Ilon Gábor szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 2. (Pápa, 1989)

Tamási Judit: Népies kályhacsempék a nagyvázsonyi Kinizsi-várból

ACTA MUS EIPAPENSIS PÁPAI MÚZEUMI ÉRTESÍTŐ 2 - 1989 TAMÁSI JUDIT NÉPIES KÁLYHACSEMPÉK A NAGYVÁZSONYI KINIZSI-VÁRBÓL. ÚJABB ADATOK A DUNÁNTÚLI NÉPIES KÁLYHÁSMÚHELYEK MŰKÖDÉSÉHEZ* Ezzel a tanulmánnyal egy több éve folyó feldolgozó munka egyik részeredményét veheti kézbe az olvasó. 1983-ban vette kezdetét a nagyvázsonyi vár csaknem teljes egészében közöletlen leletanyagából a kályhaszemek és kályhacsempék múzeumi nyilvántartásba vétele, majd feldolgozása. Elsó' lépésként a doboz alakú csempékből álló kályha ismertetése látott napvilágot.

1 Folytatásként most az ugyanitt előkerült népies kályhacsempéket szeretnénk alaposabb vizsgálat tárgyává tenni, bekapcsolódva ezzel az un. dunántúli népies fazekas-kályhás műhelyek működésének az utóbbi időben erőteljesen megélénkült kutatásába. Leírás:

2 Az ide sorolt kályhacsempék, ül. csempetöredékek döntő hányada durvábban iszapolt, apró kaviccsal soványított agyagból készült. Színük roppant változatos: redukált égetés esetén a szürke, oxidáló égetés esetén a vörös, a sárga és a barna különféle árnyalatai. Mégsem tartjuk indokoltnak a népies csempéken belül a redukciós és az oxidációs eljárással készült (szürke, ill. vöröses színű) csoportok különválasztását, ugyanis egyazon típuson belül is találkozhatunk mindkét variációval,

3 sőt nemegyszer ugyanazon példány felülete is többféle elszíneződést mutat.

4 E csempék felületét soha nem borítja máz, viszont gyakran vonták be őket (még a vörösre égetett anyagúakat is!) vörös földfestékkel, olykor pedig a csillámos agyag maga adta - természetesen az elsődleges domborított mintán túl - a díszítést. 1. típus: pelikános kályhacsempe (1. tábla 1.) Felülete redukciós eljárással egészen sötétszürkére égetett, magja vüágosabb. Zárt előlapját az analógiák ismeretében négyzet alakúnak rekonstruálhatjuk. Rajta a domborított díszítés nagyrészt préseléssel, kisebb részben szabadkézzel készült, beböködött pontsorral tűzdelt keretben indával körülölelt fészket ábrázol, amelyen fiait etető pelikán ül. Az indából a négy sarok felé átlós irányban egy-egy húsos levél ágazik ki. Mintáját a budai lovagalakos kályha műhelyének azonos típusú termékei ismeretében

5 tudtuk rekonstruálni. Kályharésze fiókos volt, de letörött, mélysége nem mérhető. Nem ismert az előlap pontos mérete sem, műhelykapcsolatait figyelembe véve kb. 18x18 cm-esre becsülhető.

6 A három töredék egyazon csempéhez tartozása illeszkedő felületek hiányában nem bizonyítható, de nagyon valószínű. így mindössze egy példánnyal kell számolnunk. 2. típus: két címert tartó angyalalakos kályhacsempe (2. tábla 1.) Redukált égetésű, vüágosszürke színű csempe, vörös festés nyomaival. Négyzetesként rekonstruálható, zárt előlapján a domborított díszítés nagyrészt préselve, kisebb részben szabadkézzel készült. Egy a külső oldalán beböködött pontsorral, a belsőn pálcataggal kísért szalagkeretet roppant elmosódott kontúrú, ágra csavarodó, gótikus kúszólevélsor tölt ki, ezen belül pedig négyzetes tükörben redőzött ruhás angyal áll, feje fölé nyúló szárnyakkal, két kezében egy-egy címert tartva. A kerek talpú címerpajzsok közül a jobban egyfejü sas, a balban egy pólya (három vágás?) látható, mindkettő reliefje roppant lapos, alig felismerhető. A két vázsonyi töredék a csempe teljes mintáját nem adja ki, így azt csak a vasvári és sümegi

8 analógiák alapján tudtuk rekonstruálni. Ugyancsak a vasvári párhuzamok méreteinek figyelembevételével

9 sikerült az előlap méretét kiszámolni: 17,5x17,5 cm. A csempe háta fiókos volt, de letörött, mélysége nem mérhető. A két előkerült töredék két különböző példányhoz tartozott. * Ez az írás eredetüeg a Kubinyi András professzor 60. születésnapjára tanítványai által összeállított emlékkönyv számára készült, amely azonban anyagi és technikai nehézségek következtében kéziratos formában maradt. A szerző most itteni megjelentetésével szeretné köszönteni volt egyetemi oktatóját.