyszentmihály: Uo. 74. (74. rajz) 167. Igaz, e Felvidék-peremi csoport tagjai csaknem mind mázasak, nem tekinthetők a szó szoros értelmében népies daraboknak, és későbbiek is azoknál. 168. Szabó 96. Ezek mestere azonban szabályos áttört mintát készített. 169. Szatmári 1982. 232.; Ugyanő 1985. 57-58. 170. Kalmár János: A magyar huszár-tárcsapajzs. Folia Archaeologica XIII (1961) 202. 171. Ugyanő: Magyar huszárábrázolásos kályhacsempe a XVI. század végéről. Magyar Művészet XVI (1949) 2 65. Ugyanüyen fegyvertörténeti meggondolások - és birtoktörténeti adatok, valamint formai-technológiai jegyek - alapján datálták az 1510-es évekre a nagymágocsi huszáralakos csempéket is. Szatmári 1982. 231.; Ugyanő 1985. 61, 64. A keltezés problémájához (fegyvertörténeti megközelítés) 1. még: Bárdos Edit: 16-17. századi figurális kályhacsempék a diósgyőri várból. A Hermann Ottó Múzeum Évkönyve XV (1976) 58-60. 172. Méri 1957. 198. (127. jegyzet); Ugyanő 1960. 350. 173. Kozák Károly kezdetben a veszprémi püspöknek dolgozó mestereknek tulajdonította a népies csempéket (konkrétan azok oroszlános csoportját), és műhelyüket Sümegen vagy Zalaegerszegen kereste. Kozák Károly 1963. 144, 148. Később úgy módosította álláspontját, hogy mindkét mű-