Népi vallásosság a Kárpát-medencében 8. Konferencia Balatonfüreden, 2009. október 1-3. (Laczkó Dező Múzeum Veszprém, 2013)
VALLÁSOS ÁBRÁZOLÁSOK, SZAKRÁLIS EMLÉKEK - Lengyel Ágnes: „Ruhás Márjácskák" - palócföldi öltöztetett Mária-szobrokról
NEPI VALLASOSSAG A KARPAT-MEDENCEBEN 8. kereszt tövéhez pedig virágkoszorút erősítettek. Ezek rajta maradtak az ünnepet követően is, míg egészen el nem hervadtak. A leszedett virágokat a kápolna garád-jára tették vagy a közeli árokba, oda, ahol nem jártak, nehogy méltánytalanság érje azokat. Káponkája előtti imádság hatására nyomorék leányka gyógyult meg, álombeli biztatására fogott egy helyi gazda házépítésbe, többen varr(at)tak ruhát a Máriának gyógyulásukért, nehéz szülésből való szabadulásért és a gyász elviseléséhez erőt kérve. Ma is készülnek ruhák hasonló okokból, Márjácska ruhatára a félszázadik öltözethez közelít. Virág-, gyertya-, kegyszer- és pénzadományok mellett újabban többen levélbe foglalják kéréseiket, hálájukat. Az eredetileg a karancskeszi (Nógrád m.) templomi oltáron elhelyezett öltöztetett Mária-szobor egyszerű népi munka, stílusjegyeket nem mutató egyszerű kialakítás, valószínűleg ügyes kezű parasztember vallási tiszteletből fakadó munkája (17. kép). Miután a 20. század elején a templomi oltárról lekerült, egy kisértetes-nek tartott útkereszteződésnél káponkát építettek számára. A Juhász-Taposi portán épített kis kápolnát és a mellette állított öntöttvas feszületet 1907-ben vagy 1908-ban emelték és szentelték fel a helyi emlékezet szerint. A létesítés okai között felmerült a Mária nevű nagyszülő indíttatása, a kisgyermekek elhalálozásának megszűnéséért való felajánlás, illetve sikeresen megszerzett földterületért való hálaadás. A kápolnát nyeregtetős, poltári cseréppel fedték, homlokzatán kör alakú mélyedést és MARIA feliratot lehetett látni. A korábban templomi oltáron elhelyezett Mária-szobrot a falu 1890-1926 közötti plébánosa, Káposztássy Imre esperes ajándékozta a családnak. A szobor alsó testrésze kidolgozatlan, öltöztetett formára készült. A palóc női viseletnek megfelelően szűk derekat, széles csípőt faragott alkotója, amit négy léc kötött össze a talapzattal. Viselete is olyan volt, mint egy falubeli asszonyé. A menyecskékhez hasonlóan több szoknya, alsószoknya, vizitke volt rajta. Húsvétkor, karácsonykor fehéret viselt, pünkösdkor piros, böjtben fekete ruhát. Egy asszony arra is emlékezett, hogy Mária a bal karján a palásttal borított Kisjézust tartotta, másvalaki a kezében tartott jogarra emlékszik. Mária-ünnepekre a család gazdasszonya ékesebben díszítette a kápolnát, a feszületre koszorút kötött. 2 4 Az arra haladó környékbeliek általában kicsit megálltak a kápolnánál, imádkoztak, keresztet vetettek. Az év során imádkozni is felkeresték a helyet: „Olyan búcsújáróhel vót, osztón elmentek oda, s akkor meggyútották a gyertyákat a Mária-szobor két oldalán." 24 Limbacher Gábor: A népi kultúra becses emléke. Értékes népi Mária-szobor a Palóc Múzeumban. Balassagyarmati Honismereti Híradó, 1-2. Balassagyarmat, 1989.; Limbacher: i. m. (2000). 288. 505
