Ilon Gábor szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 1. (Pápa, 1988)
HARIS Andrea: A pápai Kenessey-Szondy ház építéstörténete
lat nélkül álló épületet összekötötte, egységbe olvasztotta, minden szakaszán egy emeletessé tette. A földszinti helyiségeket ekkor boltozták be, kivéve a jelenlegi kapualjat. A háznak a XVII. század végén is ez lehetett a kapualja, de a jelenlegi boltozata, és az oldalfalak köpenyezése miatt, amelyre a mai fiókos dongaboltozat támaszkodik nem lehetett a korábbi, XVII. századi lefedését feltárni. Az emeleti helyiségek közül csak a 121-es szobába készült boltozat, amelynek lenyomata feltárható volt az oldalfalakon.'' 3 Az egytraktusos szárnyak udvari homlokzatai elé árkádíves folyosó készült, amely folyosó a földszinten az udvari szárny déli homlokzata mögé is befordult /06-07-es terek/. Az udvari szárnyon a folyosó földszinti árkádíves kialakítása napjainkig megmaradt. Délről számított második ívét az itteni lépcsőkar 1877-es építkezésekor falazták el: megtaláltuk az udvari déli homlokzaton lévő földszinti elfalazott ívét is. A délkeleti sarkon a földszinten nem volt árkádív, két oldalt közel négy méteres hosszúságban tömör falazat állt itt. /A 07-es helyiségben lévő ablak XX. századi kialakítású !/ Az utcával párhuzamos szárny folyosója elé a XVIII. századi építkezésekkor újabb folyosószakaszt építettek, így annak homlokzati szerepe megszűnt , építészeti részletei eltűntek. A ház udvari oldalán futó L alakú folyosó az emeleti részen nem maradt fenn. Az utcai szárnyon funkciója az 1939-es építkezéskor szűnt meg, de pillérei, boltozatai részben ma is meg vannak /127-128-as helyiségek/. A folyosót azonban az udvari szárny előtt 1877-ben teljesen elbontották az emeleti szakaszon. Belső, visszabontott nyugati falát a 116-os és a 112-es helyiségekben a padló és a feltöltés eltávolítása után megtaláltuk. /A fal a 109-es és a 105-ös helyiségben nem jelentkezett!/ A folyosó kialakításának az udvari homlokzat felé nagyon kevés nyoma maradt az 1877-es jelentős átépítés miatt. A homlokzaton a földszinti északi három árkádív felett a pillérek vonalában a falszövet eredeti, XVII. századi téglákból áll, míg a nyílás fölötti rész teljesen át van falazva.*0 A lépcsőház beépítése miatt a rendszer negyedik íve feletti szakaszt annyira átépítették, jórészt XVII. századi téglák másodlagos felhasználásával, hogy pillérének megléte sem tisztázható az emeleten. A pillérközök áthidalására semmilyen nyomot nem hagytak számunkra a XIX. század végének építkezői. Nem tudjuk, hogy a folyosó emeleti szakasza milyen kialakítású volt, bár azt hiszem, nem járunk messze az igazságtól, ha ezt is hasonlóan a földszintihez félköríves, vagy kosáríves nyílásokkal képzeljük el. A folyosószakasz az emeleten nem futott végig a délkeleti sarokig és nem fordult be a déli homlokzat elé. A homlokzat utolsó földszinti íve felett az emeletet már tömör fal alkotta. Benne szegmentíves ablaknyílással, déli és keleti irányba, valamint a délkeleti sarkon megépített íves zárterkély. A sarokerkélyt nyolcszögű bázisra állított nyolcszögű oszlop támasztja alá. Az oszlop felső egyharmadát téglából falazták nyoicszögű formában.*' Szokatlan az elhelyezkedése a sarokerkélynek. Egy minden oldalról zárt, belső udvarba került. Elhelyezésének párhuzamai nem csak a pápai, hanem a magyarországi emlékanyagban is ismeretlenek. Formája is elég szokatlan, bár nem egyedi Magyarországon. A pápai zárterkélyek azonban - melyek jelenlegi tudásunk szerint mind XVIII. századiak - nem köríves alaprajzúak, hanem mind a négyszög alaprajzot követik.* 1 Az 1680 körül épült Botka-ház utcai homlokzatán nem volt zárterkély. A zárterkélynek az udvarba való helyezését az építészeti formához, megoldáshoz való építtetői ragaszkodás, és az utcai homlokzaton számunkra ismeretlen okból meg nem valósíthatósága indokolhatja."Az udvari homlokzat végére került tehát a zárterkély, az emeleti udvari folyosót lezáró reprezentatív, az egész szárny szélességét magában foglaló helyiség díszeként, amely szoba talán az építtető feleségének Babocsay Magdolnának szobája lehetett. A sarokerkélyt eredetileg három ablaknyílás törte át, az ablakok szegmentíves fülkében ültek,kívülről is szegmentíves lezárással. Az erkély külső oldalát még az 1950-es években is sgrafitto nyomok díszítették, melyek napjainkra az épület 1970-es években végzett teljes vakolatleveréssel járó tatarozása miatt elpusztultakAz egykori homlokzat díszítéséből csak a zárterkély nyugati oldalán lévő falszakaszon maradt meg némi nyom, melyet a tatarozás alatt egy ottálló toldaléképület védett meg a teljes pusztulástól. A homlokzat szakaszon a jelenlegi sárga meszelés alatt több foltban vöröses alapvakolatot találtunk. A vakolaton a sarokerkély osztópárkányának magasságában 15 cm széles, bekarcolt, fehér sáv töredékei voltak megfigyelhetők."Ugyancsak a homlokzat egykori díszítéséhez tartozott a homlokzat déli emeleti ablakának keleti kávája mellett feltárt 8 cm-es fehér sáv, mellette mintegy 2 cm széles szürke csíkkal ."Ezek azonban festésnyomok, nem pedig sgrafittok. A Botka-féle ház igazi sgrafittos díszítésének maradványait /9. ábra/ a padlás egyik térdfalán találtuk meg. Fentebb már volt szó az utcai szárny két folyosójáról, arról, hogy a jelenlegi 1739-ben épült a XVII. századi folyosó elé. Ezért az emeleti 103-as számú folyosó feletti térdfal a padláson az épület XVII. századi homlokzatának része volt. A térdfalon a finom tagolású párkánytöredék alatt- amely valószínűleg csak a koronázópárkány alsó része - 32 cm széles sgrafittos sáv húzódik. A sáv négyzetes mezőkkel díszített, a mezőkben felváltva hol András-keresztes, hol pedig negyedkörívvel lesarkított díszítéssel. A mezőkben piros,
