Népi vallásosság a Kárpát-medencében 8. Konferencia Balatonfüreden, 2009. október 1-3. (Laczkó Dező Múzeum Veszprém, 2013)

NÉPI VALLÁSOSSÁG A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 8. fedezőknek" nevezettek, akiknek a határ túloldaláról csak az idősek történetein keresztül létezhettek elképzeléseik. Az emlékezőket elsődlegesen a múltkeresés és annak újra megélése, míg a felfedezőket a határ legyőzése és a mögötte való ismeretlen megismerése motiválta. Mindez korszerkezetileg is jól elkülöníthető, hiszen az emlékezők kivétel nélkül nyugdíjasok, míg a felfedezők közép-, sőt inkább fiatalkorúak voltak. 1994 és 2005 között két kivételtől eltekintve minden évben egy napra megszűnt a határ, mint elválasztó felület a derenki búcsúba igyekvő szlovákiai magyar reformátusok előtt. A határzár természetesen nem az itt élők, hanem az országos politikai érdekek miatt nem nyílhatott meg például 2001-ben. Az eljárásra jellemző, hogy a kérvényezők legnagyobb meglepetésére a szlovák határőrizeti szervek egy nappal a határnyitás előtt visszavonták engedélyüket, egy meglehetősen átlátszó, sőt provokatívnak tűnő okra hivatkozva. E szerint a szlovák oldal nem tudna felelősséget vállalni akkor, ha valaki a zöldhatáron a lábát törné, ezért inkább egyáltalán nem engedte, hogy bárki is a határ közelébe léphessen.

1

4 Szerencsére ezt és egy másik esetet leszámítva a határ által elválasztott közösségek számára a búcsú napján megnyíló zöldhatár állandó és nagyon fontos ünnepet jelenthetett. A derenki búcsú a szlovákiai oldalon élő, döntően református dominanciájú közösség életében valóban ünnepként volt jelen, azonban nem szakrális, hanem sokkal inkább szimbolikus értelemben. A határmentiség és a periférikusság - amelyek hangsúlyozottan nem minden esetben szinonim fogalmak - az itt élők identitásának olyan alapmotívumai voltak, amelyeknek megkérdőjelezhetősége éppen e határnyitások által válhatott lehetővé. Természetesen ma is, a 2005-ös európai uniós csatlakozást követően is a határ mentén élnek, ám ahhoz való viszonyuk már egészen más, mint akár húsz évvel ezelőtt. A közös európai határok és azok átjárhatósága a szlovák oldalon élők között a derenki búcsú szerepét is elhalványította, így ma már senki sem indul gyalog neki a határnak, helyette protokoláris szinten képviselteti magát a falu az egykori szomszédnál. Ma a derenki búcsú leginkább a hazai lengyelség egyik megszentelt helyszíne, zarándokhelye, évről évre egyre szélesebb körből, így már egy ideje az óhazából is érkeznek vendégek.

1

5 Összegzésként megállapíthatjuk, hogy a 20. század folyamán a Kárpát-medencében létrehozott, majd megszüntetett politikai határok nagyon sok esetben nélkülöztek mindenféle racionalitást. A bemutatott két falu példája is mutatja, 14 Új Szó 53. évf. 170. sz. 2001. július 24. 6. 15 Több éve állandó vendége már a búcsúnak a lengyelországi Bialka Tatrzanskan település küldöttsége. A lengyel helység a nyelvészeti kutatások szerint úgy tűnik, hogy az egyik kibocsátó közege lehetett a derenkieknek. 90