Népi vallásosság a Kárpát-medencében 8. Konferencia Balatonfüreden, 2009. október 1-3. (Laczkó Dező Múzeum Veszprém, 2013)

VALLÁSOS ÁBRÁZOLÁSOK, SZAKRÁLIS EMLÉKEK - Pilipkó Erzsébet: A kárpátaljai magyar görögkatolikus templomok liturgikus tárgyai

NÉPI VALLÁSOSSÁG A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 8. egyfajta tisztítóhelyet jelképez. Az előcsarnok kifestése többféle lehet. A bejárat fölött láthatjuk Krisztus alakját nyitott evangéliumos könyvvel a kezében a következő felirattal: „Én vagyok az ajtó. Aki rajtam keresztül megy be, üdvözül (Jn 10,9)." Ugyanitt ábrázolhatják az Istenszülőt is a gyermek Jézussal, vagy Jézus „nem kézzel festett képét",

3

0 vagy Jézus csodatevő tevékenységeit, illetve az utolsó ítéletet megjelenítő ábrázolásokat. A harang A templom külső részét alkotja a torony, amelyet általában hozzá építenek, de ritkábban előfordul önálló építményként is. Ekkor kifejezetten harangtorony. A keleti monostorokban az 5-6. századtól kezdték használni, de csak fél évszázaddal később terjedt el általánosan. A harangok elsősorban a szertartások idejét jelzik ma is, de egyéb funkciókat is betöltenek és szerves részei a az adott helység kommunikációs rendszerének.

3

1 A kápolna a bizánci egyházban egyenértékű a templommal és rendelkeznie kell mindazon liturgikus eszközökkel is, csupán méretben különbözik. A fentiekben felsorolt templomi berendezési és felszerelési tárgyak (a klérosz kivételével) kötelező érvénnyel a kárpátaljai magyar görögkatolikus egyházközségekben megtalálhatók, de korban igencsak különbözőek. Azon templomok többségének, amelyek az 1990-es években újra visszakerültek a görögkatolikusok kezelésébe, sikerült a korábbi tárgyegyüttesük megőrzése, és ott a kegytárgyak között elvétve 18. századi, de inkább 19. századi és a 20. század elejéről származó anyagot találtam. Sőt egyes templomokban, pl. Batáron a 19. századi fafaragásos aranyozott gyertyatartók (9-10. kép) használatban is vannak, míg Jánosiban (11-12-13. kép) például hasonlókra már csak a padláson sikerült rátalálnom. Ugyanakkor egy 19. századi festett talpas fakereszt Jánosiban (14. kép) az oltáron került elhelyezésre. Kiemelendő, hogy Tiszaújlakon ugyancsak a padláson a gyertyatartókon kívül egy ugyanebből a korból származó aranyozott fafaragásos litiás készletet (15. kép) és egy Keresztelő Szent Jánost (16. kép), illetve másik oldalán a megfeszített Krisztust ábrázoló fakeresztet (17. kép) találtam. A salánki egyházközségben pedig a régi fatemplomból megmaradt két 18. századi ikonra leltem, amelyek közül az egyik az Istenszülőt (18. kép), a másik a Tanító Jézust (19. kép) ábrázolja. A csepei egyházközség templomának liturgikus 30 Popova-Szmirnova-Cortesi: i. m. 13-14. 31 Pilipkó Erzsébet: Görögkatolikus egyházi élet a kárpátaljai Salánkon. In P. Punykó Mária (szerk.): „Hét kereszt alatt felkelek". Kárpátaljai néprajzi és honismereti dolgozatok. 1997. 96-103. 585