Népi vallásosság a Kárpát-medencében 8. Konferencia Balatonfüreden, 2009. október 1-3. (Laczkó Dező Múzeum Veszprém, 2013)

NÉPI VALLÁSOSSÁG A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 8. csolódott másik fő megélhetési forrásuk, a kereskedelem. A 18. századtól vannak forrásaink, amelyek szerint a derenkiek gyakorta saját háziipari termékeiket vitték a térség nagyobb piacaira, így Rozsnyóra, Szepsibe vagy a távolabbi Miskolcra és a Szepesség városaiba. Ezzel szemben a hegy túloldalán, a Tornai-karszt nyugati felén fekvő Jablonca olyan termőterülettel rendelkezett, amely alkalmas volt mezőgazdasági termelésre, különösen a gyümölcstermesztésre. Áruikat ők is igyekeztek a közeli piacokon értékesíteni és ilyenkor, ahogy a derenkiek esetében is, a szomszédos településen keresztül vezetett a legrövidebb út. Mindezekből talán látszik, hogy a két közösség között meglehetősen élénk kontaktus volt, annak ellenére, hogy mind nyelvileg, mind vallásilag különböztek egymástól. E közel két évszázad alatt folyamatosan fennálló kapcsolathálókat - hasonlóan sok száz Kárpát-medencei településhez - szakította szinte teljesen széjjel az 1920-as trianoni döntés. Az első világháborút lezáró békediktátum itt Abaúj-Torna vármegyében sem vette figyelembe az etnikai arányokat és a több száz éve jól működő gazdasági szerkezeteket. Esetünkben ennek az lett a következménye, hogy a korábban is periférikusnak számító két település még elzártabb és reménytelenebb helyzetbe került. A politikai határ megjelenése alapvetően alakította át a falvak kapcsolathálóit, így például az egyik legfontosabb kapocs, a korábbi közös templomhasználat teljesen lehetetlenné vált. A gazdasági jellegű cserekapcsolatok, a csempészés illegális formáján keresztül, a határ őrizetétől függően ugyan tovább működtek, ám ebből csak egyéni hasznok származhattak. 1919-től, hivatalosan ugyan csak a trianoni döntés ratifikálásától, a magyar lakosságú Jablonca tehát Csehszlovákiához tartozott, míg a lengyel Derenk Magyarországon maradt. Az első bécsi döntésig, 1938 novemberéig a két közösség között az egyedüli kontaktust az eltérő intenzitású csempészés jelentette. 1938 őszén aztán megszűnt a majd két évtizede elválasztó határ, és ez ismét lehetőséget adott arra, hogy az itt élők korábbi kapcsolataikat újraszőjék. Bár a gazdasági jellegű kötődések a megváltozott mikro- és makroökonómiai hatások miatt közel sem váltak olyan intenzivvé, mint korábban, ám a közös templomhasználat, elsősorban a derenkiek számára, ismét fontos eseménynek számított. Adatközlőink közül többen emlékeztek azokra az ünnepekre, amikor a derenki katolikusok nagy számban megjelentek a falu templomában. Egyik interjúalanyunk így vallott ezekről a találkozásokról. „Itt jöttek át vasárnaponként vagy nagyobb ünnepeken már nem tudom, de jöttek énekelve, olyan érdekesen beszélték a magyart, jöttek asszonyok, gyerekek, lobogókkal. ...Jaj azok fiam vallásosak voltak nagyon, jó katolikusok, azok úgy tudtak énekelni, meg imádkozni." 11 Interjúrészlet I. Sára (1928), Janlonca, 2004. VII. 14. 87