Ilon Gábor szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 2. (Pápa, 1989)

Tamási Judit: Népies kályhacsempék a nagyvázsonyi Kinizsi-várból

Nález kachlovej pece v Senkviciach. Zbornik Slovenského Národného Múzea, Bratislava LXVII (1973). História 13. 134. (5. kép); Ugyanő: Stredoveké kachliarstvo. Bratislava, 1978. 12. kép. Egy pécsi kályháskemencének csak a lezárását alkották mérműves oromcsempék, többi része a rekonstrukció szerint kizárólag tál alakú kályhaszemekból épült fel. Kárpáti Gábor: Középkori kutak Pécsett I. A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve 23 (1978) 169. (3. kép) (Alább: Kárpáti). A legfrissebben és egyúttal leghitelesebben rekonstruált két külsovati kályha közül még a díszesebb alkotóelemei közt is jóval több kályhaszem akadt, mint csempe. Ilon-Sabján 19-20. kép 27. A várásatás leletei közt rengeteg a kályhaszem, de restaurálásukra még nem került sor, s ez akadályozza a feldolgozást. 28. A 16-17. században a várban folyó erődítések, újjáépítések alkalmával a földmunkák már erősen megbolygatták a feltöltés korábbi részét. Ehhez járult még az ásatás azon fogyatékossága, hogy egzakt rétegmegfigyeléseket gyakorlatüag nem végeztek, valamint a feltárt leletek 25 éves gazdátlan kallódása. 29. Ilon-Sabján 44, 46-47. 30. Uo. 5-6. 31. Kovalovszki 243. 32. Uo. 33. Uo. 34. Kozák Károly: A sümegi vár XV-XVII. századi kályhái. VMMK 11 (1972) 278. (Alább: Kozák Károlv 1972.) 35. L. a 26. jegyzetet, továbbá az etei rekonstrukciót! Utóbbira: Csalagovits József: Tolna vármegye Múzeumának második ásatása a török hódoltság alatt elpusztult Ete község helyén. Néprajzi Értesítő XXIX (1937) 327. Szabó Kálmán ugyan kör alaprajzú alsótesttel rekonstruálta egy lakitelki ház szemeskályháját, ha azonban erre utaló sarokelemeket is talált, nem zárta ki a négyszögletes megoldást sem. Szabó 98. (456. kép). Elsőként Méri István hívta fel a figyelmet, hogy a hengeres tűztér elképzelése téves megfigyelésen alapulhat. Méri István: Beszámoló a tiszaiök-rázompusztai és túrkeve-mórici ásatások eredményéről II. Archaeológiai Értesítő (Alább: AÉ) 81 (1954) 2 145. (43. jegyzet) (Alább: Méri 1954.). Más vélemény szerint azonban lehetséges, hogy nem pontatlan megfigyelésekről van szó, hanem két különböző forma (hengeres és négyszögletes) együttéléséről. Barabás Jenő-Gilyén Nándor: Magyar népi építészet. Műszaki. Bp., 1987. 89. (Alább: BarabásGüyén). A külsovati kályhák esetében mindenesetre nem kell kételkednünk az alsótest négyszögletes formájában. Ilon-Sabján 45-46. 36. Magyar Néprajzi Lexikon. Főszerk.: Ortutay Gyula. 3. kötet. Akadémiai. Bp., 1980. 7. (Alább: Néprajzi Lexikon), Barabás-Gilyén 104. 37. Eckert Péter felsőörsi kályhásmester magyarázta ekként a karcsúbb felsőtest rendeltetését. Tanácsaiért itt szeretnék köszönetet mondani. 38. Ilon-Sabján 45. 39. Uo. 52-53. 40. Már a legkorábbi ásatási megfigyelések is arról tanúskodnak, hogy a későközépkori szobai kályháskemencéket a századunkig fennmaradt népi tüzelőktől eltérően nem építették padkára, hanem aljuk egy síkban volt a szoba földjével. Szabó 90. Ezt a későbbi alföldi faluásatások is megerősítették. Méri 1954. 145.; Benkő Elek: A középkori Nyársapát. Bálint Alajos ásatásai a nyársapáti Templomparton. Studia Comitatensia 9 (1980) 349. (Alább: Benkő). A kemencepadka mai ismereteink szerint az Alföldön csak a 17. század végén jelent meg. Barabás-Gilyén 95-96. A Dunántúlon azonban nem üyen egyértelmű a helyzet. Ecséren a plébániaiakban feltárták a szobai szemeskemence kőalapozását (Sz. Czeglédy Rona-Koppány Tibor: A középkori Ecsér falu és temploma. AÉ 91 (1964) 1 54.), de Sarvalyon az agyagba rakott kőfal nem padka, hanem maga a tüzelőtér volt. Holl, Imre-Parádi, Nándor: Das mittelalterliche Dorf Sarvaly. Akadémiai. Bp., 1982. 106107. (Alább: Holl-Parádi); vö.:Ilon-Sabján 4748, 50. 41. E tüzelőhelyekre: Nagyvázsony, Kinizsi-vár. Ásatási dokumentáció (VBM Adattár). Napló 1955. 6-7.; Napló 1958. 33, 80., Jelentés 1958. 9. 42. Méri István: A nadabi kályhacsempék. AÉ 84 (1957) 2 196-200. (Alább: Méri 1957.); Ugyanő: Figurenverzierte Ofenkacheln volkstümlichen Charakters aus dem mittelalterlichen Ungarn. Acta Archaeologica Academiae Scientiarum Hungaricae XII (1960) 346-353. (Alább: Méri 1960.) Minthogy e népies csempék díszítményeinek egyik fő forrása kétségtelenül a lovagvilág, a heraldika, felmerült olyan vélemény is, amely az udvari művészet mint előkép elsődlegességét hangsúlyozza, s a népies csempéket „gesunkenes Kulturgut "-ként tartja számon. Pl. : Strauss, Konrad: Die Kachelkunst des 15. und 16. Jahrhunderts in Deutschland, Österreich und der Schweiz. Strassburg, 1966. 12. Nem lehet célunk itt bekapcsolódni a vitába, a ,,népies" elnevezést mint kutatástörténeti örökséget kezeljük, s ekként alkalmazzuk a nagyvázsonyi csempékre is.