Ilon Gábor szerk.: Pápai Múzeumi Értesítő 1. (Pápa, 1988)
VÖRÖS István: Az ugodi vár középkori állatcsontmaradványai
ACTA MUSEI PAPENSIS PÁPAI MÚZEUMI ÉRTESÍTŐ 1 - 1988 AZ UGODI VÁR KÖZÉPKORI ÁLLATCSONTMARADVÁNYAI Vörös István Az ugodi vár területén 1977 óta MITHAY Sándor több éven keresztül végzett ásatásokat. A templomdombon álló szabálytalan 8-szögü várfalon belül több középkori épület falmaradványát találta meg. A feltárás eredményei és leletanyagát MITHAY Sándor közli ugyanezen kötetben. Állatcsontmaradványok három helyről kerültek elő: 1., 1. árok/ 1979/ - az összes állatcsontmaradvány 91 %-a erről a helyről származik. A csontok kis részén égési foltok találhatók./ MITHAY tanulmánya 2. ábra I. épület/. 2.. Délkeleti épület, 1. négyzet /1981/ - /3,4 %/ Az állatcsontanyag meszes, hamus, törmelékes földben volt. Sok csont felülete égett, illetve elszenesedett. 3. Sekrestye mellől:- /56%/ az állatcsontanyag több helyről származik, néhány csont égett. /MITHAY 2. ábra VI. épület/. 3.1. Sekrestye és szentély sarok /1982/, hamus, szürke réteg. 3.2. Sekrestye keleti falánál "200 cm-től lefelé" /1983/, nedves, homokos földréteg. 3.3 Sekrestye mellett - /1979/, törmelékes, hamus réteg, melyben nagy mennyiségű halpikkely és szénné égett farud-darab is volt. A farud átmérője 33x30 mm. "110 cm-től lefelé" /1983/ - égett törmelékes, hamus réteg. Az ugodi vár állatcsontmaradványai a 16-17. századra keltezhetők. Ebből az idő szakból ez a második legnagyobb leletegyüttes. Ennek az időszaknak a legnagyobb ismert leletanyaga Visegrád-Salamontorony /Alsóvár/ 15-17. századi rétegeiből származik /BÖKONYI 1974/. Az ugodi várból hat háziállat faj ismert: a szarvasmarha /Bos taurus L./, a juh /Ovis aries L. / a kecske /Capra hircus L./, a sertés /Sus scrofa domestica Gray/, a ló /Equus caballus L. / és a kutya /Canis familiáris L./. Három nagyvad: a gímszarvas /Cervus elaphus L./, az őz /Capreolus capreolus L./, és a vaddisznó /Sus scrofa L./. Három prémesállat: a borz /Mêles mêles L./, egy kis mustelida ragadozó/Mustela sp./ és a mezei nyúl /Lepus europaeus Pali./. A háziszárnyasok közül a házityúk /Gallus domesticus L, / és a házilúd /Anser domesticus L./ maradványai kerültek elő. A vadmadarak közül a nagy kócsag /Egretta alba L./, a macskabagoly /Strix aluco L./ valamint egy fajra meghatározhatatlan vadmadár egy-egy maradványa volt az állatcsontleletanyagban. A madárciontanyagot Prof.Jánossy Dénes határozta meg, melyért ezúton is szeretnék köszönetet mondani. Az ásatás során halpikkely és néhány halcsont is begyűjtésre került. A sekrestye és a szentély sarok /1982/ területén emberi humerus töredék is előfordult. Az állatcsontanyag a középkori vágási és feldarabolási gyakorlatnak megfelelően rendkívül fragmentait, konyhai, illetve étkezési hulladék. Az őzagancsok a csontfaragók nyersanyagai voltak, ugyanúgy, mint a gímyzarvas agancsok egyes részei. 1. AZ ÁLLATOK ZOOLÓGIAI JELLEMZÉSE A CSONTMARADVÁNYOK ALAPJÁN 1.1 Szarvasmarha - 1130 darab = 53,45 % A szarvasmarha testméreteinek jellemzésére az ugodi várból mindössze csak 60 darab /5,30 %/ mérhető csont/ csonttöredék áll a rendelkezésünkre. A csontmaradványok - abszolút méreteiktől függően - kis - /micro/, közepes /meso/ és nagy méretű /macro/ mérettartományba, méretcsoportba tartoznak. Szarvcsap Az egyetlen szarvcsapmaradvány /1.1 kép/ tehéntől származik. A szarvcsap kicsi, a collum hosszú, a koponya fejéle magas-csúcsos. Fogazat Egy baloldali felső fogsor / P 1- M*/ hossz 116 mm, a premoiáris fogsor /P 1 " 1 */ hossz 43 mm, a molaris fogsor /M 4 *»/hossz 74 mm, egy másiké pedig 68 mm.
