Ilon Gábor szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 1. (Pápa, 1988)
MITHAY Sándor: Beszámoló a pápai várkastélynál végzett régészeti ásatásokról
Áz udvar felszíne alatt kis feltöltések rétegei jelentkeztek 28 cm vastagságban. 90 cm mélységben egy középkori kultúrréteg elplanírozásának a nyomai voltak. A kultúrréteg lefelé 140 cm mélyen ért véget. Innen való többek között egy koraközépkori tálka töredéke kis peremmel. A színe pirosns és fekete /3. ábra 1./.Koraközépkori házak vannak itt paticsnyomokkal, de azok alakja ilyen keskeny árokban nem volt megállapítható.Ez volt az első alkalom, hogy ásatás keretében sikerült az egykori pápai vár területén az előtte itt létező magyar település nyomait megtalálni.A középkori réteg alatt piros agyágréteg volt az említett kőfaltól északnyugatra. Ennek legnagyobb vastagsága a 70 cm-t is elérte. A kőfaltól délre a sárga réteg alatt egy barnás és szürkés bográcsperemtöredék /3.ábra.2./, majd egy újabb széles peremű és lyukkal ellátott hasonló töredék volt/3.ábra 3./ Pirosas és barnás színű edényoldaltöredék felületén síkozással /3.ábra 4./, téglapiros színű oldaltöredéken négyszögű, fogaskerékkel benyomott díszek sorával /3.ábra 5./ és egy másik oldaltöredéken hasonló díszek három sorával találkozunk /3.ábra 6./. Lejjebb sárga agyagot döngöltek szilárd réteggé. A kőfal oldalán nem volt agyagréteg. Erről a részről is van egy jellegzetes, fekete színű oldaltöredék, széles és magasított peremmel /3.ábra ÍJ. Ez a fal mellett húzódó kisebb árokból való. A kőfal két oldalán egy-egy házban kutattunk. A déli oldalon egy nagy égett réteg egy másik házra enged következtetni, A pince közelében nyers agyagfoltok és átégett agyagrögök voltak. Itt került elő egy széles, szürke színű bográcstöredék, peremén két kis kerek lyukkal /3.ábra 8./, egy barnás színű oldaltöredék levágott peremmel /3.ábra 9./és egy másik apró bepecsételt díszek sorával / 3.ábra 10./.Két szürke színű bográcsperemtöredéken hosszúkás, négyszögletes lyuk látszik /3.ábra 11.,13./.Széles pereme van egy szürke színű cserépnek /3.ábra 12./. Egy élezett oldalú bögretöredék / 3.ábra 14./ és egy szürkéspiros színű korsótöredéken párhuzamos bemélyítések futnak körbe /3.ábra 15./. A pince előtt átégett rétegből 120 cm mélységből sötétszürke színű, erősen kihajló peremtöredék való /3.ábra 16./. Mindezek koraközépkoriak. Az említett kőfal felülete erősen kopott, néhol sima, nyilván sokáig járdának is használhatták. A téglából összeállított és már említett vízlevezető csatorna árkával ezt a falat mélyen átvágták. A kőfal alja 390 cm mélységben volt. Itt nem találtunk gerendából készített alapot. Fent 218-220 cm a szélessége. 17 sor kváderkő volt /1 kváderkő 32 cm hosszú és 18-20 cm széles/ /4-5.ábra /. Éri I. úgy gondolta, hogy ezt a falat az 1783-84-es "kastélyépítés" során bonthatták el. r Ez a fal a pápai várat ábrázoló metszeteken nem szerepel. Már a 18. század előtt elbontották. A koraközépkori réteg elplanírozása után ásták meg a fal széles árkát. A falnak mindkét oldalán 50-50 cm széles árok mutatkozott 140 cm mélységtől. Majd 260 cm mélyen jól láthatóvá vált ahogyan a falat felhúzták, úgy emelték mindkét oldalán az árok földjét. Ezen állottak az itt dolgozó kőművesek. így az árkokban alulról felkeveredett koraközépkori edénytöredékek voltak annak a földjében. A fal kötőanyaga mész volt. A fal déli oldalán nagy foltokban beleégett a föld, a mésznek a fal tetején történt oltásakor. A főleg bográcstöredékekkel datált koraközépkori kultúrrétegbe mélyedt bele a fal, tehát az előbbinél későbbi. Iránya azt mutatja, hogy a vár két oldalszárnyát kötötte volna egykor össze. Ez az összekötőfal Éri I. szerint korábbi, mint a Turco térképén jelzet déli fal. Ugyanitt ásattunk a harmadik ásatásunkon is 1972-ben. A várkastély udvarán a nyugati épületszárnytól északkeletre 6m-re egy újabb árokban ismét előkerült a már említett összekötő fal. Itt is 86 cm mélységtől lefelé már jelentkezett a koraközépkori kultúrréteg. A kőfal itt csak 130 cm széles. 80 cm mélységben fordul elő egy 10-15 cm vastag, élénk sárga színű agyagréteg, mint az udvar több más pontján is. Az összekötő fal most két részletben is napvilágra került. Kiszedett részletei is voltak. 1967-ben ennek a falnak az északi sarka is előkerült.
