Ilon Gábor szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 2. (Pápa, 1989)
Varga István: Középkori mázatlan cserépkályhák természettudományos vizsgálata I. (Külsővat)
A feltárt anyag bizonyos darabjai, pl. az E/002 minta, világosszürke színűek voltak. Ezeknek a kémiai összetétele megegyezett a világosvörös mintákéval, de röntgendiffrakciós felvételükbó'l (3/b. ábra) eltűntek az ülitre jellemző reflexiók, ami 700°C feletti égetési hőmérsékletre utal 7 . A legszembetűnőbb változás azonban az E/002 minta Mössbauer-spektrumában (2/b. ábra) figyelhető meg, ugyanis a vastartalom 84%-a kétértékű formában van. Vagyis erős redukáló hatás érte a mintát. Feltételezhetőleg az oxigénszegény körülmények melletti égésnél keletkező szénmonoxid lépett reakcióba a hematittal, s redukálta azt vas(II)-oxiddá, amit Mössbauer-spektroszkópiával nem lehetett kimutatni. Feltehetőleg a reakcióképes FeO további reakcióba lépett valamilyen vas(II)-csoportszilikátot képezve, aminek jelenléte mind a röntgendiffrakciós, mind a Mössbauer-spektroszkópiás (4. táblázat) adatok alapján igazolható. Az előbbiekben feltételezett reakciómechanizmus is a 700°C feletti égetési hőmérsékletet támasztja alá, ugyanis a szénmonoxid 800 C alatt széndioxiddá és szénné diszproporcionálódik (4. ábra) és a redukció helyett szénbeépüléssel kell számolni 5 . A redukció okozta világosszürke szín azonban feltehetőleg nem a gyártás során keletkezett, hanem másodlagos kiégés (pl. a ház leégése) eredménye, ugyanis a leletek közt voltak olyan összeillő darabok, amelyek közül az egyik világosvörös, míg a másik világosszürke volt. Az E/007 olvadék világosszürke, zöldes színű, szivacsos, felületén pedig sötétbarna megüvegesedett réteg van. Mössbauer-spektrumában (2/c. ábra) hematit szextett jelentkezett, amely az üvegesedett fázishoz rendelhető. A röntgendiffrakciós felvétele (3/c. ábra) nem tartalmazza a földpátokra jellemző reflexiókat, ami 1000 C feletti hőhatásra utal. Egyértelműen a ház leégése során keletkezett, s kémiai összetétele alapján megállapítható róla, hogy valamelyik cserépkályhához tartozott. összefoglalás : Középkori kerámiák természettudományos vizsgálata során, elsőként tíz leltározatlan külsovati mintával foglalkoztam. Ezek közül egy kályhatapaszték volt, egyről pedig a vizsgálatok során derült ki, hogy nem a cserépkályhákhoz tartozott, hanem valamilyen edénytöredék lehetett. A többi minta a XV. századi, oroszlános körbe tartozó, mázatlan cserépkályhából származott. Neutronaktivációs analízis, Mössbauerspektroszkópia és röntgendiffrakció segítségével megállapítottam, hogy a vizsgált minták kémiai összetétele, a tapaszték és az edénytöredék kivételével megegyezik. A világosvörös darabokban a vas háromvegyértékű formában van jelen, hematitot képezve ül. agyagásványhoz kötődve. A kályhacsempék kiégetése 700°C körül történhetett. A minták között található világosszürkék kémiai összetétele megegyezik a világosvörösekével, csak ezekben a vas kb. 80%-a kétvegyértékűvé redukálódott, s egy új vasOIj-szilikát fázis keletkezett. A redukció valószínűleg másodlagos kiégés hatására következtt be 800 C-nál magasabb hőmérsékleten. A szövegben használt rövidítések : i'aMh, = papai Múzeumi Értesítő NAA = neutronaktivációs analízis XD = röntgendiffrakció MSp = Mössbauer-spektroszkópia I.S. = izomer eltolódás Q.S. = kvadrupólus felhasadás M.F. = mágneses felhasadás L.W. = vonalszélesség ppm = /Jg/g JEGYZETEK: 1. A vizsgált külsovati cserépkályha-töredékeket Ilon Gábor a pápai Helytörténeti Múzeum igazgatója bocsátotta rendelkezésemre. Szívességét ezúton is köszönöm. 2. Köszönettel tartozom dr. Vitéz Jánosnak, az Ajkai Timföldgyár és Alumíniumkohó Laborja, dr. Vértes Attüának, az ELTE Magkémiai Laborja és dr. Keömley Gábornak, a BME Nukleáris Technikai Intézete vegyész csoportjának vezetőjének a munkámhoz nyújtott támogatásukért, valamint Nagyné dr. Czakó Ilonának (ELTE) és dr. Molnár Zsuzsának (BME) a segítségükért. 3. A főkomponensek meghatározását a Balatonalmádi Bauxitkutató Vállalat munkatársai végezték, segítségükért köszönet illeti őket. 4. A röntgendiffrakciós felvételek elkészítésében Györkös Károlyné és Dómján Mária (az Ajkai Timföldgyár és Alumíniumkohó Laborjának technikusai) voltak segítségemre, precíz munkájukért hálával tartozom nekik.
