Ilon Gábor szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 1. (Pápa, 1988)
UHLAR Tibor: Vázlat a pápai Református Kollégium sporttörténetéhez /1925-1935/
ACTA MUSEI PAPENSIS PÁPAI MÚZEUMI ÉRTESÍTŐ 1 -1988 VÁZLAT A PÁPAI REFORMÁTUS KOLLÉGIUM SPORTTÖRTÉNETÉHEZ [i9z5-i935] Uhlar Tibor A Pápai Református Kollégium testnevelési és sporttörténete példamutató és szinte egyedülálló história hazánkban. Az ösi kollégiumban ugyanis - ellentétben a honi gyakorlattal - a szellemi és erkölcsi nevelés mellett sohasem volt másodlagos tényező a testnevelés. Sőt éppen ezen a téren olyan kimagasló eredményeket tudott felmutatni az iskola, amelyhez hasonlókkal egyetlen más, azonos rendeltetésű intézmény is alig dicsekedhet. Az ősi kollégium egykori növendékei között ugyanis többen voltak olyanok, akik nemcsak országos, hanem világviszonylatban is jelentős eredményket értek el.így Kóczán Mór és Nagy /Toldy/ Sándor, akik világrekordokkal és olimpiai szereplésekkel írták be nevüket az emberi kultúra egyik nemes területének, a sportnak a történetébe, akaratlanul is példamutató mintaképül szolgáltak. De rajtuk kívül voltak a városban mások is, akik az érdeklődés felkeltésének és ébrentartásának akaratlan eszközeivé váltak. így például Darányi József a Pápai Sportegyesület kiváló atlétája, aki a kétkezes súlydobásnak évtizedeken át volt világrekordere. A páratlan sporteredmények igazolására pedig elég csak arra a hiteles adatokon alapuló táblázatos kimutatásra hivatkozni, amely annak idején a "Pápai Ünnepi Hét" /1948/ alkalmával került a nyilvánosság elé. A kollégium ifjúsága 1923-tól kezdődően 25 éven át a különböző sportágak küzdelmeiben 251 országos és kerületi bajnokságot sze zett. De volt ennek a lelkes munkának egy másik, megkülönböztetett figyelmet érdemlő következménye is. Annak az őszinte megbecsülésnek és állandó támogatásnak a következményeként, amiben a testnevelés ügyét az iskola nevelőtestülete mindenkor részesítette, sok olyan kellő adottsággal rendelkező értékes tanuló is a testnevelő pályát választotta élethivatásául, akik ezután eredményes munkájuk révén becsületére váltak később nemcsak saját maguknak, hanem a Pápai Református Kollégiumnak is. Az iskolai sportkörben az atlétika, torna és vívó szakosztály mellett továbbbi 4 /később 5/ szakosztály működött: céllövés, téli sportok, turisztika és a legnagyobb tömegeket vonzó játék /futball, tenisz,asztalitenisz, füleslabda, kézi-labda, kosárlabda, stb./. Azonban a kollégiumban nem csak a sportélet volt mintaszerűen szervezett és eredményekben gazdag. A Pápai Református Kollégiumban már az 1800-as évek közepéről hiteles dokumentumok állnak rendelkezésünkre a testnevelés tantárgy tanításáról, testgyakorlati vizsgákról. Az 1865-ös év folyamán kiadott értesítőben a testgyakorlat címszó alatt már részletesebb tanmenetet is találunk.Az 1881-82-es tanévben már osztályonként 3-3 testgyakorlati óra volt hetenként, az évzáró nyilvános tornavizsgákat pedig július közepén-végén tartották a közönség élénk érdeklődése mellett. Azért választottam munkám témájául az 1925-1935 közötti időszak sporttörténetét, mivel a kollégium megalakulásától napjainkig /Petőfi Sándor Gimnázium/ tartó történetének számomra ez a legkiemelkedőbb, csodálatra és követésre méltó időszaka. Az ekkor felállított csúcsok legtöbbjét nemhogy megdönteni, megközelíteni sem tudták egészen napjainkig. S itt szólni kell Kovács Lajos Jenő testnevelő tanárról /1. ábra/, hiszen a Kollégium testnevelése és sportja gyakorlatilag egyet jelentett az ő nevével, mivel 1910-tól 1945-ig egyedül dolgozott testnevelő tanárként az iskolában. Emellett a Székesfehérvári Tankerület testnevelési tanulmányi felügyelője volt. Szinte hihetetlen, hogyan bírta ezt a gigantikus feladatot egyedül megoldani. Mert a "Szakúr" - ahogy mindenki nevezte amellett, hogy átlagosan 500-530 diáknak tanította a testnevelést, 7 szakosztály tevékenységét szervezte, irányította és hogy nem is akármilyen hatékonysággal, az a későbbiek során kiderül.
