Népi vallásosság a Kárpát-medencében 8. Konferencia Balatonfüreden, 2009. október 1-3. (Laczkó Dező Múzeum Veszprém, 2013)

NÉPI VALLÁSOSSÁG A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN 8. vele, melyik hol elmaradt, s azért maradtunk miink a magyarok itt, szekulyok felé, mert münk nem bírtunk kiérni oda szekulyokhoz. Akkor megmaradt Erdelyben, megmaradt Moldovában. Elmaradtak, mintha tíz pisién [kiscsibe] van egy kotlónál, s maradnak el, akkor aztán a kotló magára marad, pusztaságra mene. Úgy maradt e probléma velünk is, moldovai magyarokkal. Legalább valamikor münk magyarok voltunk, édesapáinknak az apáik, űk tiszta magyarok voltak, de aztán elromlottunk, nem lehetett többet tanulni magyar iskolát. Egy osztályt én is tanultam magyar iskolát. A templomban akkor szűnt meg a magyar mise, amikor bezárták a pátereket, hogy nem szabad magyarul imádkozni." Bolintineanu nyilvánvalóan a román népi elbeszélő hagyományból merítette versének témáját. Bákóban a vendéglős, akinél 1836-ban Gegő Elek a Magyar Tudományos Akadémia kiküldetésében megszállt, így adta elő a történetet: „Nagy István, a' moldvaiak' elfelejthetetlen vajdája, egykor a török ellen vivni szállt, de balszerencsével, 's ezért megmaradott seregével visszatért a' főváros felé. A' szárnyas hír anyjához hamarább eljutván, ez bezáratja a' kapukat, 's egyike felett övéinek körében várja fiát: kit, midőn elérkezett, kezében a' város kulcsait tartván igy szólítá meg: Fiam! menj előbb verd meg a' törököt, aztán kapukat nyit a' te anyád. Erre az elcsüggedtek neki bátorodtván, másodszor rohantak az ellenségre 's győzödelemmel tértek meg."

1

2 Gegő Elek szobájának falán a Szent Miklós-ikon mellett Nagy István fejedelem egyik csatájának képe függött. Gegő említette: ahogy nálunk Mátyás királyról, úgy Moldvában a legutolsó földművelő is tud valamit regélni Nagy István vajdáról. Rubinyi Mózes Forrófalván talált egy mondát, amely „Estyefán" vajdáig viszi fel a forrófalvi csángók eredetét.

1

3 Lükő Gábor szerint a moldvai néphagyomány általában minden jelentékenyebb történeti eseményt Nagy Istvánnak tulajdonít, még Pusztina székelyekkel való betelepítését is.

1

4 A szabófalviakat is ő telepítette, ahogy azt Lakatos Demeter költő (1911-1974) megfogalmazta: „így hallottam a zöregöktűl, sz lehet úgy isz lesz. Sz akkor úgy mondták, mikor vultak a háborúk, Stefán Cselmáré, az a Nagy István, kiért [kért] egyszer szegíccéget a magyaroktúl a törökök ellen. Háború lett, sokan meghaltak ilyen románok, oláhok, akkor elmaradtak ilyen pusztán itt ezek a telekek. S mondta: - Ezek csak puszták, lehet, maradjatok itt. S románok nagyon haragusznak sokcor ránk, elvettük a fődnek a vaját, hogy a legjobb helyeken, Moldova, Szeret, ezek a legjobb termőhelyek."

1

5 12 Gegő Elek: A 'moldvai magyar telepekről. Buda, 1838. 23. 13 Rubinyi Mózes: A moldvai csángókról. Vasárnapi Újság, XLVII. évf. (1900) 42. 691-692. 14 Lükő: i.m. (2002) 191. 15 Bosnyák: i.m. (1980)57. 51