Ilon Gábor szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 1. (Pápa, 1988)

TAKÁCS Pál: Adatok a pápai iparoktatás történetéhez /1874-1970/

Az elméleti oktatás idejének emelésével lehetővé vált az új tantárgystruktúra kialakítása, új szakmai és világnézeti tantárgyak oktatásának bevezetése. Ekkor került az új tantervbe az anyag és gyártásismeret, valamint a szakmai ismeret tantárgy oktatása. Aszakmai tárgyak mellett helyet kapott, mint alapozó tárgy az óratervben a fizika. Tanulták ezt az Intézetben a traktoros gépészek, majd a mezőgazdasági gépszerelók is. /3. táblázat/A szakma oktatása kezdetben egy, majd másfél, végül három év. Amikor nyilvánvalóvá vált,hogy az egy-másfél éves képzés eredményeként végzett szakmunkások nem felelnek meg a követelményeknek, az elméleti és gyakorlati képzés arányát egyoldalúan 20-80 százalékban állapították meg, sújtva ezzel újra az elméleti képzést. Az 1969-es új szakmunkástörvény ismét nagyobb teret biztosított az elméleti oktatásnak.<í Az egyes tantárgyak tartalmi átalakulását talán az anyag- és gyártásismeret szemlélteti a legjobban. Mint ismeretes e tantárgy keretében kezdetben 10 óra szolált a kémiai jellegű ismeretek elsajátítására. A fejlődés azonban azt kívánta, hogy a kémia, mint alapozó tantárgy kapjon helyet az óratervben. Ezt az igényt kielégítően módosították az óratervet , így azokban a szakmákban, amelyekben eddig külön tárgyként tanították a kémiát, az elsőosztályban 72 órát biztosítottak az oktatásra és ezzel megalapozták a tulajdonképpeni anyag- és gyártásismereti tantárgyat. Természetesen ilyen tantervi, óratervi módosítások nemcsak a mezőgazdasági gépszerelő szakmában következtek be, hanem az összes többi oktatott szakmák struktúrájában is hasonló változások történtek. Az Intézetben a II. világháború után fokozatosan emelkedett a tanulólétszám /2. táblázat/, amelyet a város iparosodási folyamata is nagymértékben befolyásolt. A létszámnövekedés és a reformóratervek megkövetelték, hogy a régi iskolát - amelyet az 1910-11-es tanévben vettek birtokukba az iparos tanoncok - egy új, modern iskola váltsa fel. Ennek építése főleg azért vált időszerűvé, mert a tanulók oktatását Pápa város területén több helyen végezték. A szükséges tanterem hiánya miatt igényelni kellett a pápai Munkásotthont, a pápai Kultúrotthon két szobáját, az ÉDASZ területén egy tanulószobát és az általános iskolából két szobát. Az a tanár, aki az adott tananyagból szemléltetni akart a tanulóknak, táskájában volt kénytelen vinni egyik helyről a másikra a szükséges szemléltatőeszközöket. A mostoha körülmények egyáltalán nem elégítették ki az Intézetben folyó hagyományos ("A"), emeltszintű ("B") és érettségizett ("C") tanulók képzését. Az 1970-71-es tanévben megoldódott ez a probléma. Új, tizenkéttantermes iskolát adtak át - önálló tanműhellyel. Az iskola igzagatója Dudás István az Oktatásügy Kiváló Dolgozója, aki 1964-től vezette az Intézetben a szakmunkásképzést. Az 1970-71-ben az Intézetben összesen 35 szakmát oktattak. Az oktatott szakmáknak megfelelően létezik: 1. homogén osztály /minden tanuló ugyanazt a szakmát tanulja/ 2. csoportos osztály /csoportos oktatás, amelyben a tanulók száma szakmánként megoszlik Közismereti órákra egy napon járnak iskolába, szakismereti órákra külön-külön csoportokban. A csoport létszámának minden esetben meg kell haladnia a tíz főt. Ha a csoportban 10 tanulónál kevesebb van, akkor a tanulókat egyéni, vagy csoportos beszámoltatásra kötelezik. Pl. 1-3. csoport kéthetenként beszámol az Intézetnél a közismereti szaktárgyakból. A főhivatású pedagógusok létszáma évről-évre növekedett. Az Intézetnél 1970-ben 29 főhivatású, 3 mellékállású és 32 szakoktató dolgozott. A szakmai és alapozó tárgyakat 4 szakmérnök, 3 felsőfokú technikus, 5 technikus tanár /Műszaki Egyetem technikus-tanári szak/ és 2 fő középfokú technikummal rendelkező pedagógus oktatta. A közismereti tárgyakat 2 fő egyetemi végzettséggel és 9 fő tanárképző főiskolai , 2 fő tanítóképző főiskolai végzettséggel oktatja. Azok a pedagógusok, akik 1968-ban nem töltötték be 40. életévüket, az új törvény értelmében egyetemi tanulmányokat kell, hogy folytassanak. Az 197C-71es tanévben 6 főhivatású tanult tovább különböző felsőoktatási intézményekben. A szakoktatók szakmai tudásukat pedagógiai tanfolyamok látogatásával egészítettek ki. Kivétel nélkül középiskolai végzettséggel rendelkeztek. Az Intézetben hárman kapták meg az Oktatásügy Kiváló Dolgozója címet: Orosz Ferenc /1960-61-es tanév/ Czotter Sándor /1967-68-as tanév/ Dudás István /1968-69-es tanév/ A Szakma Kiváló Oktatója címet Kovács Pál szakoktató nyerte el. Az 1969-70-es tanévben a Módszertani Intézet tanári segédkönyv anyagismeret részére /vasipari szakma/ megbízást adott Fodor Kázmér kémia szakos tanárnak, hogy dolgozz fel három órában az I. éves kémiaia anyagot, amelyet a II. osztály anyagismeret tanításánál, mint ismétlést az első órákban fel lehet használni. Munkájukat elfogadta a Módszertani Intézet. Ugyailyen megbízást kapott Bíró Károly technikus tanár is a "Hőkezelések" című téma 6 órában való feldolgozására. Munkája szintén eredményes volt. Az 1970-71-es tanévben Korcsmáros József faipariszaktanár anyagát a "Fa ragasztása" cím alatt a Módszertani Intézet elbírálta és megbízta a Filmgyárat egy oktatófilm kivitelezésével. A végzős tanulók szakmunkásvizsga után középiskola /gimnázium, szakközépiskola/ III. osztályában folytathatják tanulmányaikat, ha sikeresen letették az előírt különbözeti vizsgát. Évről-évre fokozatosan emelkedik az emeltszintű osztályok száma. Az alábbilakban