Ilon Gábor szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 1. (Pápa, 1988)

SZABÓ György: A Dunántúli Református Egyházkerület Gyűjteményeinek vallási néprajzi forrásai

megkergüljenek, de nem szabadott az asztalra sem könyökölni, mert aki ezt tette,azon "kilis" , kelés keletkezett. A századelőn még Madáron is megvolt a lucázás hasznos szokása, tudniillik, hogy Lucakor az asszonyok "kimentek a pincébe kukoríkolni, hogy jobban tojjanak a tyúkok..." Részletesen ismerteti a többi ünnephez fűződő népi szokásokat is, így a lakodalmas mondókákat. A vőfélyek köszöntik a szülőket a fiatalok helyett. A menyasszonyé mondja az édesanyának a búcsúzó leány nevében: Mit szóljak tenéked kedves szülőanyám Ki érettem egykor sok éjjel virrasztottál Csecsemő koromban bölcsőmben ringattál szülői karoddal kebleden hordoztál Mint méhecskét a virág kelyhéből Tápláltál neveltél édes emlőidből Mint az ég harmatja a nyíló virágot Úgy nevelt fel engem anyai jóságod Háládatlan lánynak mondanám magamat Ha meg nem köszönném a Te jóságodat És hát jóságodért kérem az ég urát Árasztaná Rád atyai áldását Úgy szálljon Tereád az Úr szent áldása Mint a magas mennyből az eső hullása Ha pediglen földi pályádat bevégzed Adjon az Úr Neked örök üdvösséget Juttasson el Téged az egek egébe A dicső angyalok boldog seregébe Túl a sírok hónán ama szebb hazába A csillagok felett fénylő menyországba , De most már jó anyám ezen karjaidból Hadd válok el a te édes csókjaidtól A te leányod soha el ne feledd Ne sírj édes anyám, ne sírj, Isten veled." E bibliai keresztyén ihletésű lánybúcsúztató arra is jő példával szolgál, hogy a népi kegyesség, hogy képzelte el a halál utáni életet, hogy gondolkodott az örök életről, milyen volt az egyszerű falusi hívő embernek a túlvilágról alkotott elképzelése.A lakodalmas mondókák ilyen szempontú vizsgálata is nagyon fontos lenne. A füzet leírja a temetéssel, virrasztással, torral kapcsolatos szokásokat is. /VII. pont. / Haldokláskor a tükröt a fal felé fordítják, vagy fekete kendővel vonják be, az órát pedig megállítják. A halottat jegyingébe öltöztetik. Felöltöztetése után a halott lábát egy szalaggal összekötik, s mikor a koporsóba teszik, a szalagot leoldozzák, s valaki azt igyekszik megszerezni, mert az szerencsés lesz. az Antal László által gyűjtött néprajzi anyag felosztása egyébként a következő: I. Misztériumok és alakoskodó játékok II. Legendák III. Tájnyelvi emlékek IV. Születés V. Házasság VI. A patkányok elűzése VII. Halál VIII. Táltoskodás IX. Jeles napok X. Élelmezés XI. Népköltés A IV. fejezetben olvashatunk a viselős asszonyokra irányuló babonás hatásokról és tilalmakról . "1. Ha viselős asszonyhoz valamit hozzádobnak, az a kisgyermeken meglátszik. 2. Ha viselős asszony cseresznyét eszik, ikreket szül. 3. Amíg a csecsemőt meg nem keresztelik, éjjel az anya nevetlen ujját a pólyakötő alá teszi és a lámpát égve hagyják, hogy ki ne cseréljék a csecsemőt.